SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Teleki képviselő úr felszólalása közben elgondolkoztam egy-két dolgon, hozzátéve, hogy nem értettem egyet a képviselő úr felszólalásával, mert inkább Bárándy képviselő úr érvelését tartom jónak: teljesen felesleges módosítókat benyújtani ehhez a törvénymódosításhoz. Ez úgy, ahogy van, rossz. De mégis, képviselő úr felállt, felszólalt a kisebbség védelmében.
(18.40)
Miért hozom ezt most ide? Azért, mert Teleki képviselő úr ezzel az egy felszólalásával sokkal többet tett, mint az előző ciklusban Farkas Flórián, aki szintén a kisebbségek védelmében lenne itt a Házban. Tehát én azt szeretném kérni önöktől, hogy ne Farkas Flóriánként viselkedjenek ebben a Házban, nem azért küldtek be minket a választópolgárok, hogy itt egymással ne vitatkozzunk. Tényleg tisztelet mindenkinek, de föl tudnám sorolni már Vejkey, Vas képviselő urat, Dunai Mónikát, akik még itt vannak, de azt mondta Németh Szilárd itt az előbb - előbb? -, pár órával ezelőtt, hogy önök konzultáltak az ellenzékkel, majd elmondta a beszédét és eltűnt. Nincs itt Kósa Lajos sem, nincs itt Rogán Antal sem, akik ezt az egész törvénytervezetet végigvitték, és nincs senki, aki azt mondaná, föláll, és tényleg őszintén azt mondaná, hogy kérem, amit most mondtak, ezt lehet, hogy megfontoljuk, egyáltalán vitatkoznának, egyáltalán érvelnének. Mert itt most azért, ha megfigyelik, én azt mondom, 80 százalékban szakmai érvek hangoznak el és nem politikai érvek. Szakmailag kérdezzük önöket, hogy mire jó ez az egész.
Lehetne esetleg arról vitatkozni, és én is megragadnám az alkalmat, hogy esetleg hátha azokat a képviselőket, akik még bent vannak - kettő, négy, hat, nyolc -, a fideszes képviselőket hátha meg tudom győzni arról, és ők majd meggyőzik a többieket, hogy van egy kiskapu, a Jobbik módosító javaslata, egy kiskapu, hogy ebből a helyzetből visszatáncoljanak, ugyanis azt mondja ez a módosító javaslat, hogy a törvényjavaslat 1., 3. §-a, valamint az 5., 25. §-a elhagyásra kerülnek. Ha elfogadják ezt a módosító javaslatot, akkor mégis módosítottuk a törvényt a 4. §-sal, a többit meg úgy, ahogy van, elfelejtjük, és akkor utána tényleg neki lehetne állni annak, amit már egyszer elmondtam önöknek, hogy üljünk le, beszéljük át, változtassuk meg, tegyük jobbá Budapestet, valóban oldjuk meg a kerületek és a főváros problémáit, de ehhez párbeszéd kellene.
Milyen konzultáció lehetett az egyébként, és itt is látszik, hogy föláll, mondjuk, Németh Szilárd - aki most nem tudja majd megvédeni magát, és lehet, hogy lesz olyan, aki ezt majd a szememre veti, hogy miért beszélek Németh Szilárdról úgy, hogy ő nincs itt, hát senki nem akadályozza meg abban, főleg úgy, hogy vezérszónokként jelen volt, hogy jelen legyen a vita teljes időtartama alatt -, hogy megvédje esetleg azt a mondatát, amire én most azt mondom, hogy Németh Szilárd itt, amikor fölállt, akkor nem mondhatott mást, nem mondott igazat. Ő azt mondta, hogy konzultált az ellenzékkel. Kiderült, hogy senkivel nem konzultált. Idáig az ellenzéki felszólalások során kiderült, hogy önök nem konzultáltak az ellenzékkel, bejelentették, hogy ez lesz. Lehet, hogy az ellenzék értesült erről valamikor, valamilyen bizottsági formában vagy a Házbizottságban vagy akárhol, de hogy itt konzultáció nem volt, az biztos. Ez abból is látszik, hogy most sincs konzultáció. Tehát még a törvénynél, a vitánál, az általános vitában, amikor itt vagyunk, akkor sem beszélünk egymással. Tényleg úgy van, hogy az ellenzék hadd mondja, elücsörgünk itt, a kétharmad birtokában mondhatnak, amit akarnak, majd eljön a szavazás ideje, és megnyomjuk a gombot. Önök legalább tudni fogják, hogy mire nyomnak gombot. Lehet, hogy pont ezért esetleg szégyellni fogják magukat, amikor megnyomják azt a gombot, mert kiadják utasításban, de azok, akik nincsenek itt, azok azt sem fogják tudni, hogy mire nyomnak egyáltalán gombot, azok még azt sem fogják tudni.
