ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unió és a Koreai Köztársaság 2010-ben írták alá a szabadkereskedelmi megállapodást, ami 2011-ben lépett életbe. A megállapodás példa nélkül állónak számított mind alkalmazási köre, mind a kereskedelmi akadályok leépítésének célul kitűzött üteme tekintetében is.
Horvátország 2013-ban csatlakozott az Európai Unióhoz, mint tudjuk, emiatt szükséges, hogy a tárgyalt kiegészítő jegyzőkönyv is ki legyen hirdetve.
(17.10)
Ez a szabadkereskedelmi szerződés fontos Európának, hiszen Korea második legfontosabb külkereskedelmi partnere Kína után az Európai Unió. Az aláírt egyezmény alapján 2011-től kezdve öt éven belül a vámok 98 százalékát lebontják, megkönnyítve ezzel a kereskedelmet a két fél között. A megállapodás ezenkívül a jelentős nem tarifális kereskedelmi akadályok eltörlése tekintetében is frontot nyitott, elsősorban a gépjárműipar, a gyógyszeripar, az orvostechnikai eszközök és az elektrotechnikai ágazat területén. A megállapodás a szolgáltatások és a befektetések számára új piacra jutási lehetőségeket teremtett, és például a szellemi tulajdon, a kormányzati beszerzések vagy a versenypolitika területén fontos előrelépésekhez vezetett.
Fontos azonban kiemelni, hogy ennél a szabadkereskedelmi megállapodásnál az EU nagyon óvatos volt, ugyanis a tárgyalások során sikerült elérni, hogy az európai ipar védelme érdekében beépüljön ebbe a szerződésbe egy védzáradék.
Magyarország számára is rendkívül fontos partner Korea, hiszen több nagyvállalat is található az országban: a Hankook, bár őket nem nagyon szoktuk dicsérni, a Samsung vagy éppen a KDB. Ez a fontos kapcsolat bővülhet tovább azzal, hogy Horvátország is csatlakozik ehhez a szabadkereskedelmi zónához, hiszen ez új lehetőségeket nyit a hazánkban tevékenykedő koreai cégek számára is.
A Jobbik tehát támogatja a kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetését, biztatva a kormányt, hogy használja ki ezt a lehetőséget a koreai vállalatokkal való további tárgyalások során.
Soha nem felejtjük el hangsúlyozni, hogy a Jobbik a nemzetek Európája koncepció elkötelezett híve, de az euroatlanti csatlakozás, euroatlanti integrációs folyamat során mindig széles körű magyar támogatást biztosítottunk Horvátország számára, még akkor is, hogyha a kapcsolatainkban kulcskérdésnek számító energiapolitikai együttműködés néha inkább olybá tűnik, mintha energetikai konkurenciaharc lenne. Gondoljunk most itt az INA-ügyre. Vagy fölhozhatnánk itt azt a magyarellenes hangulatkeltést is, ami a migránsválság kapcsán bizony horvát részről gyakran fölmerült az utóbbi hónapok kapcsán Zoran Milanović miniszterelnök úr részéről.
Viszont azért hozzá kell tenni, hogy Horvátország roppant fontos kereskedelmi, gazdasági kapcsolata Magyarországnak, viszont Horvátország 2008 óta recesszióban van, és ami rossz a horvát gazdaságnak, az ilyenformában rossz a magyar gazdaságnak is, hiszen hogyha a külkereskedelmi áruforgalom-ra gondolunk, akkor meg kell mindenképpen említeni, hogy 1995 óta igen dinamikus volt ez a bővülés, hiszen ez a tízszeresére nőtt a két ország között. Nagyon-nagyon dicséretes, hogy magyar aktívummal rendelkezünk, mintegy egynegyed-három-negyed arányos ez a magyar aktívum.
A Horvátországba irányuló befektetések kapcsán el kell mondani, hogy 2,5 milliárd euró a magyar befektetések összege. Ez az ottani összbefektetés mintegy 9-10 százalékát teszi ki. Így ebben a befektetési sorrendben Magyarország a negyedik helyet foglalja el Horvátországban. A kétoldalú kereskedelem horvátországi pozícióját tekintve egyébként összességében a hatodik helyen szerepel Magyarország.
Éppen ezért lenne nagyon fontos, mondjuk, a közlekedési kapcsolatainknak is a föllendítése, és horvát-magyar relációban nemcsak az ilyen nemzetközi egyezmények kapcsán kellene beszélni, hanem mondjuk, nem lenne rossz az sem, mondom én ezt egyébként dél-dunántúli képviselőként, hogy az M6-os autópálya most már ne csak a propagandaszólamokban jusson el Bólytól Ivándárdáig, vagy éppen az M60-as autóút Pécsről Barcsig, hanem ez a gyakorlatban, a valóságban is megvalósuljon az ott élő emberek boldogulásának érdekében. Vagy említhetném akár a 67-es utat is, ami jó lenne, hogyha Szigetvártól most már valóban egyszer eljutna a határig.
Nagyon fontos lenne az úgynevezett V/B páneurópai folyosónak, közlekedési folyosónak a további fejlesztése, annak a kissé csigatempónak a meghaladása is, amit azért úgy tapasztalni szoktunk, különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy a fiumei kikötőnek a második legnagyobb partnere nem más, mint Magyarország.
