Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az év zárónapján, már parlamenti tekintetben, fontos így a befelé tekintés napjaiban elemeznünk egy olyan helyzetet, amely a társadalom szociokulturális mélyszöveteibe évtizedekig kiható módon itt lesz jelen velünk. A migrációs krízis tekintetében elmondhatjuk tehát, hogy igaz, hogy egy kilenc hónapos fáziskéséssel, de a Jobbik sokszori felszólítására végre a magyar politikum jó része felismerte, hogy egy tervezett lakosságcsere zajlott, zajlik Magyarországgal szemben, és azt is elmondhatjuk, hogy ebben az évben végre a cselekvés útjára sikerült lépni, amelynek árnyalatairól természetesen eddig is sokat vitatkoztunk, ezután is nagyon sokat fogunk.
Mint említettem, kilenc hónap csúszással egy fizikai határzár kiépítésére is sor került. Az alapötlet Toroczkai László ásotthalmi jobbikos polgármestertől származik, nagyon örülünk annak, hogy végül ebből lett valami, és hát ennek a kivetülése, pozitív hatásai már érezhetőek az európai térben is a tekintetben, hogy Magyarország látszólagos renitens magatartása most már követőkre talál. Jegyezzük meg ugyanakkor, hogy számos tekintetben Magyarország indokolatlanul volt Európa éltanulója, amit például a regisztráció tekintetében tettünk, nem biztos, hogy ilyen sokáig fenntartható módon kellett volna tenni.
De azt is láthatjuk, hogy hosszú távon életterünket meghatározó döntéseket kell hoznunk, a közeljövőben kell ezeket meghoznunk, már csak azért is, mert ha mostanában az ember akár kormányoldalra veti a pillantását, akár európai uniós oldalakra, relokálás tekintetében még mindig azt látja, hogy 2017 szeptemberéig Olaszország 306, Görögország pedig 988 személyt toloncoltatna, telepíttetne ide vissza Magyarországra.
Lehet, hogy ezt nem kvótának hívják, lehet, hogy más az elnevezés, de egészen biztos, hogy Nyugat-Európa, annak centrális országai meg fogják keresni a módját, hogy szétterítsék ezt a problémakört, Magyarországnak pedig minden létező védelmi eszközt fel kell használni annak érdekében, hogy a genderideológia-féle őrületek ne tudjanak meghonosodni Magyarországon, annak érdekében, hogy ne kelljen semleges neműeknek illemhelyeket kialakítanunk, annak érdekében, hogy senki ne tervezhessen olyat, mint Skandináviában, ahol éppen most 30 ezer migráns letelepítésére készülnek, hogy a befogadó épületekről távolítsák el a keresztény jelképeket, a kereszteket, mert az zavarja az új honfoglalókat.
Magyarországon nem merülhet fel, hogy hasonló jelenségeknek teret engedjünk. Bízom benne, hogy a teljes magyar politikum képes lesz egy olyan közös nemzeti minimumot létrehozni, amely a hasonló lakosságcsere, annak szándéka és annak előkészítése, felmerülése esetén a legkeményebben tud lépni a hasonló jelenségek ellen.
Azt is látni kell, hogy ezen külső erőtérrel szemben bizony Magyarországról egy elképesztő és fokozott mértékű kivándorlás is tapasztalható. A héten itt kicsit megalázó vita folyt a parlamentben azt illetően, hogy 300 ezer, 350 ezer, 500 ezer honfitársunk van-e kint. Volt olyan fideszes képviselő, aki azt is sérelmezte, hogy kivándorlónak nevezzük az illetőket, hiszen ők európai polgárok, akik élnek a jogaikkal. Teljesen mindegy, hogy milyen árnyalatot használunk, a történelemkönyvekben hosszú távon azt fogják számon kérni a magyarországi politikai eliten, hogy hagyta-e kiüresedni a hazáját, vagy pedig képes volt megtartani azt, és aztán gyarapodó pályára állítani.
Éppen ezért azt mondjuk, hogy így év végére a karácsonyfa alá értékeljük azt a keveset, ami van, adott esetben, mondjuk, az új lakások áfatartalmának csökkentését, még ha csonka módon csinálta is meg a kormányzat a jobbikos ötletnek ezt a részét, hiszen mi a felújítások, bővítések tekintetében is megkönnyítettük volna a magyar családok életét. Arra szólítjuk fel önöket, hogy ezekben a napokban, amikor az ember kicsit befelé fordul, hosszú távú céljait átértékeli, elemzi, akkor lássák be, hogy Magyarország elképesztően nagy problémája a népességfogyás, amit csak tetéz a tragikus kivándorlás, csökkentsék tehát a gyermekneveléshez szükséges cikkek áfatartamát is, az alapvető élelmiszereké mellett, hiszen az lenne a célunk, hogy azon magyar családok dolgán könnyítsünk, ahol nem a harmadik, nem a negyedik gyermek a kérdéses jelen pillanatban, hanem az első vagy a második.
Éppen ezért mondhatjuk el, hogy bár ma folyt egy szakmainak mondható vita az új építésű lakások áfacsökkentéséről, mi, jobbikosok odatettük volna a fa alá, és odatesszük a képzeletbeli fa alá azt a programot is, amely egy állami hátterű otthonteremtési és bérlakásépítési programon keresztül minden magyar fiatalnak teret, lehetőséget, megmaradási lehetőséget nyújt Magyarországon, hosszú távon pedig annak az esélyét is, hogy ha akarják vállalni azokat a bizonyos gyermekeket, akkor tudják vállalni őket, hiszen a mi történelmi felelősségünk az, hogy Magyarország gyarapodó pályára álljon.
Ennek szellemében kívánok áldott, békés karácsonyt és sokkal boldogabb új esztendőt mindannyiuknak! (Taps a Jobbik soraiban.)