Ez milyen konzultáció, vagy ez milyen képviselői munka egyáltalán?! Megmondom őszintén, én ilyenkor nagyon szomorú vagyok, mert lehetnek más elképzeléseink, gondolhatnak önök mást az élet különböző dolgairól, gondolhatnak önök mást Budapestről, gondolhatnak önök mást a kerületekről, és én még azt is hajlandó vagyok elfogadni, hogy lehet, hogy nem nekünk van igazunk, mondjuk, bizonyos kérdésekben, mert senkinél nincs a bölcsek köve, se nálunk, se önöknél. Pont az vinné előre igazából, az lenne a parlamentarizmus lényege, hogy megpróbáljuk egymást észérvekkel meggyőzni bizonyos dolgokról, és főleg akkor, ha mindenkinek az lenne a célja, hogy valamit jobbá tegyünk, valamit megreformáljuk, és valamit jobbá tegyünk. De itt nem ezzel találkozunk, azzal találkozunk, ami az elmúlt négy évben is egyébként általában itt mérvadó volt, hogy önök ültek, nagyon-nagyon nem vitatkoztak a Fidesz-KDNP padsoraiból semmivel, hagyták, hogy az ellenzék hadd mondja nyugodtan, elmondta, majd eljött a szavazás ideje, és a kétharmad birtokában megszavazták.
Higgyék el, ennek a kegyelmi állapotnak egyszer vége lesz, és majd nehéz lesz visszaszokni abba, hogy utána esetleg észérvekkel és normálisan meg lehessen győzni az ellenzéket, mint ahogy én mondtam az előző ciklusban is, én megértettem a Fidesz-KDNP padsorában ülő képviselőket, egy darabig értettem is, hogy ők most megpróbálják majd visszaadni azt az elmúlt 8 évet, amit akkor kaptak esetleg az MSZP-től, és akkor dúl bennük a harag, meg azért is visszacsapunk meg minden, de nem lehet most már öt éven keresztül folyamatosan csak visszacsapkodni. Egyszer már meg kellene állni evvel, és azt mondani, hogy oké, rendben van, visszaadtuk, és akkor mostantól kezdve kezdjünk.
Én azt hittem egyébként, hiszen itt elhangzott, ha visszaemlékeznek, akkor Orbán Viktor beszédében elhangzott, amikor azt mondta, hogy a békét mindig csak az erős hozhatja el, és most, jelen pillanatban, a választók akaratából önök az erősek, önöknek kellene elhozni azt a békét, önöknek kellene megteremteni elvileg azt a konszenzust, amivel kicsit normálisabban tudnánk működni az Országgyűlésben. Higgyék el, teljesen mindegy, hogy a szavazópolgárok közül ki mire szavazott. Ők elsődlegesen arra szavaztak egyébként, hogy ennek az országnak jobb legyen, hogy ebben az országban előrejussunk. Nem a Fideszre szavaztak elsődlegesen, hogy a Fidesznek jobb legyen, nem is a Jobbikra szavaztak elsődlegesen, hogy a Jobbiknak jobb legyen, akik a Jobbikra szavaztak, ezek a szavazópolgárok arra szavaztak, hogy ennek az országnak jobb legyen, és ebben vagy abban, vagy a másik pártban látták a megvalósulását annak, hogy az országot sikerre tudja vinni.
Ennek mindig ott kell lenni mindenkinek a szeme előtt, hogy a szavazópolgárok azért szavaznak, hogy ennek az országnak jobb legyen, és eszköznek tekintik csak a pártokat, itt pedig megint azzal találkozunk, hogy csak a Fidesz.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
