DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit sajnálom, hogy Lázár János képviselőtársunk nincs a teremben, mert ugyancsak megihletett engem az ő kétperces felszólalása, amelyben kiállt a mamutminisztériumok létjogosultsága és sikere mellett - feltételként nevezte persze meg az elégséges tárcán belüli koordinációt.
Ennek az egésznek az egyik része közvetlenül hozzá is köthető, hiszen azért senki ne legyen naiv. Ezt a jelenleg tárgyalt kormányzati struktúrát már egy jó fél évvel ezelőtt elkezdték átültetni a gyakorlatba, amikor is - minisztériumi rangra emelve a Miniszterelnökséget - gyakorlatilag fogták magukat, és a fejlesztéspolitikát bevonták a Miniszterelnökség alá, és ennek a következményeit már a bőrünkön érezhetjük.
Egy olyan országban élünk jelenleg, amely nagyjából külföldi pénzekből tud fejleszteni. Egész egyszerűen nincs saját forrásunk arra, hogy fejlesszük az országunkat, mert azt itt különböző kormányok különféle módokon költik el. Viszont azt látjuk, hogy külföldről jönnek támogatások. Na most, önök fogták, és ezt az egészet bevonták a Miniszterelnökséghez. A jelek szerint pont Lázár János lesz az az ember, aki 8000 milliárd forint fejlesztési pénz felett fog diszponálni.
Külön fájó egyébként, és Sallai Róbert Benedek ezt már meglehetősen alaposan taglalta, hogy ugyanide kerül a vidékfejlesztés is, az a 25 éve mostohagyermek ebben az országban, amelyben az egyik legfontosabb kitörési pontja van ennek az országnak. Megint nem kerül a megfelelő helyére, megint fogják magukat, és berakják egy mamutképződménybe, és ott a sok bába között majd megint el fog veszni a gyermek - én ezt borítékolom, négy év múlva lássák meg, igazam lett-e.
Magáról erről az átszervezésről is - ahogy látható, Lázár János keze alá fognak kerülni a különböző források és szakemberek - muszáj ejtenem pár szót. Azt látjuk, hogy eddig léteztek kvázi függetlenül működő szervek, amelyek végezték a munkájukat. Káosz volt, ahogy az egyik érintett mondja, viszont önök úgy intézték a dolgukat, hogy most már káosz sincsen, megfagyott az egész rendszer, senki nem tud hozzáférni ezekhez a forrásokhoz - aki jogosan vár rá, az sem. Aki már megkezdte a fejlesztést, és szeretné továbbvinni, az sem kapja meg, aki viszont nyer, és jogosan vár a pénzre, az sem kapja meg. Áll az egész rendszer.
Nagyon érdekes, hogy az a Lázár János, aki ebben az ügyben érintett, kiáll a centralizáció mellett. Inkább, azt gondolom, önmérsékletet és önkritikát kellene gyakorolnia, és áttekintenie az elmúlt fél évnek a működését, és jó lenne a következő fél évre is előretekinteni, mert azért látszik, hogy nem kedvez sem az átláthatóságnak, sem a korrupciós kockázatok csökkentésének az, ha egy ilyen tranzakciót bonyolítanak le kvázi az emberek feje felett.
Hozzáteszem, hogy maga a működés egyébként nemcsak most homályos, mert most látjuk, hogy éppen nem működik, de azért azt is meg kellene vizsgálni, hogy hová tűnnek ezek a szakemberek. Azt látjuk, hogy azért is áll az egész rendszer, mert a szakemberek egy része - hallva meg látva azt, hogy itt mi készülődik meg mi folyik - egész egyszerűen elmenekül. Kérdés az, hogy kik lesznek az új szakemberek. Azt látjuk, hogy ott vannak az álláshirdetések, de hogyan tudják majd önök akkor a rendszert működőképessé tenni? Azt látjuk, hogy önök elvileg gyorsítani akartak, de azért ez egy meglehetősen álságos magyarázat, hiszen most éppen befagyott az egész, úgyhogy fel kell tennem a kérdést, hogy mi a cél ezzel az egész átszervezéssel.
