DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Való igaz, hogy a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény, illetve a kormányzati struktúra kialakítása az a terep, ahol az ellenzéki pártoknak mindig megengedőleg kell viszonyulni a kritikában is a kormányoldalhoz. Jegyzem meg, így tettünk 2010-ben is. Viszont akármennyire is van szabadsága, nem feltétlenül a miniszterelnöknek, azt azért szeretném megjegyezni, hanem a kormánytöbbségnek van szabadsága abban, hogy milyen kormányzati struktúrát alakít ki, ebben az esetben is ezt… (Dr. Latorcai János közbeszól.) Nem miniszterelnöki rendszer van, alelnök úr, mert az alaptörvény világosan rendezi, hogy mi a miniszterelnök feladata, és hol van egyébként a törvényhozásnak feladata a kormányzati struktúra kialakításában. És a problémám pontosan itt kezdődik. Ez a törvény úgy került előterjesztésre, hogy egész egyszerűen nem felel meg annak az alaptörvénynek, amit itt önök 2011-ben elfogadtak. Ez a törvény így, ebben a formában egész egyszerűen alkotmányellenes.
Arról van szó, hogy az alaptörvény 17. cikke az (1) bekezdésben szűkszavúan annyit mond, hogy a minisztériumok felsorolásáról törvény rendelkezik. Majd utána a (2) bekezdése annyit mond, hogy tárca nélküli miniszter a kormány által meghatározott feladatkör ellátására nevezhető ki.
(16.20)
Ebből logikusan számomra az következik, hogy amennyiben nem tárca nélküli miniszterről van szó, hanem tárcával rendelkező miniszterről van szó, akkor, hogy neki mi az alapvető feladata és hatásköre, azt törvényben, mégpedig a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényben kell rendezni. Erre 2010-ben úgy került sor, amire egyébként az előterjesztés is utal, hogy a jogutódlásról szóló rendelkezések gyakorlatilag meghatározták, hogy az egyes tárcák között a hatáskörök hogyan oszlanak meg a következő kormányzati ciklusban. Ez most innen hiányzik.
Ez a törvény a következőt mondja a 2. § (1) bekezdésben: „Az 1. § szerinti minisztériumot vezető miniszter részletes feladat- és hatáskörét a kormány eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott rendeletben állapítja meg.” Helyes: a részletes feladat- és hatáskört. Viszont a feladat- és hatáskört ennek a törvénynek tartalmaznia kellene. Ha más nem, akkor a jogutódlásról szóló rendelkezéseknek. Tehát van egy hatalmas törvényalkotói hézag, van egy felsorolás, ami nem tartalmaz mást, mint a minisztériumok elnevezését; van egy jogalkotói felhatalmazás arra, hogy a részletes feladat- és hatásköröket a kormány rendeletben szabályozza, ami a kettő között van. Tehát az alapvető feladat- és hatáskörök, azokról egy árva vak hang nincsen ebben a törvényben, jóllehet, az alaptörvény alapján a felsorolási törvénynek rendelkeznie kéne a minisztériumok alapvető feladat- és hatásköréről.
Tehát van szabadsága természetesen a kormányzati többségnek abban, hogy kialakítsa a kormányzati struktúrát, de ennél azért egy picikét több kellene. Ebben a törvényben el kéne világosan mondani azt, hogy az egyes tárcáknak mi a feladat- és hatásköre.
Azért nem egészen helytálló az az értelmezés, hogy miniszterelnöki rendszer lenne, mert a magyar alkotmányos struktúrában ez így volt 2011 előtt is és 2011 óta is; azt, hogy pontosan az államigazgatás élén milyen hatáskörrel milyen minisztériumok szerepelnek, hogyan oszlanak meg a hatáskörök, a kormányzati szervek és az egyéb országos hatáskörű szervek között, ezt nem önhatalmúlag a miniszterelnök határozza meg.
Ha valakinek van kormányzati többsége, akár egyszerű többsége, akkor az a kormányzati többség, amelyik megválasztja a miniszterelnököt, az, gondolom, hogy a miniszterelnök elvárásának megfelelően, de mégiscsak itt a parlamentben megszabja a kormányzati struktúrát. Ha egy miniszterelnöknek valamilyen módon nincsen többsége a parlamentben, erre is volt már példa az elmúlt 25 évben, akkor pedig kénytelen azzal a kormányzati struktúrával dolgozni, amit egyébként a korábbi parlamenti többség ráhagyott.
