SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Először az a kérdés jutott eszembe itt a vita kapcsán, hogy képviselőtársaim valójában a benyújtott anyagon kívül és a NAT elnökének levelén kívül ismerik-e azt a rendszert, ami ma Magyarországon az akkreditációban működik. Az az érzésem volt a vita egyes részeinél, hogy nem ismerik azt a részt, amely arról szól, hogy nagyon-nagyon sok, az akkreditációban részt vevő cég panaszkodik; és merem úgy mondani, mint korábban az e területet felügyelő államtitkár az NGM-ben, hogy jó néhány panasz érkezett egyébként cégekre - ez talán válasz is kérdésre - azzal kapcsolatban, hogy átláthatatlan, lassú, az európai viszonylatban drága a magyar akkreditációs rendszer.
Tehát azt kérem képviselőtársaimtól, hogy mielőtt teljes mértékben úgy gondolnák, hogy ez a törvényjavaslat nem kell hogy itt, a parlament előtt szerepeljen, akkor azt kérném, hogy ne kizárólag a NAT elnökének leveléből tájékozódjanak, hiszen értelemszerűen elég ellenérdekelt a tekintetben, hogy az ő szervezetét egy jelentős átalakítás, megszüntetés érné; hanem olyan szervezetekkel is vegyék föl a kapcsolatot, akik részt vettek és akik egyikének a leveléből, bár valószínűleg igaz az, hogy lehetne találni más véleményt is… - akik elégedetlenek voltak és kérték is a kormányzattól.
Szilágyi György képviselőtársamnak mondanám, hogy a törvényességi felügyelet nem összekeverendő azzal, hogy egy kormányzatnak van-e arra lehetősége, hogy egy rosszul működő rendszert egyébként megpróbáljon jobbá tenni. A törvényességi felügyelet nem erről szól, képviselő úr.
A törvényességi felügyelet az esetben ad jogosítványokat egy szervezettel szemben, ha ott a törvényesség szempontjából vannak problémák. A tekintetben, ha egy szervezet egyébként nem jól működik, ha egyébként azokat a kvázi szakmai kéréseket, amelyek az ügyek gyorsaságára, hatékonyságára, költségeire vonatkoznak, azokat nem tartja be, nem tesz intézkedéseket, annak a kiküszöbölésére az a gyenge, vékony törvényességi felügyelet, ami a jelenlegi rendszerben benne van, sajnos nem volt alkalmas az elmúlt években, ezért is kellett egy drasztikusan másik útra menni.
Ami talán szakmai kérdés volt, hogy miért ez a javaslat, talán a bevezetőmben nem szántam ennek kellő súlyt. De a legnagyobb gond a jelenlegi rendszerrel, hogy lényegében az akkreditáló szervezetek által működtetett köztestület akkreditálja saját magát, illetve dönt arról, hogy az ottani ügyvezetés által kinevezett, egyébként különböző bizottságok a saját tagjaikat hogyan és miképpen akkreditálják.
Amikor kvázi egy kör bezárul, az nem összekeverendő azzal a központosítással, ami esetlegesen az állam által elvárt feladatokat jelenti, hanem pont azt a problémát hozza elő, hogy lényegében ugyanazok a döntéshozók, akik a végrehajtók egy szervezeten belül, ami hosszú távon nagyon komoly strukturális problémákat okozott.
Kepli képviselőtársam fölvetette azt a kérdést, hogy miért ez a megoldás. Pont a probléma onnan származik, hogy gondolkoztunk azon, hogy hogyan lehetne a köztestületi formát megtartva, de a tagokat kicserélni igazából, hogy ezt az ellentétet föloldjuk, hogy lényegében a köztestület tagjai szűkített módon ugyanazok, mint akik az ügyvezetést és a bizottságot adják, akik saját magukat ellenőrzik lényegében. Itt fölmerült például a német modell, amit említettem, ahol egy olyan struktúrában működik az akkreditálás testületi rendszere, hogy egyharmadot a gazdasági szervezetek - akik egyébként nem vesznek részt akkreditálásban, hanem kamarák, más szervezetek vesznek részt -, egyharmadot egyébként a tartományok delegálnak ebbe, egyharmadot pedig a minisztériumok delegálnak; ami kikerülné azt a problémát, hogy nem saját magukat akkreditálják, hanem egy másik, szélesebb bázis van.
