DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is felhívnám, felszólítanám arra az előterjesztőt, a még itt jelen lévő előterjesztőt, meg általában a kormánypárti képviselőket, hogy bocsátkozzanak velünk érdemi vitába, ugyanis az elég furcsa képet mutat, hogy Gulyás Gergely már rég elhagyta az üléstermet, Rogán Antal hol félszegen ücsörög itt, hol a telefonját nyomogatja, s már a rezsi-Rambó is rég köddé vált. Kivel vitatkozzunk? A kormány elmondta, hogy még nem tekintették át, illetve a kormány jelen lévő képviselője nem tudott kormányvéleményt, kormányálláspontot mondani. Akkor megint csak az üres, majdnem üres vagy éppen kiüresedett padsoroknak meg falaknak beszélünk.
Nagyon sok gond van ezzel a törvényjavaslattal, az előttem felszólalók ezt lényegileg már fölsorolták vagy megemlítették. Az őszinteséget hiányoljuk, ez a sok baj közül az egyik vagy talán az egyik legfőbb. Ha leírták volna azt az indoklásban, hogy a baloldal visszatérését, további erősödését, esetleg a baloldali többség kialakulását akarják megakadályozni, akkor ezt persze lehet kinek-kinek a szája íze meg érdeke szerint így vagy úgy minősíteni, de legalább őszinte lenne, mert gyakorlatilag csak erről szól ez a történet, semmi másról.
Másrészt pedig van itt egy elég sunyi rendelkezés, vagy egy különös sunyiság, amit egy hosszú rendelkezésben rejtettek el, ez pedig az összeférhetetlenségi szabályok módosítása. Erről egyébként még nem esett szó. Elképzelhető, hogy a fővárosban vagy a fővárosi kerületekben kisebb jelentősége van, bár ebben sem vagyok biztos, hiszen csak a mátészalkai választókerületben az elmúlt hetekben több városi rangú település és több község esetében is számos helyről lehetett hallani, hogy jelenlegi fideszes képviselők, iskolaigazgatók, igazgatóhelyettesek, egyéb oktatási intézményvezetők, orvosok vagy egyszerű pedagógusok komoly nyomást gyakoroltak, illetőleg kérésözön érkezett a Fideszközpontba abba az irányba, hogy most szembesültek azzal, hogy önök 2010-ben, egyébként nagyon helyesen, összeférhetetlenné tették 2014 őszétől kezdődő hatállyal az előbb felsorolt tisztségeket az önkormányzati képviselői tisztséggel, és most, amikor az országgyűlési és az EP-választások után a narancsos köd némileg kezd feloszlani egyesek agyáról és szeme elől, szembesültek azzal, hogy elveszíthetik az önkormányzati képviselői mandátumukat, hiszen ha mégis megszerzik, akkor dönteniük kell, hogy képviselők akarnak maradni, és akkor felállnak az iskolaigazgatói székből, vagy fordítva.
(17.40)
Nagyon helyesen érveltek négy évvel ezelőtt amellett, hogy több esetben komoly érdek-össze-ütközést jelent, akár olyan meghasonláshoz, egy feloldhatatlan önellentmondáshoz vezethet az, ha valaki éppen a saját intézményével kapcsolatban, még ha az nagyobb részt állami irányítású vagy állam által átvett intézmény is, a saját intézményével kapcsolatos döntést kell meghozzon önkormányzati képviselőként. Egyébként, biztos vagyok benne, hogy a községektől a fővárosi kerületek szintjéig bárhol előfordulhat. És most, engedve ennek az, úgy gondolom, igen nagy számú lobbizónak, ennek a lobbitevékenységnek, ráeszméltek sajnos, észrevették azt, hogy nincs annyi emberük, akikkel tudnák helyettesíteni a különböző testületekben ezt a sok iskolaigazgatót és iskolaigazgató-helyettest, magyarul nagyon sok egyéni képviselői mandátumot kockáztatnának, főleg a tízezer feletti városokban, nemes egyszerűséggel és rossz magyarsággal kifejezve visszacsinálják az egészet, és újra azt mondják, hogy nem összeférhetetlenek ezek a tisztségek.
Egyszerű példa, közvetlen példa: Mátészalka esetében gyakorlatilag a fideszes többség, úgy, ahogy van, megszűnne, köddé válna, hiszen a jelenlegi egyéni fideszes képviselők nagyon jelentős része, fejben számolok, legalább fele vagy talán több mint fele iskolaigazgató vagy igazgatóhelyettes. Nem beszélve egy érdekes összeférhetetlenségi esetről - bár az talán inkább polgármesteri szinten lehet a gyakorlatban is probléma -, az orvosok esetéről. Mert talán még egy képviselői tisztséget, legalábbis egy kisebb településen, gond nélkül elláthat valaki orvosként, de eddig is nagy problémát okozott, ha valaki orvosként, akár társadalmi megbízatásban, mert tudok ilyen példát mondani szintén a választókerületemből, polgármester is volt. Ennek gyakorlatilag az lett a következménye, hogy sem orvosa, sem polgármestere nem volt igazából az adott településnek, mert egy fenékkel egyszerre két lovat vagy több lovat nem lehetett megülni, és gyakorlatilag sem az orvosi, sem a polgármesteri feladatait nem tudta ellátni.
