VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A felszólalásom elején elnézést szeretnék kérni, hogy ha néha megakadok beszéd közben, de torokgyulladásban szenvedek, és kicsit nehezemre esik a beszéd. De igyekszem összeszedett lenni és érthetően beszélni.
Ezzel a törvénnyel a módosítások részletezése előtt az a nagy probléma, hogy megint egy salátatörvény fekszik előttünk. Már az előző ülésszakban a szociális törvények módosításánál elmondtam, amikor már elkezdték a gyermekjóléti szolgálatok átalakítását jogszabályi szinten, hogy ez egy olyan nagy téma, és az ágazaton belül egy akkora külön ágazat, ami méltányosságból megérdemelt volna annyit, hogy egy külön törvényjavaslatban tárgyaljuk.
(23.20)
És nem méltányossági, hanem praktikus szempontból is megérdemelte volna azt, hogy külön tárgyaljuk, nagyobb lehetőséget biztosítva a problémák kitárgyalására, illetve a módosító indítványok technikai elhelyezésére. Illetve az ellenzék számára lehetőséget biztosított volna arra, hogy nemtetszését fejezze ki ezzel a módosítással kapcsolatban. Megint ezzel az álságos kormánytrükkel találkozunk, hogy olyan intézkedésekbe van beágyazva egy, a szakma által egyébként annyira nem kívánt módosítás, amire nem lehet nemet mondani, a gyermekétkeztetés kibővítésére, illetve a bölcsődei dolgozóknak pedagógus-életpályamodell biztosítására, ha pedagógus végzettséggel rendelkeznek. Ezt nagyon méltánytalannak és igazságtalannak tartom.
Persze, az általános vitában megkaptam azt, hogy a szakma elégedett ezzel a módosítással és elégedett a tervezettel. Államtitkár úr roadshow-jában ismertette a szakma képviselőivel a módosítás lényegét, és, bocsánat a kifejezésért, felállva tapsoltak. Én is dolgoztam a szociális ellátórendszerben, és nagyon jól tudom, tudva azt, hogy milyen egzisztenciális helyzetben vannak ma a szociális szférában dolgozók, nehezen elképzelhető az, hogy őszintén és konstruktívan tudnak hozzáállni egy ilyen előadáshoz, és aztán őszintén meg merik fogalmazni kritikáikat. Ezt sajnos a tapasztalat mondatja velem, nagyon sok esetben ezt tapasztaltam.
Rátérve módosító indítványainkra, amit már a kisebbségi vélemény elmondásánál is említettem, ez az érthetetlenség, hogy miért változnak meg a szempontok akkor, ha a gyerek átlépi a 6 éves kort. Miért nem számítanak azok a kritériumok a gyermekétkeztetéssel kapcsolatos kedvezményeknél, amik 6 éves kor alatt megvoltak? Mi a módosító indítványunkban ezt szerettük volna kiterjeszteni középiskolás és általános iskolás gyermekek számára is, ami a nagycsaládos és az egy főre jutó jövedelmet jelenti a családban.
A másik kérdés a szolgáltatói nyilvántartásokba bejegyzett adatok módosulása. Érthetetlen számunkra az, hogy a régi gyakorlatban tapasztalható kivétel miért nem maradt meg. Ez pedig az, hogy ha fenntartóváltás következik be, akkor miért kell újra ezen az eljáráson átmenni. Persze, nagyon jól tudom én azt, hogy mi van ennek a hátterében. Most változik az egyházi normatívával kapcsolatos szabályozás, és nagyon jól tudjuk azt, hogy az ezzel kapcsolatos problémákat szeretné a kormány kiküszöbölni. De úgy gondoljuk, hogy ennek nem ez lenne a járható útja. Ezt a lehetőséget valamilyen formában meg kellene tartani.
A másik, egyébként ugyanezt a témakört a TAB módosító indítványában viszontláttam, lehet, hogy én termékenyítettem meg a kormány gondolatait, hogy itt valamit változtatni kell. Persze én nem ilyen változatást szerettem volna, ez nem más, mint az európai uniós és egyéb pályázatok kérdése szintén a befogadással kapcsolatban, hogy csak a miniszter által közzétett közleményben meghatározott pályázatokra lehet úgy pályázni, hogy garantáltan folytathassák azt a tevékenységet. Hogy miért termékenyítettem meg a kormányt? A módosítóban ez is szerepel, persze, nem úgy, ahogy szerettem volna, nem került ki belőle a miniszter, hanem a miniszter fogalmát konkretizálja, ami egyébként jogtechnikai szempontból érthető és világos, de magát a problémát nem oldja meg.
