IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy Bencsik Gábort, a Fidesz egyik nagy barátját idézzem röviden. Ő így fogalmazott idén áprilisban a nyugati országokkal és cégekkel szembeni verseny-hátrányunkról. Idézem tehát: „A magyar állam egyet tehet: durván, a liberális piacgazdaság írott és íratlan szabályait megsértve beavatkozik, és megkeresi azokat a hazai versenyezőket, akik ilyen körülmények között nyerni képesek. Magyarán, erőnek erejével megteremti a nemzeti burzsoáziát.”
(10.30)
A Fidesz legutóbbi öt évét elnézve ez egy találó összefoglalás, első hallásra tetszetős ideológia is lehetne. Valahányszor rajtakapjuk ugyanis önöket, hogy mesterségesen újraosztanak teljes piacokat, hogy hatalmas értékű lehetőségeket, személyre szabott kiskapukat nyitnak milliárdos cimboráiknak, ezzel védekeznek; azzal a hamis érveléssel, hogy szükség van a nyugati országokkal szemben fennálló hátrányok ledolgozására, ez pedig a valódi, tisztességes verseny szabályainak önkényes felülírásával, az új nyertesek kijelölésével oldható meg.
Csakhogy a valóság egészen mást mutat. A nemzeti burzsoázia, a nemzeti polgárság a Fidesz értelmezésében egy egészen szűk, milliárdos réteget jelent ugyanis. A Fidesz ötéves kormányzása egyáltalán nem javította, hanem nagyban rontotta a magyar munkavállalók, családok többségének életszínvonalát. Az állítólagos nemzeti burzsoázia ideológiája egyedül néhány kiválasztott, szupergazdag oligarchának kedvez, és a valóságban épp hogy az előrelépés legfontosabb akadályává vált. Nemcsak igazságtalan és felháborító, de mérhetetlenül káros is ez a fajta kormányzás.
Hogy miért? Miért baj ez? Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert ha a nyerteseket felülről jelölik ki, ha a siker egyetlen feltétele a kormánypárttal ápolt jó viszony, akkor ott a szorgalomnak, a tehetségnek, a munkának nincs becsülete. Ha a kiválasztottak úgyis nyernek, akkor a társadalomban hiába is várnák az innovációs hajlandóság erősödését, hiába várnánk, hogy magyar kisvállalkozások versenyképesebbek legyenek, megalapozva a tartós növekedést. Ez a logika ugyanis leszivárog, és nemcsak a csúcson, hanem az élet minden területén érvényesül. Ez a párttitkárok és a házmesterek világát hozza vissza.
A most tárgyalt törvény az online kaszinókról tökéletesen illeszkedik ebbe a logikába. Az általános vitánál is elmondtuk, most is elmondjuk: ez a törvény összesen két ember, két kaszinótulajdonos érdekeit szolgálja: Andy Vajnáét és Szima Gáborét. Még akkor is, ha az összegző módosító a szerencsejáték társadalmi kockázatainak mérséklése érdekében a felelős játékszervezést írja elő, vagy ha az illegális szerencsejáték-reklámokat szankcionálja. És igen, tisztelt képviselőtársaim, az is csak egy szépségtapasz, hogy elmaradt az online kaszinók számát kettőre korlátozó rendelkezés. Mert a gyakorlatban úgyis majd a nemzeti burzsoázia kiválasztottjai kapnak újabb zsíros falatokat, előbb kaszinókoncessziót, majd jogot az online kaszinó nyitására. A Fidesz talán sikerként éli meg, hogy a kormányhoz legalább ideig-óráig lojális új oligarchákat tud fölemelni. A szocialista nagyurak és Simicska Lajos évei után Bánki Erik és társai úgy érzik, ez a legfontosabb teendő. De újra emlékeztetném őket, a kevés kiválasztott felemelésének ára milliók elszegényedése, félmillió honfitársunk kivándorlása, az uniós sereghajtók között kullogó magyar régiók.
Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Ha önök megszavazzák ezt a törvényt, számoljanak el a lelkiismeretükkel, ahogy tudnak, de az LMP nevében is jelzem önöknek, ha legkésőbb három év múlva ezt a választók látni fogják, a magyar emberek előtt is számolniuk kell a kormányzásnak ezekkel az éveivel. Az előterjesztést elutasítjuk, és erre biztatjuk a többi képviselőcsoportot is.
