GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Két irányból közelíteném meg, államtitkár úr, az elmondottakhoz hozzáillesztetten a dolgokat, az egyik formai, a másik meg tartalmi. Formai oldalról biztos emlékszik ön is arra, hogy november 1-jén új közbeszerzési törvény lépett hatályba, és november 5. volt az, amikor máris a hozzányúlás történt meg. Tehát nem túl sokáig volt meg az életképessége a korábbiakban elfogadottaknak, illetve ha emlékszik, akkor nemcsak akkor volt módosulás, hanem azt megelőzően is volt egy 4849-es törvényszám alatti, közbeszerzéssel foglalkozó módosítás, illetve törvényelfogadás. De lényegtelen talán a formai része, meg az is, hogy a társadalmi vitára nem túl sok, az egy kezemen meg tudom mutatni, de abból is az egy ujjamon, hogy hány napot biztosítottak: egy napot szántak erre. No, ezek azok az időtartamok, amelyek megalapozottá teszik azt, hogy hozzá lehessen ehhez szólni, és megfelelő módosításokkal lehessen segíteni.
A tartalmi része nyilván fontosabb a történetnek. Nyilván az nem jó, ha a közbeszerzési folyamatok alakítása olyaténképpen zajlik, hogy az gyakorlatilag gyengíti mindazt, amit erősíteni kellene, hogyha teret enged, és adott esetben legalizálja, ha nem mást, a korrupciót. Nagyon nagy problémának látom, hogy példaként az ön által is említett 25 millió forintos értékhatár esetében, amely vonatkozásában uniós vagy állami támogatással nyújtott források, támogatások esetében automatikus közbeszerzéseket írnak ki, nem ezt tartom problémának, ezt jónak tartom, de azt már igen, hogy utána viszont kezdődik a sor, hogy milyen esetekben adnak ez alól felmentéseket: hogyha egyedi kormánydöntések születnek, hogyha olyan típusú, akár munkahelyteremtéssel, bármilyen más vonatkozásban történő támogatással párosított folyamatok zajlanak, csak már nem akarom sorakoztatni a történetet. Azt gondolom, hogy ezek így összességében nem jók, nem helytállók, vagy nemhogy nem helytállók, hanem nem jók és nem előrevivők.
Nem jó, ha torzítják a piaci verseny alakulását, és nem jó, ha a közpénzköltések lehetőségét gyakorlatilag - mondhatom idézőjelbe tetten - korlátok nélkülivé teszik. Azt gondolom, hogy az elmúlt évek tekintetében - és itt most már azért lassan 6 év történéséről lehet beszélni az önök esetében - látható, hogy a közbeszerzések miről szóltak. Azok arról szóltak, hogy a közbeszerzések felénél gyakorlatilag egy pályázó vitte el a forrásokat, nem véletlenszerűen, testre szabott kiírások sokasága történhetett meg nyilván, és ezek az egyes pályázók, már az egyszemélyes pályázók általában fogható kapcsolattal bírtak az aktuális politikai - idézőjelbe teszem megint csak - hatalommal, bár az önök esetében ezt talán idézőjelbe sem kell tenni.
Azt akarom tehát mondani, hogy nagyon nagy akkor a probléma, hogyha láthatóan a politika és a gazdasági erővonalak gyakorlatilag keszekusza módon, de egy pályára sodródnak, és gyakorlatilag a törvényi hátterek is olyan formában alakulnak, amelyek ennek a kialakulását segítik elő. Akkor is nagy a probléma - és akkor most nem akarok kimenni csak egy mondattal ennek a törvénytervezetnek a keretei közül -, ha már a családtagok esetében gyakorlatilag visszamenőleges hatállyal, ezeket a visszamenőleges hatályú intézkedéseket önök szeretik, tesznek olyan intézkedéseket, amelyek gyakorlatilag újrarajzolják ezt a pályát. Szóval, azt hiszem, összességében, hogy nem jó az az útirány, amit e tekintetben rajzolnak, az meg legkiváltképp nem jó, hogy ha valamit nem jól rajzolnak meg, akkor úgy csinálnak, mint az óvodában, hogy a gyermeknek új papírt adnak vagy a régi papírt felülrajzolhatják. Nem hiszem, hogy ez az az út, amit önöknek járniuk kellene. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
