CSENGER-ZALÁN ZSOLT
CSENGER-ZALÁN ZSOLT
CSENGER-ZALÁN ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ott kezdeném talán, ahol Kiss képviselőtársam abbahagyta: ez az előtörlesztés vagy végtörlesztés, ahogy ő nevezte. Azt gondolom, hogy igenis olyan helyzetben van Magyarország, hogy akkor, ha a magyar gazdaság, illetve a magyar költségvetés számára ez az előnyös megoldás, ezt meg tudja tenni. Egyszer már megtette.
Az, hogy visszafizetünk egy hitelt, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy gyémántbányára találtunk és visszafizetjük. Pontosan az a dolog lényege, hogy most, itt, ebben a hitelszerződésben bizonyos kamatfeltételek vannak, és az első felszólalásomban is elmondtam azt, hogy akkor van értelme előtörleszteni, ha majd 10-20 év múlva úgy alakulnak a kamatviszonyok, hogy esetleg ennél kedvezőbb feltételekkel lehet felvenni, akkor fel kell venni és vissza kell fizetni. Erről beszéltünk.
De ha már itt Kiss képviselőtársam beszélt a fűtésről, Budapestről, illetve arról, hogy természetesen nemcsak úgy lehet megoldani energiaigényeket, hogy építünk, hanem mondjuk, csökkentjük a fogyasztást, ebben természetesen bizonyos fokig egyetértünk. Egyébként elektromos árammal nem nagyon fűtenek. A fűtés, amiről itt beszélünk, amibe talán a geotermikus éppen besegít, többek között az elektromosenergia-termelés hulladékhője, sok esetben ezzel mennek a távhőszolgáltatók, legalábbis ez lenne az igazán ideális.
Józsa képviselőtársam korábban említette, hogy honnan tudjuk mi azt, de ez ellenzéki sorokban széles körökben feszegetett téma volt, hogy honnan tudja a kormány azt, hogy mi lesz majd 20 meg 30 év múlva, mert ugye csökkenni fog az energiaigény. Egy apróságot elfelejtenek képviselőtársaim, azt, hogy 20-30 év múlva lényegesen kevesebb kőolaj, illetve kőolajszármazék lesz.
Teljesen nyilvánvaló, ma látszik a trend, hogy a közlekedésben a robbanómotorról áttérünk a hibridre. Nagy valószínűséggel 20-30 év múlva, amikor majd ez az atomerőmű elindul igazán fullban, akkor talán már többé-kevésbé csak elektromos meghajtású autóink lesznek, ami egyébként a zöldpolitikába nyilván nagyon beleilleszkedik. Egy autómotor, amit ma használunk, 100 kilowattos. Elképesztő mennyiségű elektromos energia kell majd ahhoz, hogy kiváltsuk az eltűnő - hála az istennek, ha úgy tetszik, eltűnő - fosszilis kőolajszármazékokat a közlekedésből. Közlekedni meg kell, ebben egészen biztosak lehetünk. Tehát meggyőződésem az, hogy lényegesen növekedni fog az elektromos energia iránti igény. Még egyszer mondom, nem igazán témája ennek az, amiről most beszélünk, csak azért mindenképpen szerettem volna itt reagálni erre.
Fölmerült az, hogy a Paksi Atomerőmű bővítése miért az orosz féllel történik, és például miért nem dél-koreaival. Itt van egy nagyon jó példa, a 4-es metró története. Siemens vezérlőrendszerrel Alstom-kocsik mennek; egy metró, egy metrószerelvény. Ennek az összehangolását, az automatizálását nagy csúszások után, nagy nehezen sikerült megoldani, pedig egy lényegesen egyszerűbb műszaki probléma.
(18.30)
Gondolom, Józsa képviselő úrnak nem nagyon kell tovább magyaráznom, hogy miről is van itt szó. Energiabiztonság és műszaki biztonság szempontjából is teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a változatot kellett preferálni.
Azt is sajnálom, megmondom őszintén, hogy Szabó Timea már nincs itt, hiszen ő Kínával példálózott. Én mindig azt gondolnám, hogy az LMP-sek vagy volt LMP-sek nagyon felkészültek az ilyen zöld témákban. Azt hallottuk tőle, hogy Kínában a megújuló energia aránya ma már magasabb, mint az atom- és a szénfelhasználás aránya. Én azért rögtön megnéztem az interneten, ahol 2012-es adatot találtam. A kínai energiatermelésben valóban a vízi energia viszonylag magas és növekvő, 16 százalék, a szélenergia 2, ami egyébként drasztikusan növekszik, az atomra nem találtam számot, viszont 75 százalék a szénerőmű, ami azért az egyik legrosszabb környezetvédelmi szempontból, hiszen az üvegházhatású gázok és a széndioxid-kibocsátás miatt ez az egyik legveszélyesebb.
