ZSIGÓ RÓBERT
ZSIGÓ RÓBERT
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hazánk jó hírét minőségi, Európa-szerte elismert oktatási rendszerünk és intézményeink méltó módon öregbítik. Az elmúlt esztendőkben a kormány olyan intézkedéseket hozott, amelyek hosszú távon szolgálják, biztosítják a hazánkban tanuló diákok képzéséhez szükséges hátteret. Nincs azonban jövő múlt nélkül, éppen ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy mai sikereink gyökereit ne engedjük feledésbe merülni.
Tisztelt Országgyűlés! Jubileumi dátumhoz érkeztünk, ugyanis december 13-án ünnepeltük Veres Pálné Beniczky Hermin születésének 200. évfordulóját. Ez alkalomból ragadtam meg a lehetőséget, hogy emlékezést tegyünk hazánk egyik kimagasló hölgyének munkássága és erőfeszítései előtt, aki a magyar polgári nőnevelés nagy alakja.
Két évszázaddal ezelőtt hazánkban a nőknek nem nyílt lehetőségük arra, hogy magasabb szintű oktatásban is részt vehessenek. Szinte hitetetlen, hogy az a tudás, amely ma már alapvető jogaink egyike, nem volt minden ember számára elérhető. Ennek ellenére Veres Pálné olyannyira érdeklődött a tudományok iránt, hogy ifjúkorától kezdve önszántából tanult és informálódott mind a politika, mind a művészet- és természettudományok területén.
Az évek alatt elsajátított tudás és tudni akarás vágya olyan értelmiségi baráti kört vonzott köré, amelyben nőként egyedülálló szerepet töltött be. Értelmiségi nőként élt egy olyan világban, amelyben a műveltség és a szellemi javak a férfiak privilégiumai voltak csupán. Az általános közfelfogás alapján az oktatási rendszer is ily módon működött, amelyben a nők nem jutottak egyenjogú szerephez. Még maga Madách Imre, Hermin asszony jó barátja is a következőképpen vélekedett az akadémiai székfoglalójában, idézem: „A nő korábban fejlődik, de teljes férfiúi érettségre sohasem jut, könnyebben felfog és tanul, de teremtő géniusz hiányában az emberek irányadó szellemei közé nem emelkedik, a művészetet és a tudományt előre nem viszi.”
Tisztelt Képviselőtársaim! E sorok olyan felháborodást és tenni akarást váltottak ki, amely Veres Pálné egész hátralévő életét végigkísérte. Talán mondhatjuk, hogy ettől a pillanattól változott meg alapjaiban a magyar oktatási rendszer, s ezzel párhuzamosan elindult egy olyan folyamat, amely új irányt mutatott a nők s velük együtt egyébként a férfiak életében is.
Hermin asszony a kor eszméinek ellenére felismerte, hogy a nőknek is lehetőséget kell biztosítani ahhoz, hogy tanulmányaikat magasabb szinten folytathassák, szakmát szerezhessenek, és önálló keresetre tehessenek szert. A valós társadalmi igény ellenére az ország vezetői szilárdan elutasították a leányiskola alapításának ötletét, az elvi, anyagi és eszközbeli akadályok ellenére mégis kitartott elhatározása mellett és Deák Ferencet meggyőzve sikerült a parlamentben is támogatást szereznie. Ezzel 1868-ban adományokból megalapította az Országos Nőképző Egyesületet, amellyel megkezdődtek a leányoktatás reformálásának munkálatai. Egy évvel később nyitotta meg kapuit az első magyar felsőbb leányiskola, amely idegen nyelveket, szakmát és széles körű ismeretek elsajátítását biztosította a növendékek számára.
Veres Pálné elhivatottságát jól szemléltetni az a tény is, hogy a tantervet, a tanítási órák anyagát is saját maga állította össze. Fáradhatatlan munkája és a közjóért végzett tevékenysége meghozta a várva várt gyümölcsét, egyre több anyagi támogatáshoz jutott, ezáltal korszerűbb körülményeket és eszközöket biztosíthatott a tanulói számára. A társadalom pozitív fogadtatása és az intézmény jó híre országszerte és a határon túl is híres volt, így egyre ütemesebben haladt a létszámnövelés és az épület bővítése. Az 1870-es évek elején kialakult a négyosztályos alsóbb népiskolai oktatás, majd a polgári iskolai képzés is. Közben folyamatosan növelték a felsőbb iskolai szinten tanulható szakmák körét, ezzel biztonságot és lehetőséget adva a nők munkavállalási igényeinek.
Veres Pálné az életét a nők oktatásának előremozdítására szentelte. Az a céltudatosság, kitartás és erő, amellyel véghezvitte eszméit, példátlan jelentőséggel bír a mai magyar képzés, munkavállalás és az egyenjogúság területén. Emlékezzünk Veres Pálné Beniczky Herminre most és minden olyan alkalommal, amikor a közjó érdekében végzett munkánk során akadályokba ütközünk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
(16.30)
