NOVÁK ELŐD,
NOVÁK ELŐD,
NOVÁK ELŐD, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elképesztő az a kormányzati szemfényvesztés, amely jelen törvényjavaslat címében az állami vezetői juttatások csökkentéséről szól, valójában azonban csak a felső korlát eltörlését foglalja magában. De elképesztő az is, hogy az MSZP már az álláshalmozás megszüntetését követeli, amit ugye kormányon, amikor kormányon volt, hogy csak a jelenlegi kormány által oly sokat emlegetett elmúlt nyolc évet nézzük, de volt még azt megelőzően is Horn Gyula alatt négy átkos éve Magyarországnak, szóval, nem jeleskedtek az álláshalmozás megszüntetésében. És engedjék meg, hogy ezzel kezdjem, hiszen a Jobbik megjelenése kellett ahhoz, hogy a politikusbűnözés szerintem törvényesített formáját visszaszorítsuk.
Mert legáltalánosabb formája az volt, hogy egy országgyűlési képviselő mellette még polgármester, megyei közgyűlési képviselő vagy helyi önkormányzati képviselő, esetleg a három egyszerre lehetett. És úgy néz ki, hogy eddig egyetlenegy párt sem vállalta azt az önkorlátozást, amivel a Jobbik már ideérkezett az Országgyűlésbe, és amivel, jó példával járva elöl, el tudtuk érni azt, persze ehhez kellett egy komoly társadalmi felháborodás is a többi pártnak a gyakorlata miatt, de mégis el tudtuk érni azt, hogy visszaszorítottuk, és ez a fajta leggyakoribb formája az álláshalmozásnak megszűnt. Persze, amikor mi benyújtottuk ezt a javaslatot, még lesöpörték a kormánypártok is, de azért beérett a vetés, és a legutóbbi önkormányzati választások óta nem lehet országgyűlési képviselő például polgármester. Pedig minden más parlamenti pártnak volt még az előző ciklusban olyan országgyűlési képviselője, juttatott be minden párt olyan országgyűlési képviselőt, akiből mandátuma megőrzése mellett még polgármestert is csinált. Mi is, jobbikosok is sorra nyertük az időközi polgármester-választásokat, de mégis ezzel az önkorlátozással élve, azt gondolom, el tudtuk érni azt, hogy a legáltalánosabb módját visszaszorítottuk. Azonban itt sorra nyitják ki az újabb és újabb kiskapukat, emiatt sajnos valóban aktuális az álláshalmozás kérdésének feszegetése, csak talán nem pont annak az MSZP-nek kellene ezt feszegetni, amely mondjuk, akár Botka László személyében, de korábban tömegesen is, amikor mondjuk, még egy kicsit erősebbek voltak, bizony ezt a gyakorlatot folytatta.
(18.20)
Én örülök neki, hogyha a politikusi álláshalmozásról tudunk beszélni, és én nem nevezném politikusi álláshalmozásnak azt, hogyha egy önkormányzati képviselő mellette még megyei közgyűlési képviselő, hiszen ezek nem főállások (Boldog István: Főleg, ha jobbikosok!), hiszen ezek nem főállások… Képviselő úr, nyomjon nyugodtan egy gombot, nem kell folyamatosan kocsmapolitizálni; hozzá lehet szólni, el lehet mondani a kritikát. Én azt mondom, hogy nem tekintek főállásnak egy önkormányzati képviselői feladatot, ellenben mondjuk, egy országgyűlési képviselőit annak tekintek, és ezért örülök, hogy ezt a változást sikerült elérnünk, még akkor is, ha tudom, hogy ezzel önök között nagyon komoly érdeksérelmet okoztunk, és személy szerint én is. És tudom, hogy nagyon fájt önöknek, amikor a politikusbűnözés egy törvényesített formájának neveztem, mégis tartom, hogy ez a véleményem.
Sőt, tartom azt is, hogy a politikusi álláshalmozásnak a jelenleg még törvényesített formáit is meg kell szüntetni, mert ez továbbra is a politikusbűnözés egy törvényesített formája. Jelenleg egy képviselő lehet kormánybiztos, miniszterelnöki biztos, miniszterelnöki megbízott vagy miniszteri biztos - talán ez a leggyakoribb -, és ezekért bizony pluszjuttatásokat is felvehet, miközben elvileg országgyűlési képviselőként más keresőtevékenységet nem végezhetne. Csak vannak kiskapuk, és ezeket sorra megteremtik, és láthattuk ezt az előző ciklusban is a járásihivatal-vezetőkkel, megyei kormányhivatalok vezetői tisztségével, amivel megteremtették a lehetőséget, hogy az álláshalmozásnak egy ilyen módjával élhessenek.
