RITTER IMRE
RITTER IMRE
RITTER IMRE nemzetiségi szószóló: Sehr geehrter Herr Vorsitzender, sehr geehrtes Parlament! Erlauben Sie mir bitte, dass ich es kurz kläre: den 15 Minuten-Zeitrahmen des Ausschusses haben wir nicht deswegen aufgeteilt, damit ich nachdem vor mir sprechenden bulgarischen Parlament-sprecher meine Gegenmeinung erörtere; ganz im Gegenteil: ich bin mit seiner Aussage einverstanden, ich kann ihn diesbezüglich nur unterstützen und ich möchte ihn nur mit einigen Fragen der Nationalitäten ergänzen.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy gyorsan tisztázzam: a bizottságunk rendelkezésére álló 15 percet nem azért osztottuk meg, hogy az előttem felszólaló bolgár szószóló hozzászólását követően kisebbségi vagy ellenvéleményt fejtsek ki; ellenkezőleg: az általa elmondottakkal teljes mértékben egyetértek, azokat megerősítem, és további nemzetiségi vonatkozásokkal szeretném kiegészíteni.
Ha egy mondatot mégis lehetne a korábbiakban elhangzottakra szánni, és ez lesz a hozzászólásom egyetlen negatív mondata, az, hogy ha valóban volt olyan terület az elmúlt másfél évben, ahol nem tudtunk előrelépést elérni, sőt romlott a helyzetünk, az az MTVA. De én ezen a területen is bizakodó vagyok, hiszen volt egy vezérigazgató-váltás, és azt gondolom, hogy ha az ember lefelé megy, előbb-utóbb elindul fölfelé.
Nemzetiség, kisebbség: a két szó között nemcsak stilisztikai-nyelvi különbség van, hanem egy nagyon jelentős tartalmi különbség is. Ránk elsődlegesen nem az a jellemző, hogy kisebbségben vagyunk, kevesen vagyunk, mások vagyunk, hanem az, hogy egy vagy több nemzetiséghez tartozunk, és ez rendkívül fontos. Ennek a megértése az alapja annak, hogy a nemzetiségekkel kapcsolatban egy lojális, beleérző, tisztességes politizálást lehessen kialakítani. Én az elmúlt időszakban a parlamenti hozzászólásaim többségét vagy jelentős részét azzal kezdtem - 2013-as költségvetési törvény, 2014-es, az ezekre vonatkozó beszámolók és a többi -, hogy szerencsés helyzetben vagyok, mert mindenféle megkötöttség, befolyásoltság nélkül, teljesen őszintén tudom elmondani a véleményemet, mert ezen törvények előkészítéséhez, elfogadásához, végrehajtásához az itt, Magyarországon élő nemzetiségeknek jószerivel nem sok köze volt.
Most ugyanakkor rendkívül jó érzéssel olvastam ezt a beszámolót, hiszen ez az első olyan, parlament elé kerülő anyag, amely a parlamenti szószólói mandátumnak igazából csak egy fél évébe nyúlik bele, mégis alig volt olyan része, amelyet ha az ember olvasott, akkor abban ne érezte volna a korábbiakhoz viszonyított jelentős változást. Jelentős változás nemcsak abban történt, amit az államtitkár úr is elmondott, hogy milyen mértékben emelkedtek az országos nemzetiségi önkormányzatok, az általuk fenntartott intézmények, a helyi nemzetiségi önkormányzatok támogatásai, a pályázati keretek a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott nemzetiségi intézmények átvételében, hanem mert ezek a változások olyan mértékűek és olyan irányúak, olyan léptékűek voltak - 6-8-10-15 évi változatlanság után, ami majdnem fél emberöltőt ölel át -, amelyek méltán felrázták, és új jövőképet, lehetőséget biztosítottak a Magyarországon élő nemzetiségeknek.