Dél-somogyi képviselőként, tehát a határ mellől, a horvát-magyar határ mellől érkezve mindenképpen szót kell ejtenem itt néhány dologról. Mesterházy képviselőtársam beszédébe, vezérszónoki felszólalásába beleszőtte a mostanság eléggé fagyosra váltott horvát-magyar kapcsolatokat is. Nos, azért történelemtanárként mindenképpen meg kell említsem azt a dolgot, hogy nem szabad a mostani horvát kormány magatartásából kiindulni. Itt is hangsúlyozni kell azt, hogy a két népet ennél sokkal-sokkal erősebb kötelékek, kapcsolatok fűzik egymáshoz, hiszen évezredes együttélésünknek és barátságunknak egy olyan közös és mély történelmi múltja van, amely pontosan olyan erős kötelékekkel kapcsolja össze ezt a két népet, mint amilyen, mondjuk, a horvát-magyar határvidéknek, a Dráva mentének a jellegzetes fája, a szlavóniai tölgy. Nincs olyan vihar, ami ezt tulajdonképpen megrendítse, még egy Zoran Milanović is kevés egyébként ehhez, legalábbis történelmi távlatokban tekintve. Ahogy egy-egy ilyen öreg faóriás gyökérzete belemarkol az ottani tájba, ugyanúgy belemarkol minden magyar és horvát ember lelkébe az a közös fegyverbarátság, ami az évszázadok során a két nép között kialakult, még ha baloldali részről ezt a fegyverbarátságot sokszor egyébként valamiféle fasiszta romantikával terhelt dolognak is szokták beállítani.
Egyébként több ez puszta fegyverbarátságnál, és ha történelmi példákat veszünk elő, akkor itt nemcsak a Jurisics által védett Kőszegre, nemcsak a Zrínyi által védett Szigetvárra hivatkozhatunk, ahol közösen védtük a sokszor háládatlannak mutatkozó Európát a hódítókkal szemben, hanem bizony a dolgos mindennapokra is. Tehát nemcsak a vériszamos bástyákon arattunk rendet, hanem bizony az aranyló búzamezőkön is. Mondhatom ezt, azt hiszem, teljes bizonyossággal, hiszen olyan helyről érkeztem, Barcsról, ahonnét a környékbeli horvát falvakban, Potonyban, Lakócsán, Tótújfalun, Szentborbáson mind a mai napig békében és barátságban élik mindennapjaikat az ottani horvát emberek a dolgos, munkás hétköznapok során.
Tehát ezek azok a dolgok, amelyeket egy-egy ilyen alkalommal, hogyha megtörténik a másfelől érkező kritika, akkor azért ezekre a hangokra is figyeljünk, és elevenítsük föl ezeket a dolgokat, mert hisszük azt egyébként, hogy igenis meghallhatják ezeket a hangokat Horvátországon belül is. Jöjjön akármilyen kormányzat itt Magyarországon vagy éppen Horvátországban, ezek a történelmi pillérek, ezek a közös értékeink bizony továbblendíthetnek minket ezen a nagyon gyümölcsözőnek mutatkozó és több évszázados történelmi múlton, hiszen 800 évig jóban és rosszban együtt éltünk, egy korona alatt, független nemzetként egyébként. (Dr. Józsa István: Milyen korona alatt?) A Szent Korona uralma alatt, kedves szocialista képviselőtársaim, még ha önöknek adott esetben ez a szó, ez a kifejezés, ez a fogalom úgy hangozhat, mint ördögnek a tömjénfüst (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Habsburg.), valamiféle olyan hatást gyakorolhat önökre. (Mesterházy Attila: Ezért kerüljük a kupolát.) Igen, volt egy ilyen érzésünk egyébként.
Viszont azt tudni kell, hogy miközben az az Európa, ami most oly sokszor nagyon gyalázatos módon viselkedik Magyarország és a magyarság felé is, megtagadott minket, miközben védtük ezt a keresztény európai civilizációs kultúrkört, ugyanez a magára hagyatottság érzése nemcsak nekünk jutott osztályrészül, hanem bizony horvát barátainknak, horvát testvéreinknek is, hiszen míg mondjuk, 1566-ban fölsorakozott Győr védelmére a Habsburgok hadserege, és a kisujjukat nem mozdították annak érdekében, hogy beavatkozzanak a Szigetvárt hősiesen védő horvát-magyar csapatok oldalán, ugyanezt a horvátok is végigszenvedték 1991-ben, amikor szintén Európa egyik legerősebb hadseregével kerültek szembe, és bizony-bizony a liberalizmus impotenciamocsarába süllyedt Európa nekik sem segített 1991-ben. Tulajdonképpen önerőből kellett saját magukat fölszabadítani 1995-ben a Vihar nevezetű hadművelet során.
Úgy gondolkodtak, ahogy minden itteni kis népnek és kis nemzetnek gondolkodnia kell, ahogy egyébként egy székely magyar író, György Attila megfogalmazta a Harcosok könyve című művében, aki azt tanácsolta, hogy „nézz szét magad körül, vedd számba őseidet, erkölcseidet, hazádat, istenedet, és kivont karddal kezedben ragaszkodj hozzá”.
(17.20)
Így tudták megőrizni saját magukat és nemzeti függetlenségüket a horvátok, és hogyha ezt szem előtt tartjuk, és összefog Kelet-Közép-Európa sok kicsi nemzete, így tudjuk egyébként ezt megőrizni a következő évtizedekben és reményeink szerint évszázadokban is. Nagyjából ennyi lett volna, amit egyébként Mesterházy képviselőtársam hozzászólásához még így pluszban hozzáfűztem volna.
Ne felejtsük el ezeket a közös, és még egyszer hangsúlyozom, nagyon pozitív történelmi példázatokat, ne csak azt vegyük elő, hogy mondjuk, az öngyilkos nyugati merkelista hozzáállás miatt az itteni népek és itteni országok nyakába zúdított kontinensfoglaló bevándorlási hullám micsoda ellentéteket szított az itt élő kis népek között, hanem emlékezzünk meg még egy-egy ilyen törvényjavaslat vitájának során ezekről a nagyon pozitív dolgokról is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
