SOLTÉSZ MIKLÓS,
SOLTÉSZ MIKLÓS,
SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Szószóló Asszonyok és Urak! Köszönöm szépen a hozzászólásokat, megpróbálok, ha nem is mindegyikre és nem is minden pontra kitérni, de válaszolni jó néhány felvetésre.
Varga Szimeon bolgár szószóló úr, illetve Ritter Imre német szószóló úr gondolatai valóban a médiát, a médiamegjelenést bizonyos szempontból negatívan érintették. Hozzájuk intézném, hogy önök is tudják, hogy egyrészt beleszólni nem tudunk az ottani tevékenységükbe (Gőgös Zoltán: Ajaj! - Szávay István: Kérem jegyzőkönyvbe venni!), másrészt rengeteg olyan munkát végeztünk az elmúlt hónapokban közösen, amelynek eredményeképpen mégiscsak előrelépés történt azon a területen. Valóban kell még ott változtatni.
Arról már nem akarok beszélni, amit Szávay úr mondott, hogy a nemzetiségi tematikus nap nem sikeredett jóra. Egyáltalán nem is volt még ilyen a múltban, a másik pedig (Teleki László: Volt!), hogy igenis hatalmas nagy nézettsége és elismertsége volt ennek a műsornak. (Szávay István: De volt egyébként! - Teleki László: Hogyne lett volna!)
A következő, médiát érintő felvetésem azért önöket is érinti. Mindezek ellenére, hogy az önök kritikájában sokszor az MTVA műsora jelent meg, azért jó lett volna, ha megjelent volna azoknak a kereskedelmi médiáknak a kritikája is, amelyek adott esetben negatívan mutatnak be, vagy olyan pejoratív kijelentésekkel és jelzőkkel illetnek egy-egy nemzetiséget, amelyek mindenképpen cáfolandók, mindenképpen rágalmak és mindenképpen rontják azt a ragyogónak és jónak mondható együttműködést, amely kialakult Magyarországon a nemzetiségi politikában, kialakult a nemzetiségek és a kormány között.
(12.50)
Ezt fontosnak tartanám, hogy ne csak egyoldalúan a köztelevízió kritikája hangozzék el, hanem másoké is; az érintett nemzetiségek tudják, hogy mire célzok.
A másik, amit mindenképp fontosnak tartok, és köszönöm szépen azt a tevékenységüket, amellyel a középeurópai összefogás - mondhatom így is - az önök segítségével megvalósul. Ez igaz a lengyel, az ukrán, igaz egy bolgár, igaz egy német nemzetiségre, igaz bármelyik területre, a görög nemzetiség területére, a szlovénra is és minden másra. Higgyék el, ez legalább olyan fontos az önök életében, mint amilyen fontos egyébként az ország külpolitikája érdekében, és amely több felszólaló észrevételében is elhangzott, hogy nem mindegy Közép-Európában, így leginkább a Kárpát-medencében élő magyarok életében sem, hogy az önök anyaországai, az önök ottani partnerei hogyan viszonyulnak az ott élő magyar nemzetiséghez is.
Teleki László képviselő úrhoz én a következőt mondanám. Tudom, hogy nagyon nehéz átszokni egy új gondolkodásra, mármint nem is gondolkodásra, hanem kifejezésre, mert benne van valóban a kisebbség még mindig a nyelvezetben, amit egyébként nem is értek, hogy mint nemzetiséget miért kellett negatívan illetni. Én egy nagyon jó szóhasználatnak gondolom, és nem egy lebecsülendő vagy kisebbségi sorsra hátrahagyott csoportról van szó, hanem igenis ennek az országnak azon állampolgárairól, akik őshonosan itt voltak közöttünk, tehát ezért a nemzetiségi kifejezést továbbra is fontosnak tartom.
Érdekes volt az ön fölszólalása a támogatási rendszer tekintetében, mert volt, amikor azt mondta, pozitív és örül, hogy nagy elmozdulás történt, a másik oldalról meg bírálta az elosztásokat. De az elosztásokban nem mi magunk veszünk részt, hanem a nemzetiségekkel közösen próbáljuk megoldani azokat a támogatásokat és azokat a felosztásokat, amelyek a területi, országos önkormányzatoknak a saját tevékenységükre vagy pedig az intézmény fenntartására szólnak. Tehát, mondjuk, azt a kritikát, amit ön elmondott, én azt gondolom, maximum annyiban lehet nekünk komolyan venni, hogy voltak olyan változások az elmúlt évben, amit mi meghallottunk a nemzetiségek révén vagy a nemzetiségektől, és ezt a változást meg is tettük, a 2016-os költségvetésben meg is lesz.
De mondjuk, arról azért nem nagyon érdemes vitatkozni, hogy ha azt megnézzük, hogy 2010-ben, amikor átvettük a kormányzást, és a jövő évi, a 2016-os költségvetést hogyha összevetjük, akkor több mint megkétszereződött, inkább úgy mondom, kétésfélszereződött a nemzetiségek támogatása minden szinten. Ez óriási nagy szám, ez igenis ennek a kormánynak, illetve a Fidesz és KDNP kormánypártoknak a sikere, gazdaságpolitikájának és nemzetiségi politikájának a sikere, ami teljesen természetes, hogy ezt a sikert pedig a nemzetiségek megmaradása érdekében kell hogy fölhasználjuk és szolgáljuk.