Én ezért örülnék, hogyha az előbb felsorolt, még hatályos álláshalmozási lehetőségek előtt is bezárnánk a kaput, illetve az is indokolt volna, hogy tisztán láthassuk, hogy milyen felhatalmazást kér most e törvényben a miniszter, nem is akárki, Lázár János - mert azért ennek van egy pikantériája, ha az ő különböző elhíresült ügyeit nézzük -, hogy mit szeretne kormányrendeletben szabályozni. Hiszen jelenleg csak a felső plafont törli el e törvényjavaslat, eddig mondjuk, államtitkári juttatásnál többet nem lehetett adni, most majd kormányrendeletben… Azt sem tudjuk, hogy nem személyre fogják-e ezeket a kormányrendeleteket szabni, mint ahogy láttunk itt már személyre szabott nemhogy törvénymódosítást, alkotmánymódosítást is, ha mondjuk, Győr polgármesterének az esetére gondolunk, tehát láttunk itt már személyre hozott szabályozásokat, és ez, azt gondolom, elfogadhatatlan.
Elfogadhatatlan az, ha például a Kubatov-listák alapján, a Fideszhez való szimpátia alapján, vagy nyilvántartják ott, hogy kik azok a nyugger komcsik, ahogy Kubatov Gábor fogalmazott, akik adott esetben nem a Fideszt támogatják, tehát kik azok a komcsi nyuggerek - bocsánat, így fogalmazott Kubatov Gábor -, és én nem hiszem, hogy helyes volna, hogyha így osztanák a juttatásokat, hogy ki az, aki jól végzi, jó fideszes fiúként, állami vezetőként végzi a feladatát. Mondjuk, a KSH vezetője, hogyha nem megfelelő statisztikákat hoz, akkor jövőre eleshet a szolgálati gépkocsitól? Vagy milyen módon kívánják kézben tartani az elvileg sokszor független állami vezetőket? Én azt gondolom, hogy ez nem helyes.
Az pedig végképp szomorú, hogy ezt a javaslatot pont Lázár János nyújtotta be. Sőt, kormányrendeleti szintre telepítik a juttatások szabályozását, szerintük ez lesz a garanciája a kiadáscsökkentésnek, de azért azt látni kell, hogy ha e törvény előterjesztője a Miniszterelnökséget vezető miniszter, akkor majd nyilvánvalóan annak a rendeletnek is ő lesz a felelőse, bár ezzel kapcsolatban választ is várnék az előterjesztőtől, de vélhetően ott fogják előkészíteni a rendeletet. A kormány eszerint saját hatáskörben szabályozhat, nem lesz kötve az állami vezetői juttatások rendszeréhez, és érthetetlen, hogy ez miért volna garancia a kormány szerint a spórolásra is.
És itt bizony fel kell akkor idézni Lázár János néhány esetét. Nem kívánom én most, mondjuk, a fácánholokauszt, az úgynevezett fácánholokauszt elhíresült példáját hozni, de bizony Lázár Jánosnak voltak olyan kirívó, a társadalom széles körében felháborodást kiváltó dőzsölései közpénzből, amelyek joggal vívták ki a társadalom felháborodását. Itt van például a legújabb eset, amikor úgy nyilatkozott, hogy akkor sem mondja el, hogy hol járt, melyik szállodában, kivel találkozott, mennyiért, ha erre még egy bíróság kötelezi is. Ilyen szinten ilyen pökhendi nyilatkozatot tehet azok után, hogy komoly botrány alakult ki, hogy négy éjszaka alatt sikerült összehozni az eredeti költségösszegek szerint - mert itt többféle számot láttunk - közel 2 millió forintos hotelszámlát, és nem tudjuk, hogy ebben valamiféle menedzsermasszázsnak álcázott luxusprostituáltakat kell érteni, vagy miféle nemzetbiztonsági kockázatról beszél, amikor ezeket nem fedi fel, hogy hogyan lehet négy éjszaka alatt 2 millió forintos hotelszámlát felhalmozni.
