FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnálatos módon, súlyához és fontosságához képest méltatlanul kevés szó esik itt a Parlament falai között az elvándorlás kérdéséről. Érthető ez az önök részéről, hisz kellemetlen a kormánynak ez a téma, mégis felelőtlenség, hogy a párbeszéd és a megoldási javaslatok megvitatása helyett inkább hallgatnak, és úgy tesznek, mintha itt minden rendben lenne. Jellemző, hogy akárhányszor ellenzéki kezdeményezésre mégis szóba kerül ez a téma, önök még akkor sem az érdemi felvetésekre reagálnak, hanem azt magyarázzák meg, hogy igazából itt kalandvágyról van szó, ellenzéki hisztériakeltésről, és még lehetne folytatni az önök által sorolt kifogásokat. Pedig mindenki tudja, hogy az elvándorlók többsége gazdasági menekültként szociális helyzetéből fakadóan kényszerült más országba menni. Nem azzal van tehát gond, ha valaki oktatási, nyelvtanulási céllal bizonyos időt külföldön tölt, hiszen ha ők hazajönnek, abból az ország is profitál, azzal van a gond, hogy az itthoni kiszámíthatatlan helyzet, a tervezhetetlen jövő, a hirtelen hozott kormányzati döntések miatt sokan úgy gondolják, hogy külföldön jobb lehetőségeik vannak.
Sok felmérést lehetne idézni, amelyek riasztó adatokról számolnak be, ezek közül az egyik legfrissebb az „Aktív fiatalok” elnevezésű kutatás, amelyből kiderül, hogy 2015-ben tovább növekedett a migráció gondolatával kacérkodó egyetemisták és főiskolások aránya, jelenleg 37 százalékuk állította, hogy tervei között szerepel a külföldi letelepedés; letelepedés, itt tehát nem néhány hónapos, néhány éves kinti tanulásról, munkavállalásról van szó, hanem letelepedésről, ami nagyon sokszor a végleges elveszítését jelenti ezen honfitársainknak.
Néhány hónapja elindult a „Gyere haza, fiatal!” program, amelynek a meghirdetését mi is üdvözöltük; üdvözöltük, hisz végre belátta a kormány, hogy valamit tenni kell, sőt egyfajta önkritikaként is felfoghatjuk a program beindítását, mert ha tényleg csak kalandvágyról lenne szó, ha itthon tényleg olyan rózsás lenne a helyzet, mint ahogy önök kommunikálják, akkor egy ilyen programra sem lenne szükség. A program beindítását tehát önmagában pozitívumnak értékeltük, de annak nagysága, költségvetési támogatása nevetséges. Komolyan gondolják önök, hogy 50 fiatal hazahozatalát kívánják segíteni, miközben több százezer fiatal van külföldön? Komolyan gondolják azt, hogy miközben stadionokra, kormányzati propagandára és számos felesleges kiadásra milliárdok vannak, egy ilyen nemzetstratégiai fontosságú ügyre pedig százmillió forintot szánnak? Komolyan gondolják azt, hogy hónapokon keresztül csak kísérletezgetnek, és mindösszesen Londonra fókuszálnak a programmal, miközben már így is el vannak késve, és minden héten százak hagyják el az országot?
Tisztelt Államtitkár Úr! Mikor veszik észre, hogy milyen nagy a gond? Miért ilyen arcpirítóan kevés pénzt szánnak egy ennyire fontos problémára? Végül pedig miért nem szavazták meg a Jobbik költségvetési módosító javaslatát, amely a program kiterjesztését segítette volna, és aminek segítségével nem 50, hanem több ezer fiatal hazahozatalát lehetett volna elősegíteni? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)