Ez a rendelkezés, hogy nem a kormány, illetve a miniszterelnök szabadon határozza meg a minisztériumok feladat- és hatáskörét, hanem ebben van egy törvényhozási szerep, ha úgy tetszik, egy garanciális elem a parlament részéről, ez a következők miatt fontos. Egy minisztérium nem pusztán egy politikai szereplő, nem egy politikai szerv, hanem az államigazgatásban adott szakpolitikai, szakágazati szerveknek a csúcsszerve. Az, hogy az államigazgatás élén a funkciók hogyan oszlanak meg az egyes államigazgatási csúcsszervek között, ez nem függhet a miniszterelnök pillanatnyi politikai döntéseitől. Ez, hogyha világosan nézzük, hogy az államigazgatással kapcsolatos funkciókat egyébként az alaptörvény hogyan osztja le, ez a törvényhozás kompetenciája. Ezt a feladatot nem lehet megspórolni, éppen ezért színt kellene vallania az előterjesztőknek, Orbán Viktornak és Semjén Zsoltnak, és ebben a törvényjavaslatban világosan tisztázniuk kellene, hogy milyen szereposztást kívánnak adni az egyes tárcáknak, illetve a Miniszterelnökségnek és a tárcáknak. Ez következik az alaptörvényből, ez következik az alaptörvény 17. cikk (1) és (2) bekezdéseinek az egymásra vetítéséből.
Tehát a legnagyobb probléma abban van, hogy így, ebben a formában ez az előterjesztés egész egyszerűen lyukas, nem felel meg az alaptörvény követelményeinek. Az előterjesztésnek rendelkeznie kellene, ha más nem, a jogutódlási szabályok kapcsán rendelkeznie kellene az egyes tárcák közötti munkamegosztásról.
Ennek - még egyszer mondom - fontos garanciális szerepe van a jogbiztonság szempontjából, hiszen az egyszerű jogkövető állampolgárok, illetve a közigazgatás szereplői számára is világosan, törvényben előírtan kell látni azt, hogy az egyes területek felett mely minisztériumok milyen határok között gyakorolnak felügyeletet. Ez nem lehet pillanatnyi politikusi, politikai döntéseknek a játékszere. Ez az értelme annak, hogy a minisztériumok alapvető feladat- és hatáskörét a parlamentnek kell meghatároznia.
Szeretném jelezni, hogy az önök előterjesztésében szintén annyi szerepel, hogy a részletes feladat- és hatáskör kerül kormányrendeletben meghatározásra. Hangsúlyozom még egyszer: van egy lyuk az alaptörvényi követelmények, illetve az előterjesztés 2. § (1) bekezdése között. Ezt a hiányt az előterjesztőknek sürgősen pótolniuk kellene.
Két dologhoz szeretnék még hozzászólni az előterjesztéssel kapcsolatban. Van természetesen példa arra, ahogyan Szijjártó képviselőtársunk elmondta, hogy a külgazdasági politika a külügyi tárcánál volt részben-egészben, viszont arra nincsen példa az elmúlt 150 évből Batthyány Kázmér külügyminisztersége óta, hogy a külügyi tárca elnevezése megváltozik. És azt gondolom, hogy ez nem véletlenül van így, jóllehet a rendszerváltást követően, a rendszerváltás utáni első kormányban nem véletlenül egy külön tárcában világosan szétválasztották a külügyi tárca és az akkori, Kádár Béla vezette Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma közötti feladat- és hatásköröket.
Tudniillik, én azt gondolom, hogy ott van egy stratégiai tévedés a között, amit gondolunk, illetve amit Szijjártó Péter előadott, hogy a külgazdaság vagy egy országnak az alapvető kereskedelmi érdekei nem függetleníthetők attól, hogy egy ország mit gondol a saját maga geopolitikai helyzetéről, konkrétan mit gondolunk Magyarországnak a globalizációban betöltött szerepéről. Nem lehet csak úgy a világban üzleteket kötni és kiutazgatni különböző országokba anélkül, hogy lenne egy világos víziónk arról, hogy mit gondolunk arról, hogy mi Magyarország helye és szerepe ma a globalizációban, mit kell Magyarországnak tennie azért, hogy ne csak elszenvedője legyen a globalizációnak. És ez nem pusztán egy külgazdasági feladat.