(13.50)
Sajnos a magyar közigazgatási rendszer egy picit más, mint a német, nincsenek tartományok, és lényegében - talán ha itt lett volna az Igazságügyi Minisztérium, akkor el tudta volna mondani, hogy - az a fajta alternatíva, ami a köztestületi jelleget megtartotta volna, de egy más, közgyűlési struktúrával kiküszöbölte volna ezt a saját maga farkába harapó kígyót, képletesen, ezt elvetette, többek között törvényességi és alkotmányossági okokra való hivatkozással. És itt jött az a megoldás, ami talán a gordiuszi csomó átvágásaként elég drasztikusnak tűnik, amely arról szól, hogy lényegében egy költségvetési szerv legyen az, amely a jövőben - egyébként európai példák alapján - ezt a feladatot elvégzi.
Nem akarnék Bárándy képviselőtársammal hosszas vitába bonyolódni a tekintetben, hogy az állam lehet-e jó gazda vagy nem. Én azt gondolom, hogy… (Dr. Bárándy Gergely: Én azt mondtam, hogy centralizál!) Vagy hogy központosítani lehet-e vagy nem. Én azt gondolom, nem akarnék túl populáris lenni, de azért dolgozik a magyar közigazgatásban, azt gondolom, jó néhány olyan, ön által is elismert szakember, aki zokon venné, hogyha azt mondanánk neki, hogy csak azért, mert ő a közigazgatás keretén belül végez szakmai munkát, ezért ő egyfajta központosítás miatt rosszabbul dolgozik, mint egy kiszervezett tevékenységben. Én tehát azt gondolom, hogy abban a vitában, hogy lehet-e az államon belül központosított módon jól feladatot ellátni, én egy másik állásponton vagyok.
Én, megmondom őszintén, itt inkább, elnézést, a jobbikos képviselőtársak álláspontján csodálkozom, és most tényleg engedtessék meg, hogy nem személyeskedően nyilatkozzam, bár Szilágyi képviselőtársam az irányú megjegyzéseit, hogy itt mi kizárólag valami fideszeseknek akarnánk kedvezni a benyújtott javaslat kapcsán, azért visszautasítom, tehát nem erről van szó; mi egy rossz rendszert szeretnénk jobbá tenni. De visszatérve a jobbikos álláspontja: ha én jól értettem, önök azt mondták, amit én nem éreztem ki ilyen különbségben az elmúlt években közöttünk, hogy az állam lehet-e jó gazda, tehát lehet-e jó gazda az állam olyan tekintetben, hogy egy rosszul működő rendszert költségvetési kereteken belül működő valamifajta szervezet lásson el. Én azt gondolom, hogy pont az elmúlt 10-15 év bizonyította be, hogy igenis lehet az államnak, sőt kell is az államnak bizonyos területeken sokkal nagyobb hangsúlyt kapni, és főleg egy ellenőrzés, akkreditáció területén, ahol nagyon komoly felelősségek vannak, ott igenis szükséges lehet az államnak egy fokozottabb szerepvállalása. Én remélem, hogy ebben egyébként a konkrét ügyön kívül ilyenfajta eltérés nincs az álláspontunkban.
Talán az egész vitának a summázatát vagy a legfontosabb kérdését hagytam a végére, ez alapvetően arról szól, hogy mi van a jogutódlás kérdésével, mert a jogutódlás kérdése veti fel azt, hogy egyébként az esetlegesen kimaradó akkreditációs időszakban mi történik. Egyébként azt jelezném, hogy maga a törvénymódosítás a tekintetben nem rendelkezik, hogy a meglévő akkreditációval lévő szervezeteknek nem szűnik meg az akkreditált státusa attól, hogy a NAT megszűnik, itt értelemszerűen az a kérdés, hogy az ő lejáró akkreditációjukat hol tudják a későbbiekben megújítani. Ez elég sokrétű, különböző szervezetek különböző hosszúságú akkreditációval rendelkeznek. Itt valószínűleg - és ebben talán lehet igaza a képviselő uraknak - kell majd módosító indítványt benyújtani, ezt én nem fogom tudni megtenni, lévén én előterjesztő vagyok, és alapvetően a NAT-nak a jogutódlása kérdését kell pontosítani a javaslatban. Itt pontosan azért van egy jó féléves átmeneti időszak, hiszen a kormányzatnak fel kell állítania, ki kell jelölnie azt a szervezetet, amely ennek az akkreditációját el fogja végezni. Most én azt gondolom, hogy pont kvázi az előrelátás az, ami azt mondta, hogy inkább most hozzuk be ezt a törvényt, még ha van fél évünk is arra, hogy kialakítsa a kormányzat ezt az intézményt, hogy a szereplők fel tudjanak készülni.
