ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az éves szinten majdnem 150 millió utas utaztatásáért, biztonságáért, valamint a hazánkban szállított árumennyiség csaknem egyötödének rendeltetésszerű célba juttatásáért felelős több mint 30 ezer vasutas nagy részéből dől a panasz, árad a keserűség. Mivel nemcsak a méregdrágán és néhol elképesztő anomáliák sorozatával felújított, korszerű szerelvényekkel ellátott PR-vonalakból áll a magyar pályahálózat, nyugodtan mondhatjuk, hogy pont ezek azok az emberek, akik télen a fagy, nyáron pedig a gaz mellett még egyben tartják és biztonságosan működtetik a hazai vasutat. Sokan már nem is az alacsony bérekre vagy a nem túl fényes munkakörülményekre panaszkodnak, hanem a minden humánumot és észszerűséget nélkülöző vizsgáztatási rendszerre. A következő néhány percben erről szeretnék néhány gondolatot megosztani tisztelt képviselőtársaimmal.
Azzal természetesen mindenki egyetért, hogy a vasút egy fokozottan veszélyes üzem, ahol maximálisan törekedni kell a szabályok betartására, ezek ismeretéről pedig rendszeresen számot is kell hogy adjanak az ott dolgozók. Amit viszont a vizsgáztatásért felelős és jó csinovnyikként az EU-s direktívákkal takarózó Közlekedéstudományi Intézet ebben az ügyben folytat, már messze nem erről szól. Ezért joggal érzik úgy az állandó rettegésben tartott munkavállalók, hogy tele a hócipőjük.
Persze a bajok nem most kezdődtek. Minden probléma alapja, hogy a MÁV utánpótlást biztosító, elhivatott vasutasokat nevelő, valaha 29 tanműhelyből álló, színvonalas országos hálózatát a tizedére nyomorították, zsugorították. Magyarán, kivégezték az egész képzési rendszer alapját. Elnézést, nyilván amikor a felszámolásuk megtörtént, akkor bizonyára úgy fogalmaztak az illetékesek, hogy racionalizálják a struktúrát.
De térjünk vissza a jelenbe! Az azért mégiscsak nonszensz, hogy az 1500 oldalnyi, 80 százalékban elméleti anyagot tartalmazó, a végletekig jogszabályközpontú vizsgaanyag nagyobb arányú bukást produkál, mint amivel mondjuk, az ELTE atomfizika szakán találkozhatunk. Hiszen negyvenből egy embernek sikerül csupán elsőre átmenni a vizsgán, sokaknak pedig még harmadszorra sem. Így az állandó egzisztenciális fenyegetettség miatt a gyomorszorító idegesség állandósul, hiszen itt valóban a lét a tét. Márpedig a folyamatos stressz bizonyára a munkavégzésre sem gyakorol kedvező hatást. De ezen túlmenően elriasztja a potenciális munkavállalókat, jelentkezőket, így nem csoda, ha a MÁV kapcsán is egyre súlyosabb szakemberhiányról hallani. De mit érdekli ez az íróasztal mögül vagy a céges autók puha hátsó üléseiről észt osztó nagyokosokat! Joggal követelnek hát a szakszervezetek nagyobb empátiát és a vizsgarendszer teljes reformját.
A Jobbikhoz eljuttatott panaszos levelek is a korábbi emberközpontú vizsgáztatás és célirányos számonkérés visszatértét óhajtják. Hadd idézzek néhány ilyen levélből! „A vizsgabiztosok régen még a lexikális tudásnál is nagyobb hangsúlyt fektettek a szolgálati helyre jellemző sajátosságok ismeretére. Az általános tudnivalókon túl mindenkit a saját munkájával kapcsolatos dolgokról kérdeztek, mert az számított, ki mennyire van tisztában a biztonságos munkavégzéshez szükséges szabályokkal. Ezzel szemben a jelenlegi, feleletválasztós tesztrendszer a bemagolt, mechanikus, egyáltalán nem gyakorlatias lexikális tudásra alapoz, a számonkérés munkakörönként a teljes anyagból történik.”
Ezt erősíti meg egy másik vasutas is. „2013 végéig a területi vizsgabiztosaink előtt kellett számot adni a tudásunkról. Amikor a helyi vizsgabiztos előtt adtunk számot a tudásunkról, akkor számíthattunk a helyi sajátságokkal kapcsolatos kérdésekre, és ezekre kellett a választ előszedni a fejünkben kavargó hatalmas információkavalkádból. Most, hogy a központi emberkék vizsgáztatnak, már nemcsak a helyi dolgok jönnek elő, hanem bármi abból a kb. 1500 oldalból, illetve az egész országos hálózatból.” Jogos felvetés az is, hogy lehet, nem véletlenül nem akarnak ennyi embert, tesszük már hozzá mi, a Jobbik részéről.
A jelen állapotok és vizsgáztatási rend szerint prognosztizálható szakemberhiány még egy problémát előrevetít. Ha a MÁV így folytatja, akkor az állam által megrendelt szolgáltatásokat nem tudja kielégíteni, ezért mellékvonalakat kell leépíteni, az ott úgymond feleslegessé váló, jelenleg is aktív munkaerő jelentős hányadát pedig át kell majd csoportosítani a fővonalakra, illetve Budapestre és annak környékére. Tehát tovább folyhat a vidék elsorvasztása. És az „arccal a vasút felé” jelmondatot szépen le lehet majd cserélni a „háttal a vasútnak” szlogenre. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