Ebben az országban járva-kelve mégis ki gondolná azt, hogy egy előremutató intézkedés az, hogy egy ilyen fontos területet, amely ennyi pénz fölött diszponál, egy helyre teszünk? E fölött a terület fölött Lázár János fog diszponálni, akinek van egy nagyon látványos politikai előélete, és ráadásul amikor jönnek az első vészjósló jelek, tehát konkrétan a rendszer nem működik, akkor nemhogy azt csinálnák, hogy végiggondolják, mit csináltak rosszul, meg mit kellene máshogy csinálni, hanem elkezdenek úgy viselkedni, mint az elefánt a porcelánboltban, megerősítve Csepreghy Nándor helyettes államtitkár úrral, és gyakorlatilag már megint nemzetközi színtéren hozzák az országot rendkívül kínos helyzetbe.
Én összességében azt tudom önöknek mondani, és Lázár János kétpercesére is ugyanez a reflexióm, hogy önök folyamatosan ott központosítanak és ott szűkítik a kontrollt, ahol a legnagyobb szükség lenne az átláthatóságra, és arra, hogy a rendszer a maga hálózatában tudjon működni. Ez persze az önök szempontjából tartogathat bizonyos pozitív politikai eredményeket, mondjuk azt, hogy önök fogják az egészet kézi vezérléssel irányítani, de ugye, nem gondolják azt egy másodpercig is, hogy bárki elhiszi önöknek, hogy ezt önök a köz érdekében teszik?
Nézzék, ebben a térségben, ahol élünk, az Európai Unióban éves szinten 200 milliárdos veszteségünk van a korrupcióból, csak a támogatások terén. Teljesen nyilvánvaló, hogy Magyarországon is hatalmas a korrupciós kockázat. Én azt gondolom, hogy egy európai kormány, ha egy ilyen helyzet van, akkor inkább a megoldásokban gondolkodik, és nem a veszekedésben, legfőképpen nemzetközi színtéren. Önöknek azt kellene végiggondolni, hogy hogyan lehet egy olyan struktúrát létrehozni, amely csökkenti a korrupciós kockázatot, és nem olyat, amely növeli, és ráadásul egy működőképes rendszert kellene garantálni az embereknek. Önöknek, legalábbis a fejlesztési forrásokat tekintve, ez nem sikerül. Úgyhogy érdekes lesz hallani, hogy Lázár János arról beszél, milyen jó lenne itt ilyen nagy mamutminisztériumokat létrehozni.
Egyébként hozzá kell tennem azt is, ha már itt a tárcán belüli koordinációról beszélt Lázár úr, hogy azért mindenesetre ez egy szép álom az ő számára, hiszen láthattuk azt, hogy az Orbán-kormány előző négy évében az egyes szakpolitikák egymásnak ellentmondóan tudtak működni, sokszor tárcán belül is, másszor tárcák között is. Vegyük például az oktatást, ma elég sok szó esett róla. Önök voltak azok, akik leszállították a tankötelezettségnek a korhatárát, ezzel keresztbeverték nagyjából az összes létező foglalkoztatási célt. Önök voltak azok, akik megrövidítették a szakképzési időtartamot (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), ezzel szintén a foglalkoztatásnak ártottak. Vagy nézzük az adópolitikát… - arra következtetek fideszes képviselőtársaim metakommunikációjából, hogy nem értenek egyet, de végül is önöknek van lehetősége kétperces hozzászólásra, úgyhogy nyomhatnak gombot -, de az adópolitikával mi a helyzet? Önök voltak azok, akik kivezették az adójóváírást. Ezzel mit csináltak? Megdrágították azt a munkaerőt, amelyik a lehető legkevesebb végzettséggel rendelkezik, és a legnehezebben foglalkoztatható ebben az országban. Önök rengeteg olyan dolgot csináltak, amely nem állt harmóniában egymással, akár tárcák között, akár tárcákon belül. De nézzük azt, hogy akkor tárcán belül mi történt, nézzük az EMMI-nek a példáját.