Kérdezném megint önöket, hogy ha 2010-ben úgy látták, hogy helyes megszüntetni egyes gazdasági szervezeti vezetők, pedagógusok, iskolaigazgatók kettős tisztségét, illetőleg összeférhetetlenséget mondtak ki ezen vonatkozásban az önkormányzati képviselői tisztséggel összefüggésben, akkor most mi annak az indoka, mi változott annyit az elmúlt négy évben, hacsak nem az általam előbb elmondottak, hogy most úgy látják, mégsem összeférhetetlen, mégsem szükséges ezeket módosítani.
Mi a véleményük arról, hogy a főpolgármesteri vagy kerületi polgármesteri ajánlások száma milyen aránytalanságot mutat akár vidéki városokhoz, akár közepes méretű városokhoz, akár megyei jogú városokhoz viszonyítva? Vagy mégis, a hatalomtechnikai indokokat leszámítva, mi annak az indoka vagy annak alátámasztottsága, hogy így kell átalakítani a főváros rendszerét - hogy visszatérjünk a legfőbb vitatémára -, vagy hogyan akarnak különböző ellentmondásokat feloldani?
És ezután már bele sem merek abba gondolni, hogy mi történik akkor, ha majd a ciklus közbeni közvéleménykutatási adatok az önök számára, reményeink szerint, egyre kedvezőtlenebb képet mutatnak. Hogyan fogják majd az országgyűlési választási rendszert átalakítani? Milyen arcátlanságokat fognak merni elkövetni? Szerintem ez gyakorlatilag korlátlan számú, és ma még a mi fantáziánkkal is felfoghatatlan vagy elképzelhetetlen az, hogy hogyan fogják esetleg az egyéni vagy a listás mandátumok arányát megváltoztatni, tovább csökkenteni vagy esetleg újra megemelni a parlamenti képviselők létszámát, a választókerületek összetételét, határait hogyan fogják meghúzni, akár egy-egy választókerület vonatkozásában is, ahogy éppen az aktuális érdekeik diktálják. Önök szerint ez meddig tartható, meddig vihető?
Hát persze, egyszerű a válasz: addig, amíg éppen egy mandátum híján megvan a kétharmaduk. Hátha a Jóisten megadja, amit már a múltkor is mondtam, hogy lehetőleg a ciklus első felében elveszítik ezt az egy mandátumot egy időközi egyéni országgyűlési képviselői választáson, mert nem érdemlik ezt meg. Mert látható, hogy nem nemes célokra használják, nem a főváros vagy az önkormányzati rendszer megreformálására, nem arra, hogy tanulva az elmúlt négy év ámokfutásából, normális párbeszédet folytassanak - ha már akkora demokratáknak tekintik magukat - az ellenzéki pártokkal. Ha más nem, a bölcs előrelátás vezérelje önöket, hogy most már előbb-utóbb csak véget ér ez a kétharmados út, és jobb akkor elkezdeni a kompromisszumok irányába mutató magatartást, még mielőtt erre ténylegesen rákényszerülnének. Nem. Önök nem tanulnak, önök tényleg folytatják egyébként, ezt az ígéretüket, úgy látszik, beváltják. Ha mást nem, a kedves vezető is ebbe az irányba mutató kijelentéseket tett, és úgy néz ki, hogy a kedves vezető jóváhagyásával történik mindez.
Ami ellen még ellenzéki korukban tiltakoztak volna, attól most tízszer nagyobb disznóságokat követnek el. Gondolkodás nélkül, gátlástalanul, korlátok nélkül. Pedig látom egyébként némelyikőjükön, hogy valószínűleg ugyanúgy nem tetszik önöknek sem. Legalábbis akikben még maradt, szorult valami jó érzés, nem tetszik önöknek sem ez a fajta hatalomtechnikai célú módosítás, szinte hétről hétre, és ez a hatalmas ámokfutás, amit ugyanúgy tovább folytatnak. Ugyanott folytatják, ahol néhány héttel vagy néhány hónappal ezelőtt, a választási kampányt megelőzően abbahagyták. Önök szerint meddig lehet ezt még tartani, hol személyre szabottan, hol éppen adott választásra szabottan? Jelen esetben, mondjuk, a fővárost érintve hoznak javaslatokat.