A bizottsági vitában is elmondtam, ezt nem volt időm a kisebbségi vélemény során kifejteni, hogy ezzel az a nagy probléma, hogy ez a törvény, amikor hatályba lép, lehetőséget biztosít arra, hogy ha egy szolgáltató nem megfelelő kapacitással működik vagy egyáltalán nem működik, akkor egy tollvonással megszüntethető legyen. Miért nem adjuk meg a lehetőséget arra, hogy pályázzanak, annak reményében, hogy ezt folytathatják? Tulajdonképpen levizsgáznak, amikor lejár a pályázati időszak, és ha normális kapacitással működnek, és megfelelő létszámú ellátottról tudnak gondoskodni, most teljesen mindegy, hogy milyen szolgáltatásról van szó, de megfelelő számú kliensről tudnak gondoskodni, akkor miért ne folytathatnák, ha nem olyan pályázat során került be, amit az illetékes miniszter rendeletben meghirdetett?
Kizárjuk annak a lehetőségét, hogy még több uniós pénz folyjon be az országba és azt hasznosan költsük el. Ugyanis nagyon sok pályázót ez visszatarthat. Még ha talál is egy jó pályázatot, azt gondolja, hogy egy ilyen nagy projektbe, egy ilyen nagy vállalkozásba nem érdemes úgy belevágni, hogy bizonytalan, hogy a pályázati idő lejárta után tudom-e ezt folytatni vagy nem. Úgy gondolom, az élet majd eldönti, illetve az adott térség körülménye eldönti, hogy életképes-e ez a szolgáltatás vagy nem. Ne bízzuk ezt, úgy gondolom, a miniszterre, mert nincs jóstehetséggel megáldva. Esetleg ő is statisztikák alapján dolgozik, de nem nyújt megfelelő garanciát arra, hogy területi különbségekre akár választ adjon egy ilyen közlönyben, vagy akár más egyéb szempontból, ami kiesne a rendszerből, ott esetleg egy jól hasznosuló és ténylegesen szükséges szolgáltatás jöjjön létre. Úgy gondolom, ezt fölösleges megkockáztatnunk ezzel az intézkedéssel.
A másik téma, módosító indítványunk, amiről szeretnék beszélni, a munkahelyi bölcsődék kérdése. Bár a bizottsági vitában azt a választ kaptam, hogy a törvény ezt rendezi, nem gondolom úgy, hogy a törvény ezt rendezi. Itt arról van szó, hogy a munkahelyi bölcsődék létrehozásában lehetőséget kellene adni a vállalatoknak, cégeknek, gyáraknak, illetve a munkáltatóknak arra, hogy ezeket a bölcsődéket ne csak a megszokott munkarendben, vagyis az általában reggel 5-6 órától délután 4-5 óráig tartó időszakban működtethessék, hanem a munkáltató munkarendjéhez igazodva akár 3 műszakos munkarendben biztosítsanak tulajdonképpen gyermekfelügyeletet a dolgozóik számára. Egyébként véleményem szerint ezt ki kéne terjeszteni nagyobb korosztályra is. Én Komárom-esztergom megyében élek, iparilag fejlett megyéről beszélhetünk, ipari parkok jöttek létre, és nagyon jól tudom azt, hogy nagyon sok esetben egyedülálló szülők vagy akár szülőpár is az ország másik feléről költözik oda, hogy munkalehetősége legyen. És mivel elszakadtak a családi környezetükből, nincsenek ott a hozzátartozóik, így a gyermekfelügyeletet nem tudják megoldani. Valamiféle lehetőséget, valamiféle kis szalmaszálat kellene nyújtani ezeknek a vállalatoknak, mert bár nem szimpatizálok túlságosan a multinacionális cégekkel, amelyek itt Magyarországon vannak, de azt elismerhetjük, hogy tradícióik következtében, a gyarmatosítandó országokban a CSA tevékenységben élen járnak. Adjuk meg a lehetőséget számukra, hogy a gyermekfelügyeletben is kiteljesíthessék ezt a CSA tevékenységbeli vágyukat. Úgy gondolom, hogy ha bárhol máshol jogszabályban elrejtve ez szerepel, és úgy gondolom, ennek kiemelten itt szerepelnie kell, s a későbbiekben a kormánynak el kellene gondolkodnia azon, hogy ezt a rendszert kiterjessze a magasabb korosztályok számára is. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
