NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD (Jobbik): Tisztelt Országgyűlés! „Magyar az, akinek fáj Trianon” - így szól a talán legismertebb idézet a magyarság legnagyobb tragédiájával kapcsolatban. S aki szerint ez a nemzetdefiníció kirekesztő, az Illyés Gyulát okolhatja e miatt az idézet miatt.
Sajnos sokan kirekesztőnek tartják ezeket az őszinte szavakat, hiszen ma azt láthatjuk, hogy Trianon nemhogy nem fáj egyes állampolgártársaink számára, még ünnepnap is; nemhogy egyes állampolgártársaink számára, de egyenesen a kormányzó erők számára is, hiszen 2010 óta átformálták az akkor még parlamenten kívüli erők által szervezett Trianon-emléknapot, gyásznapot, a magyarság legnagyobb gyásznapját, és próbálták ezt is narancsszínűre festve ünnepnapként bemutatni.
Manapság szerte az MTI-hírek ünnepnapokról szólnak, sőt már óriásplakáton is, egy Simicska Lajoshoz köthető reklámcég óriásplakátjain közpénzből is láthattunk a nemzeti összetartozás napjára, ünneplésre való felhívást. Bizony az „ünnep” szó rendszeresen felbukkan tehát egyfajta propagandaként is már óriásplakátokon is, miközben ez valójában a nemzet legnagyobb gyásznapja.
Azt még elfogadtuk, hogy mondjuk, a miniszterjelöltek meghallgatásán hajlamosak narancsszínűre vagy rózsaszínre - kiki tetszése szerint - festeni az országot, és próbálják a nagyobb tragédiákat, az ország árnyas oldalát is világosra festeni, azonban az már elfogadhatatlan, hogy Trianon máig orvosolatlan sebeit próbálják úgy bemutatni, mint ami szintén egyfajta fideszes érdemként orvoslásra került. Szó sincs erről!
Sőt, engedjék meg, hogy felidézzem akár csak az elmúlt huszonnégy év folyamatait, hiszen 1990. június 4-én itt plenáris ülésnap volt, ahol az akkor megválasztott új házelnök, Szabad György csak egy egyperces néma felállást kért a képviselőktől, és a Fidesz képviselői ugyanúgy kivonultak, mint ahogy itt kivonultak most az elmúlt öt percben szinte mindannyian erről a megemlékezésről. Erről a megemlékezésről és figyelemfelhívásról, hogy az elmúlt huszonnégy évben rossz irányba mentek a folyamatok Trianon kérdéskörében is, hiszen nemhogy nem orvosolták, de azt láthatjuk, hogy a megemlékezések sem sikerülnek még méltóságteljesen.
2000. június 4-én nem volt, de másnapján, június 5-én egy államfőválasztó ünnepi ülés volt itt a parlament épületében, és azt láthattuk, hogy nem volt még egy egyperces néma felállás sem, kivonulnia sem kellett hát a fideszes képviselőknek, köszönhetően az akkori házelnöknek, Áder Jánosnak.
Eltelt aztán még tíz év, azonban megjelent a Jobbik Magyarországért Mozgalom, megjelent legfőképp a nemzeti radikalizmus, és civil szervezeteknek is köszönhetően, és már jó néhány önkormányzatnak is köszönhetően, akik beálltak a méltóságteljes megemlékezés mögé, nemcsak az olcsó fasisztázás és hasonló sovinisztázás, hasonló megbélyegzés ment azok irányába, akik fontosnak tartották a magyarság legnagyobb tragédiájára való emlékezést, hanem Trianon-megemlékezések százai, ezrei voltak a 2010-et megelőző években szerte az országban.
Ennek köszönhetően és a Jobbik parlamenti megjelenésének köszönhetően már az alakuló ülés napján Balczó Zoltán képviselőtársam benyújtotta a Trianon-emléknapra vonatkozó javaslatunkat. Ezt persze lesöpörték, ahogy szokták, és fideszes kezdeményezésként valósulhatott volna meg akár úgy is, ahogy mi javasoltuk, de sajnos nem ez történt. Sajnos ünnepnapot csináltak a magyarság legnagyobb tragédiájából, miközben korántsem lehet méltóságteljesen emlékezni, hiszen nincsen például egy állami múzeuma sem Trianonnak.
A Jobbik javaslatára ideig-óráig, meglehetősen bizonytalanul, de kap állami támogatást a várpalotai Trianon Múzeum, de ez nem egy állami fenntartású és nem is olyan volumenű múzeum, mint akár a Terror Háza vagy a Petőfi Irodalmi Múzeum, amely kellő modernitással is be tudná mutatni a magyarság legnagyobb tragédiáját. Sajnos a Trianon Múzeumra vonatkozó állami támogatási javaslatát L. Simon László is visszavonta az elmúlt évben, így továbbra is várat magára egy egyetlen állami Trianon Múzeum létrehozása.
És ha már ünnepelni akarnak, hadd ajánljam figyelmükbe a magyar történelem néhány olyan színfoltját, ami igenis - akár Trianon kérdéskörében is - ünneplésre tarthatna számot. Ilyen a Rongyos Gárda dicsőséges története, de ilyen lehet a bécsi döntések története is. Azt gondolom, tűzijátékot érdemelne, és a magyarság számára ez lenne az a nap, amikor koccintani lehetne, nem pedig a Medgyessy-Năstase-koccintáshoz hasonlóan erre a szintre süllyedni egy fideszes kormányzásnak is.
Arra kérem önöket, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy ezen a folyamaton változtassanak, mi is megteszünk minden tőlünk telhetőt Trianon sebeinek gyógyítása érdekében, hiszen akkor, de csak akkor kérhetjük nyugodt lelkiismerettel, hogy adjon az Isten szebb jövőt. (Taps a Jobbik soraiban.)
