IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A Lehet Más a Politika négy évvel ezelőtt arra figyelmeztetett, hogy kétséges a magyar kormány elé tornyosuló társadalompolitikai kihívások hatékony megoldása egy mamutméretű humán csúcsminisztériumon keresztül. Azt mondtuk: kétséges lesz a mamutminisztérium hatékony működése. De sajnos az eredmény végül minden várakozást alulmúlt.
Ráadásul az átláthatatlan szerkezet miatt az egyes szakpolitikai területek ellenőrzése szinte lehetetlenné vált, a nyilvánosság egyáltalán nem látott be a folyamatokba, nem vagy alig lehetett kibogozni, hogy az átláthatatlan struktúrájú csúcstárcával milyen irányban és milyen sebességgel zajlik a szakpolitikai munka. Annyit azonban sejteni lehetett, hogy az egymás mellé került szakterületek nem együttműködésre és céljaik egyeztetésére törekedtek, hanem versenyre keltek egymással, és érdekeiket egymás rovására törekedtek érvényesíteni. Ráadásul a társadalmi szervezeteket, az érintetteket és a szakértőket teljes mértékben kihagyták a döntéshozatalból. De az is lehet, hogy saját oligarcháikat a civil társadalom részének tekintik, az ő kezük ugyanis elért a minisztériumba; gondoljunk csak a szakképzésre vagy a felsőoktatásra.
Hibás a minisztériumi struktúra, de igazán a kormányzati szándék hiányzott, így nem véletlenül maradtak el az eredmények. Pedig a tét óriási, sokkal magasabb, mint azt előre gondolnánk. Óriási a tét, mert a humán erőforrások fejlesztése a magyar gazdaság kitörésének és a magyar társadalom felemelkedésének egyik csúcskérdése. Az erős és hatékony társadalompolitika nélkül nincsen sikeres gazdaságpolitika. Ezért van szükség a humán erőforrások fejlesztésére. A társadalompolitika egy később sokszorosan megtérülő beruházás. Erős és hatékony társadalompolitikát azonban a humán mamutminisztérium központosított struktúrájától nem várhatunk, mert egész egyszerűen alkalmatlan erre, még ha lenne is kormányzati szándék a humán erőforrások fejlesztésére. Erős és hatékony társadalompolitika nélkül viszont nem lesz társadalmi felemelkedés, és Magyarország nem fog tudni kitörni az elhúzódó társadalmi és gazdasági válságból.
A kitörésben a leginkább kitüntetett szerep az oktatásügyre hárul, de a szegénységből és kiszolgáltatottságból való kilábalás a széles tömegek számára azért nem lehetséges, mert a magyar iskolarendszer újratermeli az egyenlőtlenségeket, felerősíti az otthonról hozott hátrányokat. Az oktatás minőségi reformja nélkül a középosztály leszakadását, lecsúszását hosszú távon nem lehet megállítani, ehhez feltétlenül szükség lenne arra, hogy legalább ennek a kulcsterületnek külön kormányzati képviselete legyen. Az LMP szerint egy erős, valóban az oktatás és a felnövekvő generációk érdekeit képviselő oktatási miniszterre lenne szükség, azért, hogy amikor a költségvetés egyensúlyáért felelős miniszter újabb megszorításokat jelent be, akkor legyen egy erős oktatási miniszter, aki az asztalra csap a kormányülésen, és azt mondja Orbán Viktornak, hogy ezt nem csinálhatjuk meg; azért, hogy amikor a kormányon belül más területek tervezett intézkedései ütköznek az oktatás és a fiatalok érdekeivel, akkor legyen valaki, aki kiáll a magyar jövőért, és azt mondja, eddig és ne tovább.
Úgy tűnik, hogy a kormányoldal olyannyira nem tartja fontosnak az oktatás ügyét, hogy az új parlamentben már önálló oktatási bizottság sem fog működni. Erre 1990 óta egyetlen alkalommal sem volt példa. Emellé, azt hiszem, kommentár sem kell, ez magáért beszél.
Az elmúlt négy évben számtalan jelét láttuk a túlbürokratizált, bénult kormányzati működésnek. A fejetlenséget az egyes átgondolatlan reformok is tetézték, gondoljunk csak az iskolák államosítására. A mamutminisztériumban és a hozzá tartozó háttérintézményekben a botrányok kirobbanásakor senki sem tudta, hogy kihez kell fordulni a megoldás érdekében. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!) Ha mérleget vonnánk, azt kapjuk, hogy a csúcsminisztérium komoly hatékonysági problémákkal küzd, drágább, mintha a szaktárcák egymástól függetlenül működnének, valódi megoldásokra, reformokra nem képes. A mamutminisztérium taposásának kárvallottja Magyarország, a magyar emberek, a magyar jövő, önök mégis ragaszkodnak hozzá. Az LMP szerint ez nagy hiba.
Engedjék meg, hogy kereszténydemokrata képviselőtársam felszólalása kapcsán egy jelzéssel éljek. Sajnálatosnak tartom, hogy „a” tanítást, a kétezer éves keresztény hagyományt és ezen belül az immár 123 évesnek nevezhető társadalmi tanítást - az 1891-es Rerum novarum enciklikáról beszélek -, tehát mindezt figyelmen kívül hagyva, az embert a gazdaságnak alárendelt erőforrásnak hajlandó tekinteni, és ezt megszavazni, ehhez támogatást kérni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az LMP és az MSZP soraiból.)
