KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ugye, egyre kevesebben vagyunk, de azt hiszem, azért nem érdemtelen dolog azokat az álláspontokat ütköztetni, amit egymásnak elmondhatunk.
Mindenkivel egyetértek, aki arról beszélt itt, hogy az emberek olcsó áramot akarnak, azonban ez a javaslat nem ezt nyújtja. Helyes arról beszélni ugyanis, hogy ez nem úgy működik, mintha ez a beruházás nem történne meg, mintha megteremtené egy különleges helyzet ezt az erőművet, és nem kéne visszafizetni ezt a beruházást senkinek. Így vagy úgy, de ennek a beruházásnak az ára beépül mind az áram árába, mind pedig az emberek mindennapjaiba. Kár ezzel vitatkozni. Ha nem közvetlenül, akkor közvetve fog ez megtörténni.
Arról is kár vitatkozni, hogy a hitel drága vagy olcsó, mert miközben nyilvánvalóan egy olyan kamatlábbal hasonlítjuk össze, ami egyébként nem az ilyen típusú hitelekhez van, akkor persze nyilván lehet, hogy olcsó ez a hitel, de valójában arról van szó, hogy ennek a hitelnek a kamata mintegy 2 százalékkal drágább, mint ha egyébként más, hasonló módon vennénk ezt fel, ez pedig nagyon sok pénz.
Szeretnék lemenni egy kicsit a köznapi emberek léptékéhez, mert azt hiszem, hogy talán így jobban megérthető ez a kérdés. Hogyha Békásmegyeren szeretnék egy lángossütőt üzemeltetni, akkor nyilvánvaló, hogy egy hatástanulmányt készítek arra vonatkozóan, hogy ez megéri-e: szeretik-e az emberek ezt a terméket, meg fogják-e tőlem vásárolni, lesz-e igény erre a dologra, meg fogok-e ebből élni? Magyarországon minden vállalkozó ezt csinálja. A lángossütő is ezt csinálja. Amikor azt kérdezik a képviselőtársaim, hogy hol vannak azok az előszámítások, hol vannak azok a háttérszámítások, amelyek a projekt megtérüléséről szólnak, akkor nem az ördögtől való ez a felvetés. A józan észen alapul az, amikor ezt valaki számon kéri. Már bocsánatot kérek, ha egy lángossütőt így üzemeltetek, ha így indítanék egy ilyen vállalkozást, akkor azt gondolom, hogy egy ilyen volumenű beruházástól minimum elvárható az, hogy az Országgyűlés, illetve az előterjesztő tudja, hogy miről beszél.
Persze lehet azzal vádolni az ellenzéki képviselőtársaimat, hogy nem a szerződés 3/b pontjáról vitatkoznak, de valójában azért mindenki tudja, aki itt van, hogy ez nem pusztán az a kérdés, hogy a 6. oldalon a vessző jó helyen van elhelyezve vagy nincsen. Látni kell, hogy miközben a bolygó országai, ezen a bolygón mindenki szinte azon van, hogy az energiafüggetlenségét úgy teremtse meg, hogy csökkenti az energiafogyasztását, aközben mi egy olyan kalandot kezdünk el, aminek nem látjuk a végét. Nem kell senkinek közgazdasági Nobel-díjat kapnia, hogyha végiggondolja azt az egy apróságot, hogy az energiafüggetlenséget nemcsak akként lehet megteremteni, hogy a hazai, itthon előállított energia mennyiségét növeljük, hanem akként is, hogy csökkentjük a felhasználást. Miközben mindenütt ezen a bolygón az az iránya az energiapolitikának, hogy lehetőleg a felelős energiafelhasználást figyelembe véve mindenki csökkentse a fogyasztását, hogy a reális fogyasztás legyen az, ami meghatározza az energia-felvételt, Magyarország arra készül, hogy nem ilyen folyamatok zajlanak le itt, hanem az energiafogyasztás konstans marad.
