KEPLI LAJOS
KEPLI LAJOS
KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Csenger-Zalán Zsolt képviselő úrnak mondanám, hogy valójában egyrészt igaza van abban, hogy az általunk említett témák egy kicsit tágabb értelemben közelítették meg ennek a napirendnek a témáját. De valójában ezt teljesen házszabályszerűen tettük, hiszen az általános vita terepe az, hogy egy kicsit tágabb áttekintést kapjunk a magyar energiapolitikáról, hogy miért is volt szükség egyáltalán arra, hogy a Paksi Atomerőmű bővítése egyáltalán szóba kerüljön, és hogyan jutottunk el ennek az ominózus megállapodásnak a megkötéséig.
A másik pedig, Sallai Róbert Benedek képviselőtársam, bár úgy érzem, hogy nincs olyan nagy ellentmondás közöttünk, mint ahogy ő gondolja, hiszen azokban a dolgokban, amiket elmondott, hogy miket kellene fejleszteni, tökéletesen egyetértünk. De mi azt mondjuk, hogy jelen pillanatban még nem tudjuk az atomenergiát ezzel kiváltani. Hát lássuk be, hogy Magyarország villamosenergiatermelésének 50 százalékát a Paksi Atomerőmű adja. Ezek a blokkok, ugye, 2032-2037 között, ha jól emlékszem, leállnak, ütemezetten, és onnantól kezdve nyilvánvaló, hogy nekünk arra az időpontra ezt a 2000 megawattot valamivel ki kéne váltani.
De ez jelen pillanatban nem látszik, hogy akár csak ezt megközelítő áron is ekkora kapacitást, mondjuk, megújuló energiával pótolni tudjunk. Mi azért támogatjuk az atomerőmű bővítését, hogy újra időt nyerjünk, és még néhány évtizedünk legyen arra, hogy teljes egészében Magyarország energiafüggetlenségét megoldhassuk, illetve megoldhassuk azt, hogy minél inkább megújuló energiákra és a természethez jobban illeszkedő megoldásokra alapozzuk Magyarország energiaellátását. Tehát inkább egy kényszerhelyzetről beszélek. Még egyszer, azért hangsúlyoztam, hogy felelősen gondolkodó politikusnak persze lehet megújuló energiákkal dobálózni, és mi is nagyon szeretjük őket, csak jelen pillanatban ez még nem reális alternatívája az atomenergiának.
Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiban.)