És itt szeretném kihangsúlyozni azt, hogy nem a parlamenti szószólók személye ebben a lényeg, hanem a parlamenti mandátum, a parlamenti bizottság, a parlamenti munka lehetősége, a rendszerszerű változás. Az, hogy ez a másfél év lehetővé tette, hogy - egészen bizonyos vagyok benne - itt a magyar parlamentben többet beszéltünk, beszéltek a Magyarországon élő nemzetiségekről, mint a megelőző 20 évben. Az, hogy ennek keretében a magyar politika, a magyar többségi társadalom is lényegesen több tájékoztatást, információt kapott a Magyarországon élő nemzetiségekről, megismerte a helyzetüket, a lehetőségeiket, a problémáikat, az eredményeiket és kialakulhatott egy olyan intenzív, előrevivő tárgyalás, törvényhozás, amely valóban érdemben javított a magyarországi nemzetiségek helyzetén.
Ha lehet azt mondani, akkor a kisebbségből a 2011-es nemzetiségi törvény bevezetésével átkerültünk nemzetiségibe, és az elmúlt másfél év minden esélyt megad arra, hogy a nemzetiségiből többségi vélemény alakulhasson ki a magyar társadalomban, mint ahogy az elmúlt időszaknak a nemzetiségi bizottság által kezdeményezett törvénymódosításait is, ha lehet azt mondani, egyhangúlag, egyértelmű többséggel fogadta el a magyar parlament.
Ezért én minden meglévő probléma és további feladat ellenére is szeretnék egyértelmű köszönetet mondani a magyar parlamentnek, minden frakciónak, ellenzéki frakcióknak, döntéshozó kormányfrakcióknak, a független politikusoknak. Szeretnék köszönetet mondani a szakminisztériumnak, Balog miniszter úrnak, Soltész államtitkár úrnak. El lehet mondani, hogy igen, voltak komoly tárgyalásaink. Néha kicsit türelmetlenek voltunk, de mindig tovább tudtuk vinni az ügyünket. És ha talán nem is szokásos, azt gondolom, két évben egyszer meg lehet említeni Deák Imre, Fülöp Attila helyettes államtitkár urakat, Paulik Antal főosztályvezetőt és Tirsti Richárd osztályvezetőt, mert minden eszközzel és lehetőséggel elhivatottan segítenek - azt hiszem, ez mindenképpen kijár.
Végül és zárásul, mert a jövőre nézve azért mindenből munka jön, szeretném kiemelni, hogy a beszámoló rendkívül jól tartalmazza azokat a feladatokat is, amelyek a továbbiakban ránk várnak, akár a nemzetiségi köznevelés színvonalának emelése, akár a nemzetiségi törvény módosítása kapcsán.
És még egy lényeges dolog, amely az országgyűlési törvény módosításánál, azt gondolom, egy komoly alapot jelenthet: nekünk nagy nehézséget okozott az, hogy három törvényen kívül gyakorlatilag minden más előterjesztésnél külön kell kezdeményezzük a nemzetiségi napirenddé nyilvánítást. Ez a kormányanyag 80 darab törvényt sorol a nemzetiségi ügyhöz kapcsolódó jogszabályok listájához, csak az elmúlt két évből, 2013-2014-ből, és még 160-at, amelyek különböző kormányrendeletek. Azt gondolom, ez lehet az alap ahhoz, hogy az országgyűlési törvény módosítását ezen a területen megkezdjük.
Én még egyszer köszönöm az egész parlamentnek, az illetékes minisztériumoknak a segítségét, és zárszóként aláhúznám, amit Soltész Miklós államtitkár úr mondott, hogy a magyarországi nemzetiségek részére biztosított valós jogok a legnagyobb előnyt Magyarországnak és a határon túli magyarságnak fogják hozni. Én örülök, hogy ezt a magyar parlament az elmúlt másfél évben megértette, és ez jelentősen irányítja a cselekedeteit. Köszönöm szépen. Danke für Ihre Aufmerksamkeit. (Taps.)
(11.40)
