KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A saját magunkkal folytatott vita újabb fejezetéhez érkeztünk. Úgy gondolom, hogy most már nem sok értelme kétpercezni, az ember akkor mondja el, amit szeretne, hiszen látszik, hogy zajos vitára nincs mód ezen alkalommal.
Egyúttal szeretném megköszönni valóban azoknak a kormánypárti képviselőtársaimnak a kitüntető figyelmét, akik figyelemmel kísérik ezt a vitát. Biztatnám őket, hogy építő hozzászólásaikkal próbálják jobbítani ezt a törvényt, és ez a vita járuljon hozzá ahhoz, hogy még jobb szabály születhessen, hiszen bármennyi időnk van még erre.
Elsőként a jelen nem lévő Rétvári Bencének üzenném, hogy én sem szólaltam fel 1994-ben az akkori szocialista kormány által megváltoztatott szabályok ellen. Ennek alapvetően két oka volt. Az egyik, hogy 15 éves voltam, Harangozó képviselőtársamhoz hasonlóan, viszonylag kevés parlamenti aktivitással rendelkeztem ebben az időszakban. Igyekszünk ezt pótolni mindenképpen.
A másik pedig, hogy miről is szól ez a szabályozás. Az 1994-es szabályozás arról szólt - a szocialista kormány előterjesztésében és a parlament elfogadása által -, hogy a polgármestereket közvetlenül válasszák meg. Ez volt az egyik leghangsúlyosabb csomagja ennek a ’94-es módosításnak, ha már a történelemóránál tartunk. Azt gondolom, ezzel a szabállyal, hogy közvetlenül válasszák meg a polgármestereket a 10 ezer fő fölötti településeken, minden jelenlévő egyetért, nem elegáns dolog ezt kritikaként megfogalmazni, hiszen ez vívmánya Horn Gyula kormányának és a szocialista kormányzásnak.
Hasonlóan, azt gondolom, hogy helyes, hogy ha a fogalmakról pontosan beszélünk. Bár folyamatosan Rétvári képviselőtársam arról beszélt, hogy forrásfelosztás történik, a helyes kifejezés a forrásmegosztás, ami azért is érdekes, mert az erről szóló törvénynek is ez a neve, tehát nem annyira könnyű összekeverni ezeket a fogalmakat. De ha már itt tartunk, én őszintén kíváncsi vagyok arra a dologra, hogy miként válik lehetővé az, hogy azok a polgármesterek, akik már most sem tudnak egymással megállapodni abban, hogy a forrásmegosztás pontosan milyen rendben, hogyan történjen - már most is hangos a főváros azoktól a botrányoktól és jajszavaktól, amelyek ilyenkor elhangoznak -, ők miként fognak, ha majd testületet alkotnak, egységes – idézőjelben „egységes” - testületet alkotnak, együtt kormányozni. Őszintén kétségeim vannak ebben a dologban.
Hasonlóan nem szeretnék most jogi órát tartani arról, hogy a jogalkotásban a jogalkotásról szóló törvény miként néz ki, meg annak miért van értelme, szerintem ezt sokan tudják, még akkor is, hogy ha ezt nem alkalmazzák, de azért gondoljuk meg, hogy mégiscsak helyén van egy törvénynél az, hogy a törvényről egyeztetnek az előterjesztők; azért mégsem ördögtől való az a felvetés, hogy úgy terjeszt be egy felelős kormányzat, egy felelős politikai párt egy törvényt, hogy pontosan tudja, mit szeretne vele csinálni, pontosan tudja annak a hatásait; azért nem az ördögtől való az, hogy az embereket megkérdezi, az embereket képviselő társadalmi szervezeteket megkérdezi, hogy mit is szeretnének, jónak gondolják-e ezt a kezdeményezést. Ha ezt megtette volna az előterjesztő, ha megtette volna a kormányzat, hogy a saját maga által hozott törvényeknek megfelelően terjeszt be most is egy törvényt, akkor például nem lenne előttünk egy kínos módosító indítvány, amely arról szól, hogy megpróbálja az egyébként alaptörvényellenes javaslatot úgy farigcsálni, hogy mégse legyen az. Ennek azért lett volna értelme.
De nézzük a javaslat egyes elemeit! Az első, amiről mindenképpen szólni szeretnék, az 500 fős polgármester-ajánlás. Azért az mégiscsak vérlázító, azt gondolom, hogy abból a káoszból, ami az országgyűlési választásokon volt, nem azt a következtetést vonja le bármelyik politikai párt, hogy véget kell vetni annak, hogy valódi társadalmi támogatás nélküli szervezetek - ha tetszik, időnként hallani azt is, hogy kétes módon szerzett aláírásokkal - elindulnak a választásokon, és közjogi előnyöket vagy sok esetben anyagi előnyöket élveznek. Ehelyett egy másik irányról beszélünk, arról beszélünk, hogy igen, egy fővárosi kerületben gyakorlatilag boldog-boldogtalan elindulhat képviselőjelöltnek, boldog-boldogtalan elindulhat polgármesterjelöltnek, és innentől kezdve pedig nyilván majd az ő egyéni ügyessége fogja azt eldönteni, hogy ebből a kalandorpolitikából mit tud kihozni.
