DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Igen súlyos témák terhelték ez idáig a tisztelt Háznak és ennek a teremnek a légkörét. Házelnök úr az első felszólalásban a kuláküldözésről beszélt, ami egy tragédia volt. Ezt követően modern időnk új népvándorlásáról hallhattunk többféle megközelítésben felszólalást; mindannyian tudjuk, hogy az újkor kezdetén vagy a középkor kezdetén az akkori népvándorlás elsodorta az akkori idők modern civilizációját, amely szintén egy tragédia volt, és ugyancsak tragédia mindaz, ami ma történik. És ha már tragédiákról szólunk, idehozhatnám mindazt, ami a hétvégi hírekben, gondolom, mindannyiunkat sokkolt - itt nem esett róla szó -, annak a több tucat embernek a váratlan tragikus halála, amit a modern hadviselés idézett elő Franciaországban, Tunéziában vagy máshol. Az ő emlékükre is fejet hajthatnánk.
Amiről én szólni akarok, az ennél sokkal derűsebb téma. Lehet, hogy nem üti meg sokak ingerküszöbét, de higgyék el, kedves képviselőtársaim, az élet másról is szól, mint ezekről a súlyos témákról; szól a családoknak és a fiataloknak az életében bekövetkezett fontos eseményről, amelynek során arról tehetnek tanúbizonyságot, hogy 18 éves korukra elérték azt a tudást, elérték azt a szintet, megmérettettek és erősnek találtattak. Az érettségi vizsgálat az a beavató jellegű megmérettetés, amely körülbelül 160 éve a magyar neveléstörténetben megméri a fiatalokat, és megnyitja számukra a továbbtanulás, a magasabb pályák betöltése előtti utat.
Nos, a hírek arról is szóltak a hétvégén - csak sokkal csendesebben -, hogy június 26-ával, péntekkel befejeződtek az érettségi vizsgálatok a középiskolákban, közel 80 ezer diák, 79 ezer és néhány tett érettségi vizsgát, nem szólva arról a több tízezerről, akik egy-egy tárgyból különböző szintemelő vagy egyéb vizsgát tettek. Ezek a vizsgák sikeresek voltak, és örömteli eseményt jelentettek mind a fiatalok, mind az iskolák, mind a tanáraik életében.
Mondják, hogy a mai fiatalok tanulás iránti motiváltsága már korántsem olyan jó, mint volt egy-egy emberöltővel ezelőtt. Én nem osztom ezt a véleményt. Elég sok fiatallal vagyok levelező vagy személyes kapcsolatban, az elmúlt két hétben mindegyik arról szólt, hogy mennyire izgul (Zaj. - Az elnök csenget.), mennyire készült, hogy zajlik az érettségi vizsga, érezni lehetett a megkereséseikből, hogy komoly megpróbáltatás, tét és valóban megmérettetés számukra ez. Ugyanez volt a szüleik számára, akik örömmel újságolták, amikor a fiuk vagy a lányuk sikeres vizsgát tett.
És beszámolhatok arról is, hogy az sem igaz, hogy nem tisztelik eléggé a tudást, a tanulást, az érettségit és a hozzá vezető utat ezek a fiatalok. Nem egy olyan bejegyzéssel találkoztam közösségi oldalakon, ahol egy frissen érettségizett fiatal nem szégyellte azt, hogy név szerint egyenként köszönetet mondott tanárainak, szüleinek azért, hogy hozzásegítették őt ahhoz, hogy ezt a sikert elérje, és haladhasson tovább az élete útján.
Kedves Képviselőtársaim! Mi itt mindig nagy, súlyos dolgokról beszélünk, és hajlamosak vagyunk néha megfeledkezni arról, hogy az emberi élet ilyen apró örömökön keresztül zajlik, és ez az, ami reményt ad arra, hogy érdemes folytatni, hogy érdemes küzdeni. Ezért ünnepeljük azokat a diákokat, ezt a közel 80 ezret, akik a múlt héten befejezték a sikeres érettségi vizsgájukat; ünnepeljük és gratuláljunk tanáraiknak, akik hozzásegítették őket, a szüleiknek, akik 18 vagy több éven keresztül elvezették őket idáig ezen az úton. És még megemlékezhetünk azokról a segítőtársakról is, lévén, hogy 1700 vizsgaszínhelyen folyt a vizsga, akik lehetővé tették, hogy gond nélkül, problémamentesen, mindenféle botrány nélkül megtörténjenek ezek a vizsgák, így az érettségi elnökökről és az egyéb személyekről.
Elmondhatjuk ismét, hogy vivant professores!, éljenek a diákok, és nagyon jó pihenést kívánunk nekik meg tanáraiknak meg szüleiknek és azt, hogy készüljenek fel arra, hogy szeptembertől sokan felsőoktatásban folytatják a tanulmányaikat, hogy ezt eredményesen, sikeresen tegyék, mert minden egyes diák majdani sikere az országunk sikerét fogja építeni. Köszönjük nekik. (Taps a kormánypártok soraiból.)