Azért hozzá kell tennem, hogy muszáj egy idézettel kezdenem. Négy évvel ezelőtt önök azzal a felkiáltással hozták létre a humán tárcát, muszáj idéznem Navracsics Tibor urat, hogy önök stratégiai jelentőséget tulajdonítanak az embernek. Tehát így kezdte, hogy „stratégiai jelentőséget tulajdonítunk az embernek, számunkra az ember a közösség tagja, közösségével, adottságaival, képzésével, szociális körülményeivel nemzeti erőforrás,” - mondta Navracsics Tibor - „nem statisztikai adat, nemzeti erőforrás, amelynek a legsokoldalúbb fejlődéséhez, egyéniségének legsokoldalúbb kibontakoztatásához kell hozzájárulni.”
(17.40)
Egy kicsit beszéljünk arról, hogy a foglalkoztatás meg a szociálpolitika hogy helyezkedik el az önök rendszerében. A legnagyobb vesztese a Fidesz-kormányzatnak ez a kettő, a foglalkoztatáspolitika és a szociálpolitika. Mit csináltak önök? Az rendben van - bár sokak számára nincs rendben, és én is vitatom -, hogy amióta Orbán-kormányok léteznek ebben az országban, nincs foglalkoztatási tárca önállóan. De az, hogy önök megcsinálták, hogy szétvették a foglalkoztatást két részre, és azt mondták, hogy az NGM-nél van az egyik része, a másik része pedig Pintér Sándorhoz került, aki rendészeti eszközökkel gyakorlatilag közmunkaprogramot hozott létre, annak az égvilágon semmilyen szakmai magyarázata nincs. Ennek csak politikai magyarázata lehetséges. Én ezt önöknek az elmúlt években elég sokat fejtegettem. Ha így működik továbbra is a rendszer, akkor én ezt továbbra is fejtegetni fogom, mert ezzel nem fogunk egyről a kettőre jutni.
A másik pedig az, hogy ott van például az EMMI, ez a mamutminisztérium. Ha a tárcán belül akarnak önök koordinálni, akkor kezdjék az EMMI-vel. Önök itt négy területet vontak össze: egészségügy, oktatás, kultúra és szociálpolitika, és fogták magukat, és ezzel egy időben egy hatalmas forráskivonást hajtottak végre a rendszerből, nem túlzok, ha azt mondom, hogy több száz milliárd forintot vettek ki ezekből a területekből. Tehát kérdezem én teljesen logikusan feltéve a kérdést: önöknek mi volt ezzel a célja? Az, hogy jobb legyen a koordináció? Nem hiszem. Az, hogy a forráskivonás ne tűnjön fel, és ezt szépen meg tudták csinálni, egészen felháborító módon egyébként, és közben számtalan esetről tudok, hisz magam is ezeken a területeken dolgoztam az elmúlt években, hogy az egyes szakpolitikákat versenyeztették egymással, tehát olyan helyzetet hoztak létre ebben a mamutminisztériumban, amelyben gyakorlatilag az egyik szakpolitika csak a másik rovására tudott érvényesülni. Ez nekem semmiképpen sem egy hatékony és humánus, tárcán belüli koordináció, hanem ez egy farkastörvény, amit önök ráeresztettek az egyes minisztériumokra, és akik rosszul jártak, azok az állampolgárok voltak, méghozzá a legnehezebb sorsú állampolgárok.
S hadd tegyem hozzá: önök az elmúlt négy évben gondoskodtak arról, hogy egyre több ilyen ember legyen. Önök kétharmaddal egyötödöt képviseltek. Az a fajta társadalmi felzárkózás, ami korábban megindulhatott, gyakorlatilag szélesre nyílt, és egyre több ember lett szegény ebben az országban. Most már ott tartunk, hogy 4 millió szegény ember országa vagyunk, és ez a helyzet folyamatosan rosszabbodik, hiszen a munkanélküliségi helyzet, sőt kifejezetten az ellátatlan emberek állománya nem csökken ebben az országban, hanem nő. Nagy hiba az egyébként, hogy önök így viszonyulnak a szegény emberekhez, mert azt most már lassan mindenki tudja ebben az országban, hogy egyre könnyebb az önök politikája miatt szegénnyé válni, és egyre nehezebb utána visszakapaszkodni úgymond a foglalkoztatásba vagy éppen az oktatásba.
