DR. PINTÉR SÁNDOR
DR. PINTÉR SÁNDOR
DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt képviselő úr legutolsó kérdésére adom meg a választ rendkívül egyértelműen. A kormány saját használatra engedély nélkül, törvénytelenül soha semmilyen adatot egyetlenegy szolgáltatótól sem kért be. Ezzel szeretném kezdeni. És természetes az is, hogy a világban, amióta az emberiség létezik, mindig van egy hírigény, amely az informatika területére is kiterjedt a későbbiekben.
(8.30)
De a hírigényre, ugye, a korábbi időszakban volt a hírszerzés tevékenysége, magyarul a kémkedés és a kémelhárításhoz kötődő elhárító tevékenységek. Ennek megfelelően ez az évezredek során kifejlődött, s ahogy a technika fejlődött, és lehetőség volt arra, hogy elektronikus úton is információkat továbbítsunk, ez kiterjedt arra is, hogy az ilyen jellegű postai küldeményekbe, elektronikus küldeményekbe is lehetőség legyen betekinteni. A különféle országok különféle módon oldották ezt meg. Van olyan ország, amelyik megjelöli azokat a szerveket, amelyeknek kötelező átadniuk a szolgáltatóknak valamennyi adatot ennek a szervnek a kérésére, nem kell külön engedély hozzá. Vannak országok, amelyek kettébontják ezt, ilyen Magyarország is. Van olyan hírrész, amelyeket kérésre át kell adni, és van olyan, ami külső engedélyhez kötött. A külső engedélyhez kötött területeket két részre osztják. Az egyik, amikor bírói engedélyhez kötik, hiszen bűncselekmény alapos gyanúja indokolja a titkos információgyűjtést, a másik pedig, amikor valamely más külső szerv, nálunk az igazságügyi miniszter engedélyéhez kötik. A bűnüldöző szervek a bírói utat, bűncselekmény alapos gyanúja esetén az állam védelmét szolgáló szervek is a bírói utat választják, egyébként kémelhárítási, egyéb titkos területeken pedig az igazságügyi miniszteri utat választjuk.
Szeretném elmondani, hogy ennek megfelelően valamennyi információszerzésnél ezeket a külön engedélyeket beszerezték az illetékes szervek, hatóságok. Itt a bíróságnak, az ügyészségnek, a rendőrségnek, a NAV-nak van erre lehetősége; gyakorlatilag ez a kör az, amelyik ehhez hozzájuthat. Azokban az esetekben, amikor nem kell külön engedélyt kérni, ott telefonos lehallgatás, információgyűjtés nincs olyan, amelyik személyi kötöttséget jelentene. Ott csak arról van szó, hogy megnézzük, esetleg az a telefon kivel forgalmazott, milyen számokkal forgalmazott, egy híváslistát kaphatunk, de a személyeket nem tudjuk hozzákötni, nem tudjuk az eredetileg esetlegesen elképzelt lehallgatást lefolytatni. Csak bírói engedéllyel vagy igazságügyi miniszteri engedéllyel.
Ön azt mondja, hogy 76 ezer adatot szolgáltattak. (Jelzésre:) Bocsánat, ön a Vodafone-ra hivatkozva azt mondta, hogy 76 ezer adatot szolgáltattak. De a 76 ezer adatban lehet, hogy telefonszámok vannak, lehet, hogy helymeghatározás volt, hogy hol, hány toronnyal érintkezett az az információs egység. Tehát én azt nem tudom megmondani, hogy ez sok vagy kevés. A továbbiakban azt is meg kell nézni, hogy milyen lefedettsége van annak a szolgáltatónak abban az országban. Említette, hogy van olyan ország, ahol csak 2 ezret kapott. Lehet, hogy a Vodafone minimálisan van jelen abban az országban, míg Magyarországon, ugye, nagyon beszűkült ez a piac, négy nagy szolgáltató biztosítja ezt a területet teljes egészében.
Amennyiben indokolt a kérése, akkor zárt ülésen egészen pontos számokat tudunk önnek mondani: hány embert hallgattunk le, ezeket milyen célból hallgattuk le, ki volt az, aki ezt engedélyezte, milyen bírói engedélyhez kötött, és azt is meg tudjuk mondani, hogy ennek mi volt az eredménye. Mert nemcsak azt tudjuk bizonyítani, hogy valaki bűnös vagy bűnös kapcsolatot épített fel, hanem azt is, hogy egy adott esetben ártatlan. Itt kifejezetten kiemelném a súlyos bűncselekményeket, a szervezett bűnözést és az emberölést. Azt gondolom, egy emberölés felderítése megéri azt, hogy megfelelő módon ellenőrizzünk egy ilyen elektronikus hírszolgálatot.
Köszönöm a kérdését. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