Egyértelműen látszik, hogy a fővárosi választási rendszer megváltoztatása pártpolitikai szempontokat mérlegel, ilyen célokat szolgál. Ez egyértelműen látszik.
(18.30)
Látszik az időpontból, amely szokatlan. Egyszerűen nem a nyár közepén, a választási kampányra ráfordulva csinál ilyet egy felelős kormány, hanem valóban megvárja azt, hogy miként is alakul egy választás, és azt követően vonja le a következtetéseket.
De ha megnézzük, hogy a Fidesz miként csinálta ezt az országgyűlési választások kapcsán, akkor azt láttuk, hogy ott legalább hagyott két évet arra, hogy pontosan mérlegeljék azokat az útközbeni szabályokat, amelyek az azutáni választásig vannak. Itt erről nincs szó, most van egy törvény, amelynek a módosítása gyakorlatilag rögtön életbe lép, és néhány hónap múlva így választunk. Aztán persze ennek egy nagy káosz az eredménye. Akkor majd a kétharmad ezt kijavítja, addig a főváros meg öt éven keresztül azt csinál, amit akar, az ő baja.
Szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy a gránitszilárdságúnak mondott Alaptörvény újabb függelékéről van szó, a választási szabályokról, az önkormányzati szabályokról. Azért annak van üzenete, hogy az alapvető törvényeinket nagyjából már könnyebb megváltoztatni, mint egy személygépjárművet átíratni egyik névről a másikra. Ennek azért van üzenete. Annak, hogy jogbiztonságról nem beszélhetünk, hiszen jogász legyen a talpán, aki tudja követni a folyamatosan változó jogszabályi környezetet, annak bizony van jelentősége. S hogy ennek mekkora jelentősége van, azt jól mutatja, hogy nagyon sok esetben bírságokat szabnak ki az egyszerű emberekre azért, mert az éppen folyamatosan változó jogszabályokat nem tudják betartani. Ez annak a jogalkotásnak a következménye, tisztelt Ház, amit a Fidesz, illetve a Fidesz-kormány folyamatosan csinál. Ez felelőtlenség. A grafitszilárdságú (sic!) jogszabályok, amelyeket alkotnak, szükségtelenek és rongálják a törvényesség rendszerét. Azt gondolom, vissza kéne térni arra, hogy normális társadalmi egyeztetés után, megfelelő vitát követően terjesztenek be ide törvényeket.
Nézzünk néhány fontos elemet! Arról már szóltunk, hogy mekkora káoszt eredményezne az vagy eredményez majd az, amikor polgármesterekből és bukott polgármesterjelöltekből áll majd össze a kerületi testület. Ha egy ilyen testület minősége önök szerint jobb, mint az emberek által valójában tudatosan megválasztott, a politikai viszonyokat a lehető legjobban leképező listás mandátumelosztás eredménye, akkor azt gondolom, megint csak más fogalmaink vannak a demokráciáról.
Alapvetően két alkotmányossági problémáról beszéltek a képviselőtársaim korábban. Az egyik, hogy a javaslat sérti a közvetlen választás elvét. Ez a legegyszerűbben megfogható elv, ha belegondolnak, hiszen mit választanak a kerületi polgárok: polgármestert választanak. Ezek után mi lesz az illetőből? Polgármester és fővárosi képviselő, vagy csak polgármester vagy senki sem, ezt nem lehet tudni. A közvetlen választás elve arról szól, hogy akire szavazok, az lesz, amire választom. Ennél egyszerűbben ezt nem lehet elmagyarázni.
Ebben a rendszerben ez sérül, ezt egyébként a benyújtott módosító indítvány sem fabrikálja ki. Arról már lehet beszélni, hogy persze egy polgármesternek dolga-e a fővárosban kötelességszerűen beülni az ügyrendi bizottságba, ahelyett egyébként, hogy a kerületével foglalkozzon, de mindenképpen azt tudom mondani, hogy erről is megoszlanak a vélemények. Szerintem a polgármester elsődleges dolga a kerület irányítása.
A javaslat sérti az egyenlő szavazat elvét is, még akkor is, ha elfogadást nyer az a módosító javaslat, amit itt útközben sikerült fabrikálniuk, a következő miatt. A III. kerület 100 ezernél több lakosa ugyanúgy egy embert mindenképpen bejuttat a Fővárosi Közgyűlésbe, mint az I. kerület huszonvalahány-ezer lakosa. Ez azt jelenti, hogy a 120 ezernek meg a 20 ezernek ugyanúgy egy képviselője biztos, hogy benne van. Ez egy aránytalan rendszer. Ez olyan, mintha egy 20 ezer fős országgyűlési körzet meg egy 120 ezer fős országgyűlési körzet ugyanúgy egy mandátummal rendelkezne, egy egyéni képviselőt juttatna be a parlamentbe.