Én azt gondolom, az is önmagában cinikus, hogy az az előterjesztő és arra akarjuk bízni az állami rezsicsökkentést, a vezetői juttatások csökkentését, aki első parlamenti ciklusában, már meglehetősen fiatalon elképesztően gátlástalan módon a 2002-2006 közötti országgyűlési ciklus költségtérítési rekordere volt, méghozzá az számla nélküli költségtérítési rendszer volt, mert akkor egy egészen erkölcstelen rendszert működtetett tulajdonképpen az MSZP és az SZDSZ, és ennyiből egyébként a Lázár János által korábban előterjesztett képviselői javadalmazási rendszer mindenképpen átláthatóbb, ennyit azért mondjunk el az ő oldalán állva is. Azonban objektív módon ki kell mondani azt, hogy ő 18 millió forintot kapott négy év alatt az utazási és szállásköltségeire, abban a négy évben, amikor nemhogy kormányon nem voltak, hanem meglehetősen ismeretlen politikus volt. Ő akkor azt mondta, hogy csak annyi pénzt vett fel az Országgyűléstől, amennyi járt neki, azaz a tiszteletdíja mellett négy év alatt 18 millió 200 ezer forintot. Összességében csak abban az első ciklusában 41,4 millió forinthoz jutott országgyűlési képviselőként, pusztán ebből az egy posztjából adódóan, miközben pusztán hét alkalommal szólalt fel négy év alatt - jól hallották: hét alkalommal négy év alatt! Ki is számoltam, ez felszólalásonként 6 millió forintjába került a választópolgároknak, illetve még többe, hiszen a járulékok is nyilvánvalóan az Országgyűlés Hivatalát terhelték. Lázár János tehát felszólalásonként 6 millió forintba került, de úgy is mondhatnám, ha a felszólalásainak a hosszát nézzük, hogy percenként több mint 2 millió forintos díjazásban részesült politikai pályafutásának kezdeteként itt az első országgyűlési ciklusában 2002-től. Ezek után hogy az óradíja mennyi, azt már nem is mertem kiszámolni, de egy ilyen személyre bízni az állami vezetői juttatások látszólag csökkentését, én azt gondolom, az egészen egyszerűen cinizmus.
Engedjék meg, hogy felidézzem még azért az elmúlt évtizedek talán legnagyobb politikusi álláshalmozóját, aki sajnos szintén Lázár Jánoshoz, tehát a jelenlegi javaslat előterjesztőjéhez köthető, ezért szorosan idekapcsolódik, és az is, ahogy erre a kérdésre ő reagált. „Hogyan tölthet be közpénzből egyszerre négy főállást a Bajnai-kormányból átmentett Bódi Gábor, ha csak a Miniszterelnökség helyettes államtitkáraként elvileg napi 10 órás munkaideje van?” - ezzel a címmel nyújtottam be egy interpellációt Lázár Jánoshoz, amire ő válaszolt is, de azt gondolom, hogy nem egészen elfogadható módon.
Idézzük fel tehát az elmúlt évtizedek szintén Lázár Jánoshoz köthető legnagyobb álláshalmozóját, aki havonta 2 millió 600 ezer forintot keresett, míg ezt az ügyet el nem kezdtem sorozatosan feszegetni, és meghátrálásra nem kényszeríteni őt és ennek a javaslatnak is lényegében az előterjesztőjét, Lázár Jánost. Több mint kétszer annyit keresett, mint a miniszteri fizetés, mivel egyszerre négy főállást töltött be, s persze mindegyiket közpénzből fizették. A kisemberek persze eközben robotoljanak, dolgozzanak akár napi 10 órát is, a miniszter úr pedig nem is szégyelli kimondani, hogy: „A Miniszterelnökség sajnos valóban nem egy családbarát munkahely.”, hogy őt idézzük, és hogy, idézem: „A Miniszterelnökségen dolgozni senkinek sem kötelező.” Eközben legalább nemhogy példát mutatnának az állami vezetők, hanem például Bódi Gábor három további főállást is betöltött, és mindezt Lázár János következmények nélkül hagyta. És ezek után higgyük el, vagy adjunk felhatalmazást, és higgyük el, hogy ő valóban csökkenteni fogja miniszteri rendeletben ezeket a juttatásokat, aminek eddig legalább volt egy plafonja, ezután törvényi szinten nem lesz. Vagy Lázár János fog ennél szolidabb plafonokat meghatározni? Nehezen hihető. Hiszen például az elmúlt évtizedek legnagyobb álláshalmozója, már ami egyáltalán kitudódott, hiszen a helyettes államtitkárok vagyonnyilatkozatát sajnos nem hozzák nyilvánosságra, hiába követeltük ezt többször, képviselőként sem tekinthetünk bele, de kiszivárgott, hogy Bódi Gábor havi 1 millióért ügyvezetője az állami tulajdonú Kopint-Datorg Kft.-nek, közben havi 175 ezerért a szintén állami tulajdonú Antenna Hungária Zrt. igazgatósági tagja, ráadásul havi 648 ezerért az elvileg kormánytól független NMHH költségvetéséből fenntartott Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke volt, ami azért is pikáns, mert feladatuk a jogszabálytervezetek független véleményezése - így persze nyilván nincs komoly nézeteltérés, semmilyen vita, hogyha a tárgyalóasztal mindkét felén ő ül. Esetleg még önmaga főtanácsadója is lehetne, ha ennyit javasolhatok Lázár Jánosnak, egy ötödik főállást. Azt még azért talán illik hozzátenni, hogy Bódi Gábor ráadásul a Bajnai-kormány szakállamtitkára volt, az elmúltnyolcévezés közepette szépen átmentette hatalmát, nemhogy még elszámoltatás lett volna. Ennyit ezekről az állami vezetőkről. De ha már lúd, legyen kövér: elszámoltatási kormánybiztosnak esetleg nem akarják kinevezni ezt az állami vezetőt mintegy hatodik főállásként?
