FUZIK JÁNOS
FUZIK JÁNOS
FUZIK JÁNOS nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Országgyűlési Képviselők! Tisztelt Szószólótársaim! Valóban nem aludtunk még, de mivel éjfél elmúlt, módosítom hozzászólásom bevezetését akként, hogy immár a mai napon, december 15-én ér véget a tervek szerint a visegrádi országok haderőinek közös kiképzése, amely a „Balaton 2015” elnevezést kapta. Célja: katonai felderítők, logisztikai és híradástechnikai szakértők, valamint pszichológusok közreműködésével felkészülni a migránsválság kihívásaira.
A cseh és a szlovák hadsereg 21-21 szakértőt küldött a két hónapos közös gyakorlatra, a lengyelek speciális technikát és személyzetet vezényeltek a Kaposváron, Nagykanizsán és Hódmezővásárhelyen zajló kiképzésre. A katonák a közvetlen határőrizetben nem vettek részt. Erre a visegrádi országaink valóban példátlan összefogásának második eleme volt hivatott. Október 20-án 50 szlovákiai rendőr indult el Pozsonyból 17 terepjáróval, egy autóbusszal és személyes felszereléssel, hogy Szeged térségében a magyar-szerb államhatáron teljesítsenek egy hónapon át tartó határőrizeti szolgálatot.
(0.30)
Tíz nap múlva érkezett a cseh rendőrök 50 fős csoportja, és rá egy hétre, november 7-én megjött a lengyelek 43 fős, speciálisan kiképzett határőregysége is a megfelelő felszereléssel.
Amikor Robert Fico szlovák miniszterelnök októberben Pozsonyban a szlovákiai rendőröket búcsúztatta, többek között hangsúlyozta: „A magyarokkal, a csehekkel és a lengyelekkel együttműködve megmutatjuk, hogy képesek vagyunk megvédeni a schengeni határokat.”
A déli végeken kiépített műszaki határzárral természetesen elsősorban Magyarország tette meg a döntő lépést annak érdekében, hogy az országot az ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen migránsáradattal szemben megvédje. De a kerítés mellé ember is kell és ők ott vannak. A kora tavasz óta feszített szolgálatban álló hazai rendőrök mellett most már a cseh, a szlovák kollégák és a lengyel határőrök is.
November végén látogattam meg őket Szegeden és a határsávban. Szlovákiából akkor már a második turnus szolgált a határon. Az elsőhöz hasonlóan főként magyarul is beszélőket válogattak be a misszióba. Rozsnyói, tőketerebesi, komáromi és dunaszerdahelyi járásból valókkal beszélgettem. Elmondták, hogy a szlovák nyelvvel - amelyet mi, magyarországi szlovákok is büszkén vallunk a szláv nyelvek eszperantójának -, tehát szlovákul és magyarul gyakran ők tolmácsolnak a vegyes járőrök magyar, lengyel és cseh tagjai között. Mindenki a maga egyenruhájában és a saját fegyverével szolgál, de a visegrádi fegyvertársaink V4-es jelű karszalagot is viselnek, európai uniós csillagokkal és a négy ország nemzeti zászlóival szegélyezve.
A migránsok a dupla kerítésen is próbálkoznak drótvágással, de kevés sikerrel. Ettől függetlenül a határőrizeti missziót valamennyi résztvevője nagyon hasznosnak tartja, igazi éles gyakorlatnak, amely kiválóan felkészít a szövetségesi, bajtársi összetartásra.
A szolgálat valóban kemény, szó sincs valamiféle formalitásról, jelképes segítségről. Szolgálati órák ezreit teljesítették a határon esőben és dermesztő hidegben, amivel jelentős mértékben tehermentesítették hazai rendőreinket. Többen most, ebben a késői órában is a fagyos terepet járják a határon, a kerítés mentén. Bizakodva abban, hogy a karácsonyi ünnepeket már otthon, a családjuk körében tölthetik. Csehek, lengyelek és szlovákok. Igaz barátaink a bajban. Köszönet érte. És köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