Magam azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes lenne abba az irányba is elmenni, hogy mi lenne, ha erre a 2000 wattra, ami előállításra kerül Pakson, a későbbiek során állítólag, erre ne legyen szükség. Mi lenne akkor, ha olyan korszerű lenne a magyar energiapolitika, hogy abba az irányba menne, hogy csökkentsük, úgy csökkentsük az energiafüggőségünket, hogy az energia felhasználását csökkentjük?
Az embereket nem kérdezték meg erről a hitelszerződésről, nem kérdezték meg arról, hogy vajon mindenki el akar adósodni 300 ezer forinttal az orosz fél felé. Szerintem ha ezt a kérdést így feltennék, mondjuk, nálunk a III. kerületben, nem biztos, hogy a többség azt mondaná, hogy igen, én el szeretnék adósodni az orosz fél felé 300 ezer forinttal. Őszinte kétségem van a tekintetben, hogy erre egyébként konszenzust lehetne teremteni. De persze ezt a kérdést szerintem így kéne feltenni.
Valóban, egy kicsit béljóslás arról beszélni, hogy ennyi pénzzel mit lehetne csinálni. Merthogy nagyon sok mindent. De azt gondolom, hogy nem az ördögtől való arról beszélni, hogy ezen az erőforráson kívül más megújuló energiaforrások vannak. Kérem, én egy olyan városban élek, amely Európában szinte példátlan módon rendelkezik megújuló energiaforrásokkal. Ezt a várost Budapestnek hívják. Én olyan városban élek, ahol a geotermikus energia felhasználását gyakorlatilag semmi nem akadályozza meg, kivéve a szándék, merthogy erre való szándéka a kormányzatnak Budapest tekintetében igazából komolyan sosem volt. Csodákat lehetne tenni. Csodákat lehetne tenni a lakótelepek fűtésével, csodákat lehetne tenni a társasházak fűtésével a geotermikus energia felhasználása kapcsán. Nem jelentéktelen városról beszélünk: Budapestről. Azt gondolom, hogy ha a források abba az irányba mutatnának, hogy a megújuló energiaforrások közül azokat, amelyek valóban felhasználhatóak, amelyek valóban megoldást jelentenek az országnak, ebbe az irányba terelnénk, akkor mindenképpen jobban járnánk. Ezek a források ugyanis bődületes összegek. Hatalmas, szinte átláthatatlan mennyiségű pénzről beszélünk. Azt lehet mondani, hogy ennek az összegnek a töredékéből lehetne olyan fejlesztéseket csinálni, amelyek valóban csökkentenék az energiafüggőségét Magyarországnak.
(18.20)
Ha megnézzük, hogy valóban történt-e kormányzati intézkedés, valóban van-e szándék arra, hogy megújuló energiaforrások fejlesztésével csökkentsük az energiafüggőségünket, akkor azt kell hogy mondjuk, hogy az elmúlt néhány évben erre komoly irányokat nem nagyon láthattunk, komoly beruházásokat nem nagyon láthattunk. Magyarország folyamatosan sereghajtó a megújuló energiaforrások felhasználásában. És itt nem arról van szó, hogy csodát kell tenni. Nem arról van szó, hogy ki kell váltani rögtön az atomenergiát vagy a fosszilis energiát. Hanem arról van szó, hogy el kell indulni egy más irányba, más megközelítést kell alkalmazni. Ez a más megközelítés pedig az, hogy csökkentsük az energia fogyasztását, illetve olyan megújuló energiaforrások kutatását segítsük elő, amely általában csökkenti az ország energiafüggőségét. Azt gondolom, hogy ez lenne az az irány, amit szolgálnia kellene a magyar energetikai beruházásoknak, de úgy tűnik, hogy ezzel a projekttel ez az irány ködbe vész.
De nyilvánvalóan azt is mindenki érezheti, hogy ha ez a beruházás megvalósul, ha ezt a szerződést megkötjük, akkor ilyen volumenű beruházás az energetikába nem fog történni, tehát ezzel gyakorlatilag az energiapolitikánkat ki is pipáltuk. Mindenki szembenézhet azzal, hogy jó-e az, ha a magyar energiapolitika egyenlő lesz az atomenergia feltétlen növelésével.