Sallai képviselőtársam egy picit ledorongolta Kepli Lajost, aki azt mondta, neki az a meggyőződése, hogy az atomenergiára ma még szükség van. Azt kérdezte, hogy lehet ilyet mondani. Én azt gondolom, felejtsük már el ezeket a korábbi MSZP-SZDSZ-es időket idéző ex cathedra kijelentéseket, hogy kinek van igaza feltétlenül és kinek nincs, és aki esetleg más véleményen van, azt rögtön megpróbáljuk valahogy kitolni a történetből. Én azt gondolom, ha ő annak tartja és hisz benne, akkor az nem olyan nagy baj. Ez is előfordulhat.
Ha már itt a Jobbik ilyen szempontból szóba került, Heringes Anita képviselőtársunk azt mondta, hogy a kétharmad nyomta át ezt a törvényt. Jelzem, hogy nem kétharmaddal, hanem 80 százalék fölött lett megszavazva. Rendben van, csak nyugodtan mondhatnám azt, hogy egy törpe minoritás az, aki ellenzi ezt, azóta ez már sok kis törpe minoritásra szakadt, még kisebb minoritásokra, de természetesen tisztelem a véleményt. Ez egy vitatható történet, tehát a vita joga mindenképpen ott van, csak szeretném, ha valamilyen szinten a tények környékén maradnánk.
Nagyon röviden térjünk még vissza a hitel kérdésére. Itt sokan a devizahitellel, a hibás termékekkel meg egyéb meglehetősen populista érveléssel próbálják ezt összemosni. Az egy természetes dolog már, hadd mondjam azt, hogy egy állam a világpiacon devizában veszi fel a hitelt. Egyelőre a világpiacon forinthiteleket nem nagyon osztogatnak. Volner képviselőtársunknak volt egyébként ezzel kapcsolatban legalább egy javaslata, hogy Magyarországon kellene kötvényt kibocsátani, és akkor forintból lehetne finanszírozni. Az, hogy aztán ennek milyen hatása lenne a magyar kis- és középvállalkozások hitelhez jutásához, az egész magyar gazdaság növekedési lehetőségeire és növekedési potenciáljára, az egy más kérdés, mert ha 3000 milliárdot kirántanánk a hitelpiacról, annak azért mindenképpen következményei lennének.
Az energiabiztonság és az orosz függőség kapcsán azt kell végiggondolni, hogy a megújuló energiákból, mondjuk, a szélenergiából és egyebekből, nem belemenve abba a kérdéskörbe, hogy Magyarország egyáltalán mennyire alkalmas erre, mennyire van nálunk állandó szél, ami az erőműveket, a szélturbinákat forgatni tudná, hogy tudnánk tárolni az energiát, mert Kínában, Svájcban és Ausztriában ez megoldható, mert a szélenergiával vizet pumpálnak föl magas hegyekre, és onnan akkor, amikor hegymenet van - ahogy mondani szokták - az energiaigényben, akkor vízturbinákkal ez szabályozható, egyfajta akkumulátorként működik, nos ez Magyarországon nincs meg. De túl ezen, nem úgy történik a szélerőművek rendszerbe állítása, hogy félreseperjük a humuszt, és akkor ott állnak a szélturbinák. Ez egy nagyon hosszú idő, s szintén nyugodtan hozzátehetjük, hogy elképesztően nagy pénz.
Nagy tisztelettel hadd mondjam azt - nyilván nem lesznek meglepve -, hogy engem nem nagyon győztek meg az érveikkel, különösen azokkal az érvekkel nem - most félreteszem a különböző politikai jellegű megfogalmazásokat -, hogy Magyarországnak húsz-harminc év múlva nem lesz szüksége villamos energiára. Ezzel nagyon nem győztek meg. Meggyőződésem: nemhogy kevesebbre, hanem sokkal többre lesz szükség, hiszen a fosszilis energiák és a fosszilis energiahordozók lényegesen csökkenni fognak. Még egyszer mondom, gondoljanak a közlekedésre.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