Itt külön szólni szeretnék a szociális területen dolgozó emberekről, ugyanis ők az önök kormányzásának az egyik legnagyobb kárvallottjai. Ők voltak azok, akikkel még a saját miniszterük sem ült egy asztalhoz gyakorlatilag, mondván, hogy ők nem értékteremtő munkát végeznek, nem járulnak hozzá a GDP-hez. Ez önöknek az emberi erőforrásgazdálkodás? Így viszonyul egy emberi erőforrás miniszter meg egy tárca azokhoz az emberekhez, akik a XXI. században az egyik legfontosabb feladatot látják el és gondoskodnak azokról, akikről gondoskodni kell? Ez az önök hozzáállása? S amikor azt mondják, hogy önök ezt folytatják, amikor erről beszélnek?
De mondok önöknek mást is. Gyakorlatilag, amikor önök négy évvel ezelőtt elkezdtek kormányozni, már akkor is a munkaképes emberek meggyötrésével kezdték a politikai teljesítményüket. Ott voltak például a családok. Nézzék, önök azzal kezdték, az egyik első intézkedésük volt a családpolitikát tekintve, hogy korlátozták a gyes melletti munkavégzést. Holott én bizton mondhatom, és hadd éljek az önök retorikájával, kétgyermekes anyaként csak tudom, hogy mennyire munkaképes egy nő gyesen. Igenis azok vagyunk. Önök fogták s ezt korlátozták. Utána elkezdtek kormányozni, kormányozni, mentek az évek, közeledtek a választások, visszaállították a rendszert. Mi volt ez, uraim és hölgyeim?! Miről beszélnek önök? Gyakorlatilag egy olyan rendszert hoztak létre, amelyben olyan embereket, akik képesek, tudnak és akarnak dolgozni, megfosztottak a munkahelyüktől.
Vagy ott vannak például a megváltozott munkaképességű emberek. Közülük is vannak sokan, akik tudnak és akarnak dolgozni. Egy Ab-ítélet, egy alkotmánybírósági állásfoglalás kellett ahhoz, hogy visszakapják azok a munkalehetőséget, akiknek erre van lehetőségük.
De itt van a közmunka. A közmunkával önök ugyanezt csinálták. Gyakorlatilag létrehoztak egy másodlagos munkaerőpiacot, ahol sokkal kevesebb pénzért lehet dolgoztatni az embereket, teljesen kiszolgáltatva őket, és azt látjuk, hogy önök még nem átallanak büszkélkedni is ezzel a teljesítménnyel. Nem csodálom, hogy egy másik minisztériumba száműzték ezt az egészet, hogy ne is kelljen szembenézniük a saját tettük súlyával, azzal például, hogy rengeteg közintézményben most már visszafoglalkoztattak embereket olcsóbban, de nem olyan béren, hogy ezek az emberek meg tudjanak élni.
Összefoglalva a dolgokat: én azt gondolom, hogy bölcsebben tennék, ha egy kicsit visszafognák magukat arról beszélve, hogy milyen tárcákat kellene létrehozni és milyen hatáskörrel. Az önök elmúlt négyéves teljesítménye nem jogosítja föl önöket arra, hogy olyan kijelentéseket tegyenek, hogy a mamutminisztériumok jó hatással lehetnek az ország működésére. Láttuk és bizonyították, hogy a humán tárca hogyan nem működik ebben az országban, és ezt az emberek elől nem tudják eltagadni, mert az emberek ezt nap mint nap érzik a bőrükön.
A másik pedig az, nagyon szeretném kérni önöket, végre értsék meg, hogy ha a tárcák között van koordináció, akkor tárcán belül is kell. És ha már megint úgy hozta a sors, hogy önök vannak kormányon, és megint az van, hogy önök fogják a minisztériumi struktúrát felépíteni, akkor szeretném, ha figyelnének arra, hogy olyan csúfság többet ne fordulhasson elő, hogy egy mamutminisztériumon belül az egyes szakpolitikákat versenyeztetik egymással. Én azt gondolom, hogy ez a minimum, amit annak a társadalmi felhatalmazásnak birtokában, amit ismét megkaptak, megtesznek a magyar emberekért. De ha nem teszik meg, a Lehet Más a Politika itt lesz, és folyamatosan figyelmeztetni fogja önöket arra, hogy mi a vállalt kötelezettségük. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)