Nem tudok pró és kontra állást foglalni, nem is vagyok hajlandó erre, hogy kijelentsem, hogy az egyik energiahordozó jó, a másik energiahordozó rossz, hiszen logikus, hogy nem lehet kivezetni az atomenergiát egyik napról a másikra. Itt azonban arról van szó, hogy 2030-ig Paks működése megoldott. Arról van szó, hogy nagyon hosszú ideig nem indokolt ilyen elköteleződés. Ha viszont ez a valóság, akkor jogosan teszi fel mindenki azt a kérdést, hogy akkor mégis miért ez az irány. Mégis miért ezt kell a kormányzatnak választania a számos lehetőség közül, amit választhat?
Mi ennek az oka? Én is azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy leginkább ennek az oka az, hogy a választási kampányban a politika részévé tettek egy olyan megállapodást, amelynek nem volt előzménye vagy nem volt nyilvános előzménye a magyar közgondolkodásban, a magyar politikai dialógusban, és ez az orosz–magyar megállapodás, amelyet önök arra kívántak használni, hogy akár 1, akár 2 százalékkal megnöveljék az előnyüket a választási kampányban, ez most gyakorlatilag így jelenik meg a magyar energiapolitikában.
De azért azt érezzük, hogy egy ekkora volumenű fejlesztés egy talmi politikai cél bombasztikus bedobása mellett azért aránytalan. Azért ezt nem így kellene csinálni! Azért, hogy egy héten keresztül a választások alatt önökről szóljon az egyébként is önök által vezérelt média, kár most egy ilyen volumenű beruházást idehozni.
Nagyon sok szó esett ennek a projektnek a lehetetlenségéről. Nem kívánom ismételni azt, amit elmondtak már képviselőtársaim előttem, akik arról beszéltek, hogy mennyire példátlan az összeg, példátlan magas a kamat, menyire nehezek ezek a feltételek, amelyeket támasztanak velünk szemben. De azért az jól látszik, hogy ha ez egy devizahitel lenne, amit a panellakás megvételére lehetne fölvenni, akkor azt nem vennék föl. Ha ilyen feltételekkel lehetne ilyeneket kötni, akkor azért ezt a hitelt senki nem venné föl, ebből a hitelből nem lenne lakásvásárlás.
Aztán az is nagyon látszik, hogy persze hihetetlen nagy előnye a magyar félnek, hogy végtörleszthet; ugye, ebbe a kifejezésbe is beleszeret mindenki, aki a magyar kormányzat intézkedéseit figyeli a devizahitelesek kapcsán. Őszintén kívánom a Fidesz-kormánynak, de Magyarországnak is, hogy mondjuk, tíz éven belül legyünk olyan helyzetben, hogy egy ilyen hitelt végtörlesszünk; tehát hogy így kiköhögjünk egy olyan 3000 milliárd forintot, úgy rögtön, hogy ne legyünk függő helyzetben az orosz államtól, hanem hogy helyből ki tudjuk ezt fizetni. Őszintén kívánom, hogy legyünk ilyen helyzetben.
De ha egymás szemébe nézünk, akkor azért azt is kérdezzük meg, hogy racionális ez? Tehát tényleg lehetünk ilyen helyzetben? Örülünk, hogy akkor valami kőolajlelőhelyet tudtak találni a Balaton környékén, ami eddig még nem volt, vagy gyémántbányák vagy platinabányák fognak nyílni Magyarországon, de megmondom őszintén, ebben én kevésbé vagyok optimista. Azt gondolom, hogy ez olyan kockázatot jelent a magyar gazdaság számára, és annyira determinálja a magyar politika mindennapjait az orosz fél felé, ami, azt hiszem, egy uniós tagállam számára, meg egyébként egy szuverén ország számára, Magyarország számára vállalhatatlan.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)