Volt példa ilyen aránytalan rendszerek működésére 1945 előtt, de azt gondolom, hogy a modern demokráciában ez az aránytalanság annyira sérti az egyenlő szavazat elvét, amit az Alaptörvény is rögzít, és amit egyébként az Alkotmánybíróság határozatai is kimondanak: ezt nem szabad folytatni.
Ha megnézzük, hogy mely kerületeket bünteti ez a javaslat, akkor jól látszik, hogy elsősorban azokat a kerületeket, amelyek nagyobb lakosságszámmal rendelkeznek, a peremkerületeket, az én kerületemet is, ahonnan én jöttem, a III. kerületet is. Úgy gondolom, hogy ezt az aránytalanságot nem lehet kiküszöbölni ebből a törvényből. Ezért van igaza Bárándy képviselőtársamnak akkor, amikor arról beszél, hogy mi lehet ennek a javaslatnak a sorsa vajon.
Naivitás lenne azt gondolni, hogy ez a javaslat fabrikálható. Fideszes képviselőtársam benyújtott módosító javaslatában kísérletet tesz erre a fabrikálásra, de azért azt látjuk, hogy ez a kísérlet nem elegendő, ez sehova nem vezet. Úgy gondoljuk, a Szocialista Párt úgy gondolja, hogy ennek a javaslata csak egy sorsa lehet, egy iránya lehet, az pedig a kukába vezet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Vonják vissza ezt a javaslatot! Ha valóban érdekli önöket a főváros sorsa, ha valóban érdekli önöket egy igazságosabb, a főváros lakosságát jobban érintő, a főváros lakossága ügyeire jobban rezonáló javaslat, akkor arra kérem önöket, hogy nyissanak vitát erről. Nincs olyan párt itt a parlamentben, amelyik ne lenne hajlandó beszélni bármilyen ésszerű javaslatról. Nincs olyan párt a parlamentben, amelyik ne lenne hajlandó arra, hogy ha idehoznak egy koncepciót, aminek van értelme, van rá lehetőség érdemi vitát folytatni, akkor ezt ne folytassuk. Láthatjuk, hogy most az ellenzék beszél egymással és próbálja győzködni a jelen nem lévőket arról, hogy vonja vissza a javaslatát vagy módosítsa azt az előterjesztő. Nos, ha valóban az a cél tehát, hogy ezt a jelenlegi fővárosi választási rendszert egy kicsit vagy akár nagyon módosítsák, akkor tegyék ezt, egy normális törvényjavaslatban, ezt hozzák ide! A jelenlegi nem ilyen.
Beszéltünk itt sok mindenről a mai napon. Többszintű közigazgatásról, átláthatatlan fővárosi irányításról. De azért mégiscsak az a helyzet, hogy a múlt nem négy évvel ezelőtt fejeződött be, a múlt tegnap fejeződött be. Ebben a fővárosban mégiscsak fideszes vezetés van, mégiscsak fideszes polgármesterek zömmel, mégiscsak fideszes testületi többség és mégiscsak fideszes főpolgármester-helyettesek, hatalmas fizetéssel. És mégiscsak továbbra is a kerületek és a főváros érdekellentéte, mégiscsak hangos politikai viták és döntésképtelenség jellemzi a fővárost. Arról hallottunk néhány hónappal ezelőtt, amikor megszellőztették ezt a javaslatot, hogy Tarlós István úgy nyilatkozott, hogy abban az esetben, ha ez vagy valami hasonló lesz, akkor ő nem indul. Ezek után azt mondja Kósa Lajos képviselőtársam, hogy ezt a javaslatot megbeszélte Tarlós Istvánnal.
Eleve érdekes társadalmi vita az, amelyet az előterjesztők lefolytatnak egy érintettel, a fővárosi főpolgármesterrel, aki egyébként, ha a hírek nem csalnak, maga is beszáll ebbe a versenybe. Azért egymásra nézve, egymás szemébe nézve láthatjuk, hogy még sincs a helyén egy olyan javaslat, amely ennyire gyorsan kerül elénk, amely ennyire radikálisan változtatja meg a főváros választási rendszerét, és amelynek a társadalmi vitája arról szól, hogy Kósa Lajos meg Tarlós István egymással egyeztetnek. Azért ez így még sincs renben, tisztelt képviselőtársaim!
Azt javaslom tehát önöknek, hogy fontolják meg ezt a javaslatot még egyszer, vonják vissza. Szeptemberben, októberben, az önkormányzati választások után hozzanak vissza egy ennél kidolgozottabb, komplexebb javaslatot, amely nem alaptörvényellenes, mint ahogy ez a javaslat az, amely a fővárosi lakosság valódi érdekein alapszik, amely egyébként valóban képes arra, hogy ne marginalizálja azokat a pártokat, amelyek adott esetben 5-6-8 százalékkal rendelkeznek a fővárosban.
Úgy gondolom, hogy mindenkinek közös érdeke, hogy egy ilyen, normális javaslat kerüljön elénk. Várom azt, hogy ezt lehetővé teszik.
Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)
