FODOR GÁBOR
FODOR GÁBOR
FODOR GÁBOR (Független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy az önkormányzati választásról szóló törvény vitájában a Magyar Liberális Párt álláspontját kifejtsem.
Nos, először politikai érvekkel szeretném kezdeni, hiszen képviselőtársaim az előző felszólalásokban - különösen ellenzéki oldalról - jogosan firtatták azt, vajon mi késztette a Fideszt arra, hogy ilyen hirtelenséggel egy ilyen törvényjavaslatot a Ház elé terjesszen. Érdemes megvizsgálni ezt a kérdést, és azt gondolom, hogy politikai érveket kell először találnunk. Fontosak a későbbi, alkotmányossági érvek, a technikai, jogszabállyal kapcsolatos érvek, de a politikai érvek a legfontosabbak, amelyeket egy politikai vitában tisztázni kell.
Nos, én azt gondolom, hogy az első számú érv, ami miatt idekerült elénk ez a törvényjavaslat, az a félelem. Ez a politikai érv az, ami a Fideszt arra késztette, hogy törvénymódosítást terjesszen a Ház elé. A félelem azzal kapcsolatban, hogy látják a választási eredményeket, látják Budapesten a helyzetüket, és azt szeretnék elérni, hogy az őszi önkormányzati választás fideszes sikert, méghozzá torzított sikert, ha kell, akár - ahogy itt elhangzott már a vitában az előttem felszólalók részéről, többen is említették ezt -, akár kétharmados sikert is eredményezzen a fővárosi választásokon, a budapesti választásokon. Nos, a félelem, tudjuk jól, hogy rossz tanácsadó. Ezért én szeretném óvni a Fideszt, szeretném óvni a kormánytöbbséget attól, hogy ebbe az irányba menjenek el, és ezen szempontok alapján módosítsanak törvényt, mert ebből egy rossz javaslat fog születni. Mi a Magyar Liberális Párt részéről ezt egy hibás törvényjavaslatnak tartjuk, olyannak, amit nem lehet támogatni, és nem is kívánjuk támogatni semmilyen körülmények között, még akkor sem, ha van hozzá módosító indítványunk, amiről majd még külön szeretnék néhány szóban szólni.
Nos, ez a politikai félelem szerintem nem elegendő indok arra, hogy közben a jogállami normákat felrúgva, úgy kerüljön elénk egy törvényjavaslat, először is, hogy arra nincs megfelelő idő, hogy normálisan végig tudják konzultálni, tárgyalni a politikai pártok a szükséges civil szervezetekkel és másokkal, hogy mi a véleményük erről, erre nincs idő. Másfelől pedig a jogállami normákkal szembemegy az is, hogy az ellenzék tiltakozásával szemben, az ellenzéki pártok lényegében egyöntetű nemleges állásfoglalásával szemben akarnak keresztülerőltetni egy törvényjavaslatot. Természetesen meg lehet sok mindent tenni, a parlamenti kétharmad lehetőséget ad a Fidesz számára, hogy egy ilyen törvényjavaslatot keresztülvigyen, de, képviselőtársaim, érdemes arra gondolni, hogy egyszer fent, egyszer lent. Természetesen, akiknek most kétharmada van, azoknak később nem biztos, hogy kétharmaduk lesz, és ugyanúgy áldozatul fognak majd esni egy rossz politikai kultúrának, amit többek között most a téves döntéseikkel és a hibás elgondolásaikkal alapoznak meg. Ezért is szeretném, emiatt is másodsorban óvni önöket attól, hogy ebbe az irányba menjenek el, és hogy ezt a javaslatot fenntartsák és támogassák.
Azon túlmenően fontos politikai érv az előbb említetteken túlmutatóan, tehát a félelmen és a jogállami normákkal való szembeszegülésen túl, hogy meg kell vizsgálnunk azt is, szolgálja-e a budapestiek érdekét az a javaslat, amely elénk került, s nekem az az álláspontom, hogy nem. Ugyanis a budapestiek érdeke az, hogy a különböző pártszimpátiák, a különböző párthovatartozások meg tudjanak jelenni a fővárosi képviselőtestületben is. Vajon egy ilyen helyzetben, amikor a kerületi polgármesterek jelenítik majd meg a Fidesz elképzelése szerint a Fővárosi Közgyűlésben a különböző politikai nézeteket, megfelelően reprezentálva lesz az a sokszínűség, amivel rendelkezik Magyarország politikailag és Budapest is politikailag? Nyilvánvalóan nem. Tehát ellene megy a budapestiek akaratának az, ami történik.
