DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az állapotokat nagyon jól mutatja, hogy sem a Fidesz, sem a KDNP vezérszónoka nincsen már az ülésteremben. Ez szépen mutatja azt, hogy önök a parlamenti vitát is pontosan ugyanannyira tisztelik, és ugyanannyira tartják, mint egyébként a maguk által megalkotott különböző játékszabályokat.
Először is, én szeretném azzal kezdeni, hogy - függetlenül a javaslat minőségétől vagy éppen minősíthetetlenségétől - pár hónappal egy választás előtt a játékszabályokat megváltoztatni az körülbelül olyan, mintha most a FIFA hirtelen az alapvető játékszabályokat megváltoztatná, 10 nappal a világbajnokság kezdete előtt.
A helyzet úgy áll, hogy amikor ez felmerül, önök nagy kedvvel mutogatnak 1994-re, amikor az MSZP-SZDSZ kétharmados többsége valóban hasonló módon járt el.
(16.50)
Már néhányan bólogatnak is, csak aki bólogat, annak nem ártana talán föllapozni, hogy 1994-ben kik kiabáltak a leghangosabban, hogy micsoda rút merénylet történik a magyar demokráciával szemben. Hát segítek! A Fidesz, a Fiatal Demokraták Szövetsége, azon belül is Deutsch Tamás volt az, aki a leghangosabban verte félre a harangot, hogy a demokrácia elleni csúf merénylet történik. (Dr. Bárándy Gergely: Ma már nem így hívják őket. - Derültség az MSZP padsoraiban.) Amikor ennyire pusztán csak az számít, hogy éppen kormányzati vagy ellenzéki pozícióban vannak, egy pillanatra sem szégyellik el magukat?!
Még valami: nem csak 1994 volt; volt itt 2010 is, amikor ugyanezt a játékot eljátszották. 2010 júniusában ugyanígy, néhány hónappal az önkormányzati választás előtt alapvetően felforgatták a játékszabályokat, úgyhogy mondhatni azt is, hogy 2:1-re vezetnek az álbaloldallal szemben.
Önök most készülnek a második gólt berúgni. Önök már másodjára rúgták fel a tiszta verseny szabályait.
Még valamit mondanék erre a ’94-es hivatkozásra. Tényleg komolyan gondolják azt, hogy hosszú távon lehet játszani azt a játékot ebben az országban önöknek is meg a másikaknak is, hogy folyamatosan a másik oldal szennyesére mutogatva lehet az egyik oldal sajátját tisztára mosni? Meddig kívánják ezzel etetni az embereket?
Elhangzott itt sok minden, hogy olcsóbb. Mitől lesz olcsóbb ez a rendszer? Ennyire hülyének nézik a választópolgárokat, hogy az a tiszteletdíj-mennyiség, amit ma fölvesz harmincegynéhány fővárosi önkormányzati képviselő, fővárosi közgyűlési képviselő, az a tiszteletdíj-mennyiség akár csak a BKK költségvetését helyre tudja hozni? Ne haragudjanak, de ezt egy nyolc általánossal rendelkező budapesti polgár is pontosan tudja, hogy ez egész egyszerűen ámítás és szemfényvesztés.
Beszélnek kádertemetőről pont önök, akik mást sem csináltak itt az előző parlamenti ciklus második felében, mint eltemették a saját kádereiket. Különböző kamuállásokat hoztak létre, különböző összeférhetetlenségi szabályokkal játszadoztak, hogy a kieső Fidesz-KDNP-s kádereket el lehessen helyezni. Még azt is megcsinálták tavaly nyáron, hogy úgy módosították meg a választójogi szabályokat, hogy nehogy véletlenül időközi választást kelljen kiírni azokban az egyéni választókerületekben, ahol hirtelen valami kamuállást kapott egy fideszes káder, vagy éppen nagyköveti állást és így tovább. Ezek után önök jönnek ide kádertemetőről beszélni? Arról nem beszélve, hogy önök ugyanazt a gyakorlatot folytatták a főváros esetében, mint a szocialisták, ugyanúgy kádertemetőnek használták, úgyhogy azt gondolom, hogy ebben talán tisztább lenne a hallgatás az önök részéről is.