Elvileg nevekről vitatkozunk, a tartalom viszont ott van, ott van a vita tartalmi eleme, hogy nem véletlen az, hogy az elmúlt 150 évben rendületlenül - és ez nem pusztán hagyománytisztelet - Külügyminisztériumnak hívták a Külügyminisztériumot, mert nem lehet pusztán kereskedelmi taktikai érdekeket kiszakítani abból a szemléletből, amit gondolunk Magyarország szerepéről a nagyvilágban. Ez a névváltoztatás azt jelenti, és hogyha figyelmesen hallgattuk Szijjártó Péter előadását, ez azt vetíti előre, hogy a miniszterelnök, a kormány úgy gondolja, hogy vannak bizonyos üzleti érdekek, amelyek függetlenek attól, hogy mit gondolunk arról, hogy Magyarország hová juthat el a globális folyamatokon belül a következő 20-30-50 évben. Szerintünk ez nagyon nincs így. Külgazdasági érdekeket nem lehet kiszakítani abból a vízióból, ami jó esetben megvan egy kormányban, egy miniszterelnök fejében arról, hogy mit kíván annak érdekében tenni, hogy Magyarország elmozduljon a félperiferiális szerepéből, mit kíván annak érdekében tenni, hogy ne elszenvedője legyen a globális folyamatoknak. Nincsenek a külügyektől, a globális politikából kiszakítható külgazdasági érdekek.
A másik változtatás, ami súlyos kérdéseket vet fel, ez a vidékfejlesztésiből földművelésügyivé átlényegülő tárca. Nem látjuk, hogy pontosan mi van emögött, hiszen adós - és itt egy alkotmányos mulasztás van - az előterjesztő azzal, hogy meghatározza a tárcáknak legalább általános jelleggel a feladat- és hatáskörét. Viszont annak idején, a második Orbán-kormány felesketésekor, ugye, nagyon kemény szavakat hallottunk arról, hogy micsoda fordulatot jelent, hogy a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumok helyett a Fidesz-kormány alatt vidékfejlesztési minisztérium lesz. És minden reményünk megvolt arra, hogy itt valóban egy új irány köszönt be a magyar vidékpolitikában, birtokpolitikában, hiszen Ángyán József államtitkársága, illetve az általa jegyzett nemzeti vidékfejlesztési stratégia számos ellenzéki képviselőt joggal töltött el bizakodással.
Aztán természetesen, ami történt az elmúlt években, az eloszlatta az illúziókat. Ennyiben, ha úgy tetszik, némi iróniával logikus is ez a változtatás, hogy visszatérnek a jó öreg földművelésügyi elnevezéshez, hiszen ami az elmúlt években folyt ezen a területen, az nem jelentett szakítást a megelőző húsz, huszonegynéhány év birtokpolitikájával. Nem jelentett szakítást, hiszen továbbra is fennmaradt az a politika, ami a hatalmas birtokkoncentrációt idézi elő, fennmaradt az a birtokpolitika, ami a nagybirtokot, a nagyüzemet hizlalja tovább.
(16.30)
Az elmúlt években a családi gazdaságok részaránya meredeken zuhant. Tehát az, hogy önök visszatérnek a „földművelésügyi” elnevezéshez, tulajdonképpen beismerése annak, hogy a 2010-es ígéretektől bőven-bőven eltávolodtak. Szó nincs már egy olyan integrált vidékfejlesztésről, amely a maga organikus egységében nézné a vidék problémáit, nem pusztán agrárpolitikáról, földművelésügyről beszél, hanem látja a kulturális vidékfejlesztés előtt álló feladatokat, egységesen látja az infrastruktúrafejlesztést és egyáltalán azt a problémát, hogy Magyarország gazdasági fejlődésének a kulcsa éppenséggel a helyi gazdaság megerősítésében van. A helyi gazdaság megerősítése jelenthet egy elmozdulást a hosszú ideje húzódó foglalkoztatási krízisből. Amíg agrárpolitikáról, földművelésügyről beszélünk, addig továbbra is azokat a rossz köröket rójuk, amelyeket ró Magyarország a rendszerváltás óta.
Amögött, hogy önök ezt a névváltoztatást meglépték, gondolom, annak a beismerése van, hogy mindaz, amit 2010-ben meghirdettek, porhintés volt. Szó nincs olyan integrált vidékfejlesztési koncepcióról, amit még annak idején Ángyán József államtitkár úr meghirdetett. Szomorú, hogy így van, nem ezt ígérték annak idején, 2010-ben.
Összességében azt szeretném kérni, hogy ezt a törvényjavaslatot vonják vissza, megvan minden lehetőségük arra, hogy akár még ezen a héten egy új törvényjavaslatot előterjesszenek; egy olyan törvényjavaslatot, amely teljesíti az alaptörvény 17. cikkének kritériumait, és legalább az alapvető feladat- és hatásköreit akár a jogutódlási szabályokkal, de meghatározza a leendő kormány leendő minisztériumainak.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)
