TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egész évben beszélnünk kellene azokról a rászorultakról, akiknek a helyzetét a kormánynak, bármely színe is legyen, minden körülmények között segítenie kellene. De különösen így, karácsony tájékán beszélnünk kell mindazokról, akiknek nem vagy csak kevésbé az ünnepről szól ez az időszak; azokról, akiknek nemhogy megtakarításuk nincs, de biztos jelenük és reményteli jövőjük, terveik sem; azokról, akik otthonokban, idősgondozásban vagy állami gondozásban élnek; és mindazokról, akik nekik próbálnak segíteni, akik értük dolgoznak. Ők azok, akik semmivel sincsenek már jobb helyzetben ma Magyarországon, mint a rászoruló gondozottak.
Sokat beszéltünk már a fizetésemelésről, de talán nem eleget. Az év végi ünnepekhez közeledve beszélnünk kell azokról a közalkalmazottakról, akik dolgozói szegénységben élnek ma Magyarországon. Ők az állam alkalmazottai, bár ahogy elnézzük a kormány politikáját, sokkal inkább rabszolgái, mert ebben az országban ma már a kormány mintha központi elvként használná, hogy mindenki annyit ér, amennyije van. Önök ma ilyen országban gondolkodnak; azokat becsülik legkevésbé, akik a legtöbbet teszik az országért és sokkal többet érdemelnének. Az egész humánegészségügyi, szociális szféra mélyrepülésben van, de még a teljes szektorhoz képest is egészen elképesztően alacsony fizetések vannak a szociális ellátórendszerben.
Tisztelt Államtitkár Úr! Tudja-e, hogy 2010 után önök drasztikusan kivontak forrásokat a szociális szférából? Tudja-e, tisztelt államtitkár úr, hogy ebben a szektorban 2014-ben bruttó 105 413 forint volt az átlagjövedelem? Ennek a nettója alig éri el a 70 ezer forintot. Tény és való: 2015-ben minimálisan emelték a pótlékot, az alapbérre rárakták, de még ezzel együtt sem éri el a 2014-es átlagot, nevezetesen: azt a 87 351 forintot, amely a létminimum szintje. Az állam alkalmazottainak döntő többsége létminimum alatt él, államtitkár úr. A pótlék nem megoldás, ezt a szakma is elmondta, és nagyon kevés. Milyen az az állam, amely képes arra, hogy a saját munkavállalóit létminimumszint alatt tartsa? Ugyan kinek az érdeke, tisztelt államtitkár úr, hogy a szociális szféra dolgozói ilyen alacsony fizetésekért legyenek kénytelenek dolgozni? Ugyan kinek tűnne fel, hogy egyszerűen elsorvasztják ezt a rendszert? Annak a közel egymillió másik szegénynek, aki gondozásra, ápolásra szorul?
Tisztelt Államtitkár Úr! Nem véletlen, hogy ma már nincs olyan érdekképviselet, ágazati szakszervezet, gazdasági szereplő, aki ne a fizetésemelésről beszélne. Magyarország versenyképességét, a pályaelhagyást és a tisztességes béreket követeli minden érintett. Sajnálom, hogy a kormány nem hallja meg ezeket a hangokat.
Az első lépés talán az lenne, a múlt héten elkezdtük azt a vitát, hogy a novemberi és a decemberi fizetést az állam biztosítsa minden munkavállalójának. Pontosan tudom, hogy majd az államtitkár úr megmagyarázza, hogy ez már mind rendben van; akkor hívja fel az oktatási, az egészségügyi vagy a szociális ágazatért felelős államtitkáraikat, és kérdezze meg, hogy megkapták-e az állam dolgozói a novemberi és a decemberi fizetésüket.
A másik követelés, hogy azonnali fizetésemelést kell adni az ágazat dolgozóinak. 50 százalékos fizetésemelésre van szükség, államtitkár úr, vagy pedig az történik, ami a múlt héten a Szent Imre Kórházban, és ma már a Szent László Kórházban, és Isten tudja megmondani, hogy a következő hetekben még hány kórházban fogják felmondani a szolgálatot a szakasszisztensek, az ápolók.
Azonnal üljön le a kormány az érintett érdekképviseletekkel, szakszervezetekkel, és alakítsanak ki egy hosszú távú stratégiát arra, hogy a bérrendezés ne teremtsen feszültséget még az ágazaton belül sem, hogy egy ápoló, szakasszisztens, attól függően, hogy egy szociális ellátórendszerben dolgozik, jóval kevesebbet keres, mint az egészségügyben dolgozó! Ez elfogadhatatlan!
Az egész ország szégyene az, ha ezen nem változtatnak. Ez nem pártpolitikai kérdés. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
