GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A közszolgálat az a műfaj, ahol az ember úgy gondolja - úgy gondolta legalábbis eddig -, hogy kellő biztonságban, kellő jogbiztonságban van. Ha már a munka törvénykönyvén keresztül csorbították is ezt az elmúlt időszakban, a közszolgálat keretei között olybá tűnt ez, hogy nagyobb bizonyossággal bír.
Most itt, a közszolgák esetében a tartós külföldi szolgálatot végzők, amennyiben visszatérnek Magyarországra, és itt végeznek munkatevékenységet, és netalántán nem fogadják el mindazt, ami egyoldalú módosítással a kormányzat részéről megrajzolódik az irányukba, akkor gyakorlatilag azzal kell szembenézniük, hogy elveszítenek mindent; mindent, ami az ő jogaikként azt megelőzően megmutatkozott.
Na, ebben a törvénytervezetben ez az anomália az, ami szembenéz velünk. Azért nyújtottunk be módosító javaslatot, mert azt gondoljuk, hogy ez így nincs rendjén. Azt gondoljuk, hogy önöknek is el kell tudni dönteni azt, hogy egy olyan világot akarnak-e építeni, amely világban a munkavállaló végképp kiszolgáltatottá válik. Teljesen mindegy most már - úgy látom - az önök számára, hogy ez a munka törvénykönyve keretei között vagy a közszolgálati vagy egyéb, másfajta törvények keretei között fogalmazódik meg. Az sem jó, ha a munka törvénykönyve keretei között meg az sem, ha más törvények keretei között, de eddig csak parciálisan - az egyik felületét -, most már globálisan kezdik a munkavállalókra nézve azoknak a terhelő intézkedéseknek a sokaságát meghozni, amelyek a meglévő jogosítványok elveszítésével párosulnak.
Ha nagyon egyszerűen le akarom fordítani ezt a történetet, akkor arról szól a dolog, hogy ha valaki, aki tartósan külszolgálatot végez, és visszatér, és nem az eredeti munkakörében kerül elhelyezésre, hanem kínálnak neki bármi mást - bármi mást! -, olyat, ami adott esetben akár lehet megalázó is a képesítéséhez és sok minden egyéb máshoz illesztetten, és ezt ő nem fogadja el, akkor azzal kell szembenéznie, hogy a felmentéshez kapcsolódó dolgokat mind-mind elveszíti, és olybá tűnik, mintha lemondással szűnne meg a jogviszonya.
Magyarul, semmi olyan jogosítványt, amit addig érvényesíthetett volna, nem tud érvényesíteni. A felmentési időre járó illetmény vagy épp a végkielégítés, de még a bírósági jogorvoslati lehetőségek tekintetében is csorbát szenved, noha én azt gondolom, hogy ez abszurd. Tehát ez az, ami gyakorlatilag elfogadhatatlan és megengedhetetlen. El kellene végre dönteni önöknek, hogy fontos-e az önök számára az, hogy a munkavállaló tényleges, valós, fogható, garanciákkal a kezében és biztonságban tudjon létezni.
Tudják, amit önök rugalmasságnak, gumiszabályoknak neveznek, az nem rugalmasságként, hanem kiszolgáltatottságként köszön vissza. Kiszolgáltatottságként köszönt vissza, mint említettem, a munka törvénykönyve keretei között is, mindegy, hogy miről beszélnénk, akár pénzről, akár éjszakai vagy délutáni pótlékok juttatásának csökkentéséről, megszüntetéséről, akár más egyéb dolgokról, kollektív szerződés kötésének lehetőségéről, az állami többségű cégek tekintetében nem lehetett eltérni pozitívabban, mint ahogy maga az alaptörvény, a munka törvénykönyve ezt megfogalmazta. No, hát valami hasonlót csinálnak ezekben az esetekben is.
Szó-szó, mindössze annyit szeretnék mondani, hogy ez így, az én számomra, a mi számunkra, a Magyar Szocialista Párt számára elfogadhatatlan, de nem a mi számunkra elfogadhatatlan, hanem azon emberek számára is, akiket ez a döntés meg a korábbi döntések személyesen érintenek.
Úgyhogy jó szívvel azt javaslom önöknek, hogy mérlegeljék azt a módosító javaslatot, amit benyújtottunk, egyszerűen annak érdekében, hogy az elkövetkezendő időszakban ne olyan intézkedések sokaságát foganatosítsák, amelyek a munkavállalók teljes szintű kiszolgáltatottságával párosulnak.
Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