Hivatkoztak arra, illetve Németh Szilárd hivatkozott arra, hogy a főváros azért volt működésképtelen, mert MSZP-SZDSZ-veszekedés hallatszott ki a városháza falai mögül. Itt álljunk meg egy szóra! Arra, hogy a kétszintű fővárosi önkormányzás egyébként hogyan tette tönkre és hogyan teszi működésképtelenné a fővárost, arra majd még később visszatérek. Az SZDSZ kimúlt, az MSZP nincs hatalomban a fővárosban, az elmúlt négy évben mégis veszekedés hallatszott. Mert hogy, hogy nem, a különböző fideszes potentátok egymással veszekedtek. Lehet, hogy nem MSZP-SZDSZ, de éppen a különböző fideszes megfejtők egymásnak estek, adott esetben a főpolgármester és Vitézy Dávid közötti szó- és levélváltásoktól volt hangos a sajtó, tehát ebben a tekintetben semmi nem változott.
Gulyás Gergely a vezérszónokijában azt mondta, hogy az a módosító javaslat, amit ő beterjeszt, az alkotmányossági kifogásokat helyre fogja kalapálni. No, én azt gondolom, hogy Gulyás Gergely súlyosan téved. Az a helyzet, hogy az Alaptörvény 35. cikk (1) bekezdése a következőképpen szól: „A helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket a választópolgárok általános és egyenlő választójoga alapján közvetlen és titkos szavazással a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják.”
Ebből a szakaszból az utolsó fordulat kétségtelenül nem sérül, önöknek újra kétharmadjuk van, tehát nyilván sarkalatos törvényben fogják ezt a csalafintaságot is megalkotni. De nézzük meg a két másik feltételt! Egyrészt a fővárosi közgyűlési választást, a Fővárosi Önkormányzat önkormányzati létét egyelőre még nem vonták kétségbe, de egyelőre még ezt is olyan félve mondom, mert még egy zárószavazás előtti módosító javaslattal lehet, hogy ezt is meg fogják tenni, és egész egyszerűen meg fogják szüntetni a Fővárosi Önkormányzatot mint olyat.
De maradjunk abban, hogy egyelőre van még Fővárosi Önkormányzat. A 35. cikk (1) bekezdése vonatkozik rá, ami azt mondja, hogy közvetlen választás. Hol van itt a közvetlen választás? A Fővárosi Közgyűlés nagyobbik részét az előterjesztés szerint polgármesterek fogják alkotni.
Tehát jól figyeljenek! Arról van szó, hogy akkor, amikor a választópolgár elmegy a szavazófülkébe, előtte, ahogy Németh Szilárd mondta, eggyel kevesebb szavazólap lesz, ő egy polgármesterre fog szavazni, például Csepelen. Amikor ott lesz Németh Szilárd feje vagy neve a szavazólapon, ő egy csepeli polgármestert fog választani, nem egy fővárosi közgyűlési képviselőt. Az innentől kezdve már jogi fikció, hogy Németh Szilárd természetesen be fog ülni - természetesen feltéve, hogy a csepeliek kérnek még belőle -, be fog ülni a Fővárosi Közgyűlésbe. De a Fővárosi Közgyűlés esetében a közvetlen választójog elve sérülni fog. Ezt az alkotmányossági problémát egyáltalán nem érinti Gulyás Gergely javaslata.
De menjünk tovább! A választójog egyenlősége sérül-e? Igen, sérül, és ezt Gulyás Gergely javaslata egyáltalán nem kalapálja ki. Amit Gyulyás Gergely mond, az nem egyéb, mint a Fővárosi Közgyűlés létszámának kevesebb mint harmada tekintetében valóban az arányosságot vagy a kerületek közötti aránytalanságot valóban valamilyen módon próbálja kezelni Gulyás alelnök úr.