Természetesen egyszerűsíteni fogja a politikai képletet, természetesen azoknak áll a zászló - hiszen nem véletlen, hogy a Fidesz ilyen módon próbálja módosítani ezt a javaslatot -, akik egyébként a közvéleménykutatások szerint vezetnek. De ez még nem jelenti azt, hogy csak ők vannak jelen politikailag ebben az országban, nem jelenti azt, hogy a választópolgárok mind a Fideszt szeretnék támogatni. Ellenkezőleg, tudjuk jól, hogy a választópolgárok többsége nem a Fideszt akarja támogatni, és bizony a különböző kisebb ellenzéki pártoknak is meg kell jelenni a Fővárosi Közgyűlésben, ez fejezi ki a választók akaratát, ez felel meg a népképviselet elvének, ez felel meg annak az elvárásnak, amely lényegében több évszázada uralja a nyugati civilizációt és az európai értékrendet. Ez a felfogás, ami most itt megjelenik, nem ezt a célt szolgálja, nem fogja a népképviseletet kellően, megfelelő reprezentációval megjeleníteni a Fővárosi Közgyűlésben. Másfelől szintén nem alkalmas arra, hogy a választói akaratot megjelenítse, hiszen mi fog következni ebből a törvényjavaslatból? Az bizony, tisztelt képviselőtársaim, amire már szintén e Ház falai közt többen felhívták a figyelmet, hogy Budapest egymással vetélkedő kiskirályságok birodalma lesz.
(17.10)
Hiszen egy kerületi polgármester, ha mandátumot kap a Fővárosi Közgyűlésben, akkor természetesen a kerületét, a választóit fogja képviselni, nem fővárosi szintet fog képviselni, hanem a választóinak, a kerületi szinten akar megfelelni. Ezáltal szét fog esni Budapest. Nem a budapestiek érdeke, hogy egy szétesett város legyen körülöttünk. Nem hiszem, hogy a budapestiek azt akarnák, hogy egymással fenekedő, lényegében egymás torkát bármikor elvágni képes kiskirályságok harcoljanak a Fővárosi Közgyűlésben.
Ezért mi a liberálisok részéről szeretnénk beterjeszteni ehhez a törvényhez módosításként azt a City-koncepciót, amely már szintén évek, sőt évtizedek óta itt van körülöttünk. Előttem épp Schiffer András képviselőtársam ugyan ezt nem mondta ki, de valami hasonlóról beszélt. Azt gondolom, hogy itt az ideje, hogy ha változtatni akarunk érdemben egyébként a fővárosi önkormányzati rendszeren, akkor bizony térjünk vissza oda, amit annak idején a kilencvenes években a liberális Fidesz és a liberális SZDSZ is képviselt, ez pedig a City-koncepció, ami azt jelenti, hogy a belső kerületeket egységes egészként kezeljük, a külső kerületeknek pedig egy relatív önállóságot adjunk. Ez segítene azon önkormányzati problémák megoldásában, amelyekről már itt beszéltünk szintén a vitában, és egyúttal nem olyan látszatmegoldás lenne, és nem lenne annyira politikailag elfogadhatatlan, mint a jelenlegi javaslat.
Nos, említettem azt, hogy van egy önálló javaslatunk is a törvényjavaslathoz benyújtva, egy módosító indítvány, ez pedig azt kívánja módosítani, hogy újra, miként a nemzeti választásokon, térjünk vissza a többes jelölés módszeréhez. Nem indokolt egyébként, hogy ebben a javaslatban a választópolgárok csak egy ajánlást, egy jelölést tehetnek, ráadásul ezzel vissza is lehet élni. Ne feledjük el, hogy ez megágyaz csalási lehetőségeknek a választások kapcsán, hiszen például, ha valaki először adja le a listáit, azon szerepel egy név, utána jönnek a következő pártok, netán ezeken a listákon is szerepelhet egy név azért, mert jószándékúan is odaírhatta valaki, de feltételezhetjük azt is, hogy akár rossz-szándékúan is oda lehet írni, bizony, ezzel az utána következő pártokat lehetetlen helyzetbe hozza, úgyhogy erre külön szeretném felhívni a figyelmüket.
Miközben a saját javaslatunk elfogadásáért kardoskodom, és emellett emelek szót, természetesen azért szeretném világossá tenni, hogy összességében a javaslat számunkra elfogadhatatlan. Azt gondoljuk még a saját javaslatunk elfogadása mellett is, hogy olyan politikai irányokat jelöl ki, amelyek számunkra nem vállalhatóak.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Schiffer András tapsol.)