Emlékszünk, 2010 júliusában Győr megyei jogú városra szabtak egy javaslatot, akkor ugyanis összeférhetetlenséget akartak kimondani, ha jól emlékszem, először három éven belül a honvédségtől, a rendőrségtől, hivatásos állományú vagy hivatásos szervektől, hivatásos állományi jogviszonyból leszereltek esetében. Aztán rájöttek, hogy ez nem kedvez a győri polgármesterjelöltjüknek, és rögtön megváltoztatták úgy a szabályt, hogy ebbe mégis bele tudjon férni. Tehát valami egészen elképesztő, hogy hol Győr, hol Budapest, nem tudom, mi lesz a következő, de válaszokat akarunk arra kapni, hogy mi indokolja ilyen értelemben a fővárosi választási rendszer átalakítását, mi indokolja az összeférhetetlenségi szabályok igen sunyi és egyébként országosan a választások végeredményét nagyon jelentősen befolyásoló megváltoztatását. De ezzel egyébként önmagukról is kritikát mondtak, mert önök is tudják, hogy még egyszer annyi alkalmas - hát, már amennyire alkalmasak a mostani helyi képviselőik - képviselőt nem fognak tudni előrángatni vagy előhúzni a cilinderből a következő néhány hónapban, egyszerűbb tehát újra engedni őket, egyszerűbb tehát, ha újra rajtvonalhoz állhatnak.
És egyszer s mindenkorra szeretném, nagyrészt Dúró Dórához kapcsolódóan, ha befejeznék ezt az egyéni meg listás elmélkedést. Emlékeztetném önöket arra, hogy 1990-ben és 1994-ben milyen választási eredményeket is értek el önök. Ha jól tudom, ha jól emlékszem, akkor a Fidesz 8,92 százalékos eredményt ér el 1990-ben, 5,5 százalék körüli eredménnyel épphogy bennmaradt, utólagosan is nagy sajnálatunkra, 1994-ben az Országgyűlésben. Egyetlenegy egyéni mandátumot nem szereztek, kivétel nélkül minden emberük listáról került be. Ha ezt a két összesített százalékos eredményt összeadjuk, azt látjuk, hogy a Jobbik 2010-ben, amikor először önállóan mérettette meg magát listán, lényegesen többet szerzett 2010-ben, mint önök ’90-ben vagy ’94-ben összesen. És önöknek húsz év kellett ahhoz, hogy „önálló” erőként egyáltalán választást nyerjenek. Mert ha ’98-ban nincs Torgyán Jóska bácsi meg a 78 visszaléptetett kisgazdajelölt, akkor nem koronázzák királlyá Orbán Viktort ’98 tavaszán, az biztos. 2002-t, 2006-ot már nagyon jól tudjuk. Húsz-huszonkét év kellett önöknek, hogy bevegyék a fővárost, másrészt pedig hogy érdemben igazából nagy számban tudjanak egyéni mandátumokat nyerni. Akkor nem hivatkoztak arra, hogy az országos listáról bekerült képviselők pártkatonák vagy pártkáderek lennének. Hát, kérem szépen, önök az egész országot egy politikai gödörré tették gyakorlatilag, mert Tarpától Sopronkőhidáig tele van fideszes politikai káderekkel! Úgy látszik, a kádertemetőkkel csak akkor van probléma, ha azok nem fideszesek. Ha fideszesek, akkor megint minden megengedett. És önök így alakítják át az egész rendszert, és jól tudjuk, hogy az egyéni mandátumok vagy az egyéni jelöltek versenyében, akár az országgyűlési, akár az önkormányzati választáson, ahogy Dúró Dóra nagyon helyesen elmondta, a pártpreferenciák döntenek, az esetek 99,9 százalékában.
És ha akkor önöknek nem dörgölték az orruk alá, hogy nahát, csak többségében listáról kerültek be, élén azzal az Orbán Viktorral, aki, ha jól emlékszem, 1994-től kezdve egyéniben már meg sem próbált elindulni, tehát még csak kísérletet sem tett vagy mert tenni arra, hogy egyéni mandátumot szerezzen, akkor legalább itt ez a vita arra jó legyen, hogy fejezzék ezt be, hogy itt az országos meg egyéni mandátumok között vagy az országos és egyéni listás mandátumot szerzett képviselők között akár jogok, kötelességek vagy lehetőségek tekintetében bármilyen különbséget is merészeljenek tenni.
Visszakanyarodva pedig, ismételten felszólítanám arra a jelen lévő Rogán Antalt, hogy kapcsolódjon be a vitába, és érdemben válaszoljon az ellenzéki képviselők felvetéseire.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