Csakhogy a Fővárosi Közgyűlés összetétele nagyobb részénél az aránytalanság továbbra is fenn fog állni. A Belváros, az V. kerület éppúgy egy embert fog delegálni, mint mondjuk, Óbuda vagy Angyalföld. Tulajdonképpen idézhetnénk Papcsák Ferencet is, az ő szavajárása alapján a vörös félhold, tehát a külső kerületek éppúgy egy-egy delegálttal fognak rendelkezni, mint mondjuk, a budai negyed vagy Belváros-Lipótváros.
A helyzet az, hogy itt egyenlő választójogról innentől kezdve beszélni nem lehet, hiszen a Fővárosi Önkormányzat, a fővárosi képviselőtestület nagyobb része nem egyenlő választójog alapján kerül összeállításra. És kénytelen vagyok visszautalni megint csak arra, hogy önök milyen gyakorisággal változtatják a nézeteiket, illetve arra, amit Szilágyi képviselőtársam az imént elmondott.
Miért kellett választójogi törvény? Mi volt a fideszes érvelés? Az volt a fideszes érvelés, hogy ugyebár az Alkotmánybíróság, amelynek egyébként onnantól kezdve, hogy a választójogi törvényt is megalkották, a határozatait már nem ildomos idézni, de az Alkotmánybíróság is kimondta azt, hogy alkotmányellenes helyzet áll fenn, hiszen a 176 egyéni választókerület lélekszámában olyan eltérés van, ami sérti a választójog egyenlőségét. Ezt mondták önök akkor, amikor a Kubatov-szoftverek alapján egy új választójogi törvényt alkottak meg, és kiszámolták, hogy a 106 körzetet hogyan kell megrajzolni. Majd most fordult a kocka, és előhoznak egy olyan módosítást, ahol ez az érzékenység a választókerületek lélekszámára már nem áll fenn.
A helyzet az, hogy a Velencei Bizottság 2012-es véleményében - most arról a véleményről beszélek, amit önök fontosnak tartottak mindig idézni, más véleményeket kevésbé idézgettek, sőt Magyarország elleni támadásról kiabáltak - benne volt az is, amit a választókerületek egyenlőségéről írt, de benne volt természetesen az is, hogy elvárás, hogy a választások előtt egy éven belül ne változzon a választójogi rendszer.
A Velencei Bizottságnak azt a véleményét, ami arra vonatkozott, hogy ügyelni kell arra, hogy az egyenlő választójog elve ne sérüljön abban a tekintetben sem, hogy a választókerületek lélekszáma között ne legyen lényegi eltérés, erre önök hivatkoztak. Erre önök éppúgy hivatkoztak, mint a kikukázásra ítélt alkotmánybírósági határozatokra. Tehát összegezve: az megállapítható, hogy az Alaptörvény 35. cikk (1) bekezdésében két ponton is ütközik ez a javaslat.
És ha már itt az előtörténetről volt szó, szerintem érdemes visszaevezni 1990 különös nyarára, amikor az Antall József vezette Magyar Demokrata Fórum beterjeszteni készült egy önkormányzati törvényjavaslatot, ami visszatérés lett volna a sztálinista rendszer előtti fővárosi közigazgatáshoz. Ez arról szólt volna, hogy van egy egységes budapesti városmag, és ahhoz sajátos közjogi kapcsolattal fonódik rá az agglomeráció.
Mi történt? Az történt, hogy 1990 nyarán - túl vagyunk már az Antall-Tölgyessy-paktumon - az SZDSZ úgy látta, hogy a Magyar Demokrata Fórum vezet a közvéleménykutatásokban, nem kell egy erős miniszterelnök mellé egy erős főpolgármester, és meggátolta, hogy az önkormányzati törvény így menjen teljesedésbe.
