SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az utóbbi időszakban több botrányos fejlemény miatt is reflektorfénybe kerültek az állam különböző ellenőrző szervezetei, a pénzügyi felügyelet elfogadhatatlan színvonalú munkájára például a brókerbotrányok irányították rá a figyelmet, az adóhivatal pedig éppen az ÁSZ ellenőrzése miatt került reflektorfénybe.
A hazai ellenőrző rendszerek, például a pénzpiaci felügyelet, a fogyasztóvédelem, a munkaügyi hatóság vagy az adóellenőrzés, nem végzik elfogadhatóan a munkájukat, sürgős tartalmi átalakulásra lenne szükség, mert az európai uniós tagságunk, a globalizáció és a technológia szakadatlan fejlődése miatt is új kihívás elé került az állami ellenőrzés. Olyan szereplők jelentek meg a piacon, akik Nyugaton már kipróbált, de idehaza többnyire ismeretlen ügyeskedési módszereket alkalmaznak, igazi kihívás elé állítva az állami ellenőrzést. De úgy tűnik, hogy az Állami Számvevőszék előtt messze a legnagyobb kihívás a politikai ügyeskedés és a kormányzat által központilag szervezett klientúraépítési láz. Ha figyelembe vesszük azt, hogy Matolcsy György 340 milliárd forintot szórt ki az MNB-ből, miközben az ÁSZ vizsgálói a helyszínen voltak, és hogy az MNB 1,8 milliárd forintot csatornázott át a Századvég Alapítványnak, akkor rögtön érthetőbbé válik, hogy miről is beszélünk.
Az ÁSZ működését addig nem lehet komolyan venni, amíg Vida Ildikó, a NAV elnöke önmagát vizsgálhatja; amíg az illetékes minisztérium mentegeti a roma önkormányzat pénzszórását; amíg a miniszterelnök veje sorra nyeri a gyanús pályázatokat. Vagy ott van a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., amelyről a minap a sajtó szellőztette meg, hogy egy 2012-ben kétszemélyesként indult könyvvizsgáló kft. vizsgál úgy több tucat MNB-s céget, hogy a piacról emellett alig kap megbízást.
(15.50)
Nem a kifogásokat és a Habony-művek legújabb PR-manővereit várják a kormánytól az emberek, hanem az azonnali lépéseket: az offshore-ügyeskedés felszámolását, a politikusok és családtagjaik vagyonosodásának folyamatos vizsgálatát, a láncolatos áfacsalások felderítését, uniós pályázatoknál a valódi versenyt. Ezeket az LMP mind-mind javasolta, és ezeket a kormánypártok sorra leszavazták. Az LMP többek között azonnal leállítaná az olyan felesleges beruházásokat, mint a stadionépítések, hatalmas pénzek mennek veszendőbe a közmédiának csúfolt pártmédiánál és az élsporthoz folyó taotámogatások formájában.
Az ÁSZ szintén képtelennek bizonyult a pártok kampánypénzeinek ellenőrzésére. A Transparency International tavaly júniusban kérte ugyan az ÁSZ-t, hogy a beszámolókat vessék össze a valósággal, de csak azt a választ kapták, hogy a Számvevőszék ellenőrzési hatásköre kötött, és csak a törvényben meghatározott keretek között vizsgálódhatnak. Az ÁSZ idén márciusban közzétett jelentése szerint végül arra a következtetésre jutott, hogy a parlamenti mandátumot szerzett pártok kampánytevékenységre fordított összes kiadásai nem haladták meg a törvényben rögzített értékhatárt. A civilek ezt az esetlen magyarázatot nem fogadták el, és a kampánytörvény bukásáról beszéltek. A korrupció ellen küzdő civil szervezetek a mai napig állítják, hogy a Fidesz a tavalyi választási kampányára nagyjából négyszer nagyobb összeget fordított, mint amennyit a hatályos jogszabályok lehetővé tennének.
Amíg az Állami Számvevőszék nem nyeri vissza valódi függetlenségét, addig napestig sorolhatjuk ezeket a kormányzati indíttatású pénzszórási módszereket, érdemben semmi sem fog változni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)