Én azt gondolom, hogy Kósa Lajostól lassan visszakérhetjük azt a Superman-díjat, amit itt most már az MSZP által is emlegetett álláshalmozásért odaítéltünk neki egy internetes szavazás után, amit ő képviselőként és egyszer egy távoli nagyváros polgármestereként kiérdemelt.
(18.30)
Örülök, hogy valamennyire sikerült visszaszorítani a politikusi álláshalmozást, azonban ahogy beszédem elején is idéztem, van még néhány olyan pontja ennek, ami várat magára. Egy ilyen eset például megtörténhet, és nem volt elég egy interpelláció, hogy ezt rendezzük, hiszen erre az interpellációra hiába válaszolta, idézem, hogy „Bódi Gábor kész lemondani a tiszteletdíjáról a betöltött helyeken” - többes számban -, januári írásbeli kérdésemben kellett utánanyomozzak, hogy mi történt. Akkor válaszában elárulta, hogy csak egyetlenegy helyen mondott le, ezt árulta el Lázár János, bár ott egyenesen a juttatásairól írt többes számban, ráadásul többféle is volt egyetlenegy helyen; erről eddig nem is tudtunk.
Ezek után kellett egy újabb kérdést feltennem, majd egy újabb írásbeli kérdést, mígnem végre sikerült ezekről a fizetéseiről, tiszteletdíjairól lemondatni. Bár önmagában az is gyanús, hogy munkaköréről nem mondott le, tehát ez úgymond fizetés, tiszteletdíj nélkül is megéri neki, ez azért önmagában a korrupció gyanúját szerintem felveti, és nem mondanám ezt elhivatottságnak, hiszen ha a Miniszterelnökségen napi tízórás munkaidő van, akkor tisztességgel amúgy sem tudja ellátni ezeket a feladatait máshol. Tehát rendkívüli cinizmus az, hogy miközben a kisembereket dolgoztatják akár a Miniszterelnökségen is, addig a vezetők nemhogy jó példával járnának elöl, hanem ilyen gátlástalanságokra is fajulnak.
Mindezek alapján is kérem önöket, gyakoroljanak önkontrollt, és árulják el, hogy mire készülnek ebben a kormányrendeletben, amire most tulajdonképpen felhatalmazást kérnek. Mi mindent megtettünk nemcsak a politikusi álláshalmozás visszaszorítása érdekében, hanem egyébként - kezdjük magunkkal - a képviselői javadalmazás rendszerének korrektebbé tételében. Amikor a legutóbb benyújtották azt, hogy a képviselők ugyebár az autópályákat is ingyen használhassák, ingyen parkolhassanak, akkor ezt pont a Jobbik felszólalójaként tett kritikáim hatására is visszavonták - talán az egyetlen kritikus hozzászólás volt akkor, abban a vitában -, és a komoly, széles körű társadalmi felháborodás miatt, ez nem vitás, elsősorban ezért vonták vissza, de mégis kellett akkor is a Jobbik ehhez.
Örülök, hogy most ismét egy módosító javaslatomat a bizottságok már elfogadták, amelyben sikerült a képviselői álláshalmozás újabb lehetőségét megakadályozni, hiszen jelenleg előttünk fekszik az a javaslat, amelyben azt javasolták volna, hogy a térségi fejlesztési tanácsoknak is lehessenek ezek után képviselők a tagjai. Örülök, hogy ezt a módosító javaslatomat elfogadták, és bízom benne, hogy a politikusi álláshalmozás maradék megnyitott kiskapuit is sikerül idővel bezárnunk. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