(17.00)
Ezt követően őszre fordult a kocka, az SZDSZ magára rántotta ezt az egyébként is teljesen béna fővárosi igazgatási rendszert, utána viszont önök közösben, okosban - fideszesek, szocialisták, szabad demokraták és MDF-esek - rájöttek arra, hogy milyen jó dolog fönntartani a belső kerületi önkormányzatokat. Igaz, hogy a kutyának nincsen kerületi identitása, azt se tudja, hogy ki a helyi képviselő meg a helyi polgármester, de ez talán jobb is így, így lehet ingatlanspekulációs vállalkozásokat csinálni az úgynevezett kerületi önkormányzatokból. Ma a kerületi önkormányzati rendszer, ez a kétszintű önkormányzati rendszer az, ami a rákfenéje Budapestnek, ezért nem tud Budapest fejlődni.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az önök számára a kétharmados többség sok mindenre elegendő volt, sok mindent fel tudtak forgatni, de valahogyan, valamiért nem volt érdekük az, hogy nekiugorjanak ennek a kétszintű fővárosi önkormányzásnak, amelyik működésképtelenné tette a fővárost. Ha már 4-es metróról beszélnek, igen, a 4-es metró ügye az egyik legjobb példa arra, hogy a főváros miért működésképtelen; mert különböző lobbiérdekek harcolnak egymással, és ez a módosítás ezt fogja felerősíteni. Különböző kerületi lobbiérdekek harca lesz, és olyan kerületekről, olyan önkormányzatokról, fiktív önkormányzatokról beszélünk, melyek mögött valójában közösségi identitás nincsen.
Budapesti önkormányzatot kell létrehozni, erős budapesti önkormányzatot kell létrehozni, amely a választópolgárok, a fővárosi választók akaratát tükrözi. Ez a javaslat nem ebbe az irányba mutat. Ez a javaslat abba az irányba mutat, hogy azok a pártok lesznek a vesztesek, illetve azok a választói közösségek lesznek a vesztesek, amelyek nem kérnek sem a narancsuralomból, sem a 2010 előtti Hagyó-Demszky-időszakból. Éppen ezért önök egy olyan rendszert tettek ide elénk, ahol egy LMP-s vagy egy jobbikos szavazó a végelszámolásban egy Fidesz-szavazónak a hatodát-hetedét fogja érni. Ezért is aránytalan ez a rendszer, hiszen az egész kompenzációs listás konstrukció, ahogy itt előttünk van, azt jelenti, hogy ebből a rendszerből hasznot elsősorban a Fidesz fog húzni, másodsorban nyilván az újra összeálló MSZP-SZDSZ-koalíció.
Tisztelt Országgyűlés! Ez a törvényjavaslat egyébként más nyalánkságokat is tartalmaz, például azt, hogy önök hirtelenjében az összeférhetetlenségi szabályokat elkezdik feloldani. Mi ütött önökbe? Nekem az ügyvédi praxist le kellett tennem akkor, amikor megnyílt az Országgyűlés, hiszen olyan nagyon kemény, szigorú összeférhetetlenségi szabályokat alkotott az előző Országgyűlés - s most kiderül, hogy a képviselőtestületekbe újra visszaevezhetnek a körorvosok, illetve az iskolaigazgatók. Erre kevés érv az, hogy a közoktatási rendszert államosították, és nincsen közvetlen fenntartói kapcsolat az intézményvezető és az önkormányzat között. Az iskolák esetében is van kapcsolat azért, hál’ istennek, az önkormányzat és a közoktatási intézmény között, az orvosok esetében pedig továbbra is - az ellátási szerződéseket ki köti meg?
Ez a rendszer arról szól, főleg, minél kisebb méretű városokról, településekről beszélünk, hogy a döbrögik uralmát betonozzák be, így egy-egy képviselőtestületnek jelentékeny része egy adott személytől, egy adott döbrögitől fog függeni. Az pedig, hogy „a közbizalmat megingathatja” fordulat itt van, benne marad ebben a javaslatban, ez egész egyszerűen abszurd. Ki fogja eldönteni azt, hogy mikor inog meg a közbizalom egy képviselőben, talán majd egy 4-es metró botrány? Mi kell ahhoz, hogy a közbizalom megingásáról lehessen beszélni? Ezek a gumiszabályok csak arra jók, hogy adott esetben a többség a neki nem tetsző ellenzéki képviselővel leszámolhasson. Ez a javaslat ebben a formában semmi egyebet nem tesz, mint továbbra is a pillanatnyi pozíciókat erősíti meg a Fidesz esetében (Az elnök csenget.), a főváros tekintetében pedig tragikus módon erősíti föl a kétszintű önkormányzás eddigi negatív hatásait.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)