Egyébként itt elhangzott a két év. Itt egyetlenegy gyakorlatilag gyenge pontja van ennek az egész rendszernek, és ez okozott elég hosszú fejtörést, az, hogy magát a nemzeti akkreditálás intézményét az Európai Akkreditációs Központ határozza meg vagy nem. Itt ez a kétéves időszak egy fenyegetettség, de ez nem kötelezettség. Én azt gondolom, a magyar állam egyébként felkészült arra, hogy egy olyan szervezetet nevezzen meg, amely akár egy hónap alatt is teljesíti azokat a feladatokat meg azokat a képességeket, amelyek kellenek ahhoz, hogy az európai akkreditációt megszerezze, de jelzem, hogy az Európai Akkreditációs Központnak, ha csak három betűt módosítottunk volna a jelenlegi NAT-törvényen, akkor is joga lenne felfüggeszteni a magyar Nemzeti Akkreditáló Testületnek a jogosítványait. Tehát ha teljesen új törvényt írunk, ha három sort írunk át az akkreditációs törvényben, akkor is megvan az a joga az európai központnak, hogy a NAT engedélyezési eljárását felfüggessze. Amire nekünk fel kell készülnünk, illetve mivel költségvetési szervként fog működni, itt a legfőbb tárgyalás az európai központtal kell hogy történjen, hogy akár a jogutódlás kérdésében, akár az új akkreditáció megszerzésében, mármint a költségvetési szerv tekintetében milyen gyorsan tudunk lépni.
Én azt gondolom, hogy ha csak egy nagyon picit nyúltunk volna hozzá, akkor is meg lett volna ugyanez a veszély, ismerve esetlegesen a magyar és az európai központok között meglévő jó viszonyt, és akkor is megvan ugyanez a veszély, hogyha egy teljesen új rendszert építünk ki. Pontosan jelezve azokat a problémákat vagy észlelve azokat a problémákat, amelyek a jelenlegi struktúrába belekódoltan benne lettek volna, azt a lépést választottuk, hogy ha már így is, úgy is felfüggeszthetik egyébként - felfüggeszthetik, még egyszer - a magyar nemzeti akkreditációs szervezetnek a jogosítványait Brüsszelben, ha teljesen új rendszert hozunk létre, és ha csak három mondatot módosítunk a törvényben, akkor inkább azt mondtuk, hogy építsünk fel egy új rendszert, egy olyan rendszert, amely az európai példák alapján jóval nagyobb központi rálátással, jóval nagyobb, egyébként pontosan a vállalkozók érdekeiben jobb hatékonysággal tudna működni, és induljunk el ezen az úton, mert - még egyszer jelzem - ha képviselőtársaim nemcsak ezt a levelet olvassák, hanem máshol is beszélnek ilyen szervezetekkel, nagyon-nagyon sok panasz az eljárások időtartamára, a belső rendszerek átláthatatlanságára, a díjakban és egyebekben valószínűleg nemcsak hozzám, hanem önökhöz is eljut.
Még egyszer: annak tükrében, hogy valószínűleg a javaslathoz a jogutódlás kérdésében - vagy bizottság útján, vagy egyéb módon - mindenképpen be fog érkezni módosító, én abban bízom, hogy nem az az egyetlen ellenzéki reakció erre, hogy akkor ne csináljunk semmit, hanem az, hogy induljunk el ezen az úton, és valóban egy jobb rendszer felépítve egyébként azokat a veszélyeket próbáljuk csökkenteni, amelyek az európai központi státusunkat érintik, azért - még egyszer: azért, nem a Fidesz-frakció, nem a Fidesz miatt, hanem azért -, hogy az országban működő összes vállalkozás, amely akkreditációval, egyebekkel foglalkozik, európai viszonylatban lehetőleg olcsón, gyorsan és hatékonyan tudja ezeket az akkreditációkat elvégezni. Ezért kérném képviselőtársaim közreműködését a törvény elfogadásában. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
