KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Nem akarom senkibe belefojtani a szót, úgyhogy én sem beszélek 15 percig. Az egyik dolog, amiről mindenképpen szeretnék beszélni, az az, hogy senki ne gondolja, hogy az ellenzék zsigerből hárítja ezt a javaslatot, pontosabban: zsigerből hárítana egy normális javaslatot, ha ez elé kerülne. Hiszen ha megnézzük, akkor azért azt láthatjuk, hogy az a fajta önkormányzati törvény, az a fajta megoldás, amit a Fidesz választott - hasonlóan rapid módon átvezényelve a parlamenten - az önkormányzati választásokról, az nem jó, ez sok szempontból módosítható. Tehát az ellenzék biztos, hogy nincs az ellen, és a Szocialista Párt sincsen az ellen, hogy a jelenlegi választási törvényt vagy választási eljárásokat megváltoztassák.
Az biztos viszont, hogy nem tartjuk elegánsnak, hogy a focimeccsen már melegít mind a két csapat, bent vannak az öltözőben, néhány perc múlva kezdődik a meccs, és időközben talán az egyik csapat ambíciói miatt megváltoztatják a futball szabályait. Nos, ezt valóban nem tartjuk elegáns megoldásnak, azt gondoljuk azonban, hogy amennyiben a kormánypártnak van szándéka normális törvényt alkotni és normálisan kezelni ezt a kérdést, akkor abban mi partnerek vagyunk. Merthogy az a törvény, amelyet a Fidesz-kormány és a Fidesz-többségű parlament hozott az önkormányzati választások ügyében, valóban nem jó, tehát van még mit rajta változtatni. Nem a választások előtt néhány hónappal van még mit rajta változtatni, hanem bizony a választások után, amikor egy kicsit leülepednek az indulatok, a politika szele alábbhagy egy csöppet, akkor majd rá lehetne erre térni, és a kormányzatnak felelőssége lenne olyan javaslatot elénk hozni, amely kimunkált, amely jó és amely a társadalmi vitán átesett.
Az első kérdés az, hogy vajon rendben van-e az ajánlás rendszere. Rendben van-e az, hogy egy kerületi önkormányzati képviselőt 50-60 vagy 30-40 választópolgár is ajánlhat, nem lehetne-e megfontolni azt, hogy ezt egy kicsit feljebb vigyük? Rendben van-e az, ami az országgyűlési választásokon csúfos kudarcot vallott, hogy ellenőrizetlen ajánlások vannak a rendszerben? Ehhez képest itt a javaslat visszalép, 500 polgármesteri ajánlásról beszél, ami azért beláthatjuk, hogy támogatja azokat az anomáliákat, amelyeket az országgyűlési választásokon tapasztalhattunk. Aztán rendben van-e az, hogy direkt nem jelenik meg a kisebbségek képviselete az önkormányzatok szintjében, amiről Teleki László beszélt? De néhány más kérdést is lehetne feszegetni. Rendben van-e az, hogy ennyire kicsi a kompenzáció aránya az önkormányzati listán? - és így tovább.
Tehát vannak kérdések, amelyek kapcsán valóban meg kell fontolni a változtatást. Azonban a változtatás megfontolása azt jelenti, hogy az érdemi kérdésekre rezonáló, valódi javaslat idejön, és nyilván, ahogyan a társadalmi vitában a partnerek elmondják azt, hogy mit gondolnak így, mit gondolnak másként, úgy a parlamentben is elhangoznak az érvek, a parlament pedig a maga bölcsességében nyilván eldönti azt, amit szeretne.
Ami itt folyik, az minden, de nem vita, nem társadalmi vita. Azt, hogy mennyire fájó, hogy ez így van, jól mutatja, hogy még Kövér László is azzal kezdte a székfoglaló beszédét, hogy most máshogy lesz a jogalkotás. Most máshogy lesz! Én is azt vártam, amikor ebbe a padsorba beültem, hogy talán ez a ciklus nem fog bekerülni a közigazgatási jogi meg az alkotmányjogi tankönyvekbe elrettentő példaként, és talán normális, megalapozott törvények jönnek elénk, amelyek nem kerülik ki azokat a szabályokat, amelyeket az önök többsége alkotott meg. Azért az is mindent elmond persze, ha egy olyan törvényt - a jogalkotásról szóló törvényt - sem tartunk be, vagy folyamatosan megkerüljük, amelyet ez a többség hozott. Azért ez önmagában is elég nehézzé teszi az ügyet.
Nézzük egy kicsit köznapi szemmel! Vajon egy munkahelyen mi történne akkor, ha egy főnök folyamatosan változtatná a munkaidőre és a munkára vonatkozó előírásokat, egymással ellentmondó utasításokat adna? És mi történne akkor ezen a munkahelyen, ha egyébként a főnök még be se járna a munkahelyére, nem beszélne az alkalmazottakkal? Káosz lenne. Az lenne, ami ennek a törvénynek az elfogadása után vár a fővárosra.
Ne hagyjuk azt, hogy a polgármesterek, akiket azért választunk, hogy a kerületet irányítsák, méltatlan helyzetbe kerüljenek! Előttünk van az a kép, amikor a megválasztott polgármesterekből és a bukott polgármesterjelöltekből összejövő Fővárosi Közgyűlés egymással veszekszik a forrásmegosztáson, méltatlan vitákat folytat egymással és nem tud megállapodni? Előttünk van az, hogy a főpolgármester tekintélyével, a Fővárosi Közgyűlés tekintélyével és a kerületi polgármesterek tekintélyével mit művel ez a javaslat?
Senki nem gondolhatja komolyan, képviselőtársaim, hogy azok az érvek, amelyeket szűkszavúan előadott az az előterjesztő, aki már nincs is a teremben, valóban igazak. Senki nem gondolhatja azt, hogy ezt a törvényjavaslatot meg lehet azzal indokolni, hogy olcsóbb, miközben bárhány főpolgármester-helyettest majd’ miniszteri fizetéssel foglalkoztathat a főváros. Miközben arról beszélünk, hogy ez a törvényjavaslat mekkora káoszt teremt, aközben nem lehet érv, hogy eggyel kevesebb szavazólapot kell majd kitölteniük a kerületi választóknak.
Kérem önöket, ne becsüljék le ennyire a kerületi választókat, a főváros polgárait. Pontosan tudják, hogy mire szavaznak ők, pontosan tudják, hogy mi ez a rendszer. Fontolják meg, legyenek szívesek, azt, amit az ellenzék javasol, hogy ezt a törvényjavaslatot az őt megillető helyére, a kukába iktassák, és majd amikor az önkormányzati választások után elcsitulnak egy kicsit a politika viharai, akkor a kormány terjesszen be elénk egy olyan törvényjavaslatot, amely túl van a társadalmi egyeztetésen, amelyet nemcsak a fideszes polgármesterek vitattak meg parancsszóra egy nap alatt, hanem amely tényleg kimunkált javaslatként azokat a fontos kérdéseket, amelyekről tényleg lehetne vitatkozni, nagyjából orvosolni tudja, és amely képes arra, hogy a fővárost egy növekedési pályára irányítsa. Azt hiszem, előttünk van az, hogy mi kell tenni, ha felelősen gondolkodunk. Ezt kell tenni.
Higgyék el, nem presztízsveszteség sosem jól cselekedni. Nem presztízsveszteség az, ha egy olyan törvényjavaslatot vonnak vissza, amely valójában nem alkalmas arra, hogy megoldás legyen a fővárosnak. Nem presztízsveszteség, hanem politikai nagyság belátni, hogy tévedtünk. Tegyék ezt, lássák be, hogy tévedtek, és hozzanak ide vissza megfelelő időben egy valóban érdemi törvényjavaslatot.
Köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)