A pénzpazarlásról és egyéb dolgokról nem akarok olyan felvetéseket, hogy most önök közül - és nem önre gondolva - hányan vannak jogerősen elítélve bíróság által és vannak különböző életszituációkban. Tehát ha valahol olyat látnak, ami jogtalan, nyilván a bíróság és az ügyészség megteszi azokat a feladatokat, amiket meg kell, de vádolni olyan embert vagy embereket, akikkel szemben még semmiféle jogerős ítélet nem történt, az szerintem nemtelen és ezt nem lehet megtenni. Ráadásul érdemes azt is megnézni, hogy pont önök, akik arról beszélnek, hogy a Lungo Dromnak milyen a helyzete, én azért arra odafigyelnék, hogy a Lungo Drom 72 százalékot kapott a nemzetiségi önkormányzati választásokon a roma választópolgároktól a roma választásokon belül. Tehát ez egy akkora nagy számarány, hogy én azért ennek a szavazati arányát nem becsülném le, és az ő munkájukat nem becsülném le.
Az oktatással kapcsolatos változások, pozitív változások, illetve negatív változásoknak a felvetéseit teljesen érthetőnek és jogosnak tartom. Tehát az teljesen igaz, hogy azok a kisgyermekek, cigány gyermekek, akiknek az élete sokkal nehezebb helyzetből indul el, mint mondjuk, a többségi társadalom élethelyzete, a változást valóban az oktatás hozhatja meg. És valóban ezért hoztuk meg azokat a döntéseket, amelyek egyrészt az iskolalátogatási kötelezettség előírásához, a 3 éves óvodáztatási kötelezettséghez és sok minden máshoz kapcsolódik.
Mindezt persze nagyon nehéz végrehajtani és megvalósítani akkor, azokban az esetekben, amikor úgymond jogvédő szervezetek megtámadnak olyan, például görögkatolikusok által fenntartott iskolát, ahol ragyogó oktatás zajlott, ahol ragyogó jó volt a minőség, ahol nemcsak a püspök és nemcsak az ottani tanárok, illetve egyházi vezetők tettek meg mindent az ott lévő cigány családokért, édesanyákért, édesapákért és a gyermekeikért egyaránt, azért, hogy kiemelkedhessenek, hogy kitörhessenek abból az élethelyzetből, és ezt az iskolát megvádolni és bíróság elé citálni csak azért, mert ott egy úgymond szegregáció történt, ez óriási nagy baj. Szerintem ezt a vitát le kell nekünk folytatnunk a jövő időszakában, mert ön is tudja, hogy van, amikor ez a jobb megoldás, van, amikor az a jobb megoldás, de azt nem lehet csinálni, hogy azok, akik próbálják szeretettel, tisztességgel és a legnagyobb tudásukkal segíteni ezeket a közösségeket, őket bírósági úton tönkreteszik, és egy idő után azt fogják mondani, köszönjük szépen, oldják meg maguk a helyzetüket és ők nem fognak tenni semmit. Tehát ezért a pozitív és negatív jelzéseit a képviselő úrnak én köszönöm.
A közfoglalkoztatás, az étkeztetés és a többi témában való észrevételét is köszönöm. Nyilván megvannak a hibák, és ön is tudja, hogy a közfoglalkoztatás egy első lépcső, és hála istennek, én személy szerint is ismerek olyan cigány származású embert, aki a közfoglalkoztatásban kezdte, és hála istennek, ma már, mondjuk, egy építőipari cégnél vagy más vállalkozásoknál már a munkaerőpiacon van jelen, és szerintem ez a jövő, ami volt is persze, hogy ott voltak és dolgoztak a cigány emberek, és a jövőben is, nyilván ez egy fontos feladata lesz a magyar társadalomnak.
Jobbikos képviselőtársamnak, Szávay Istvánnak én csak annyit tudok mondani, hogy nagyratörő terveit majd a választók meg fogják ítélni 2018-ban. Mondhatnám azt is, bár lehet, hogy ennek a vitának most egy méltatlan mondata lesz, de mégis, hogy éhes disznó makkal álmodik. De ne haragudjon, ha ön egész mondanivalóját úgy kezdte volna, hogy az az ember, aki egyébként a Jobbiknak egy Hajdú-Bihar megyei képviselője, és akit most jogerősen elítéltek, abba a közösségbe rúgott bele, azt a közösséget fenyegette, akik… - a 644 ezer önmagát nemzetiségnek valló embertársaink közül 315 ezer az, aki romának vallja magát, és ezek után azt mondja a miniszterelnök úr egyik kijelentése után (Szávay István: Ez most hogy jön ide?), ami úgy hangzott el, hogy „a cigányságra mint Európa rejtett erőforrásaira tekintünk és nem mint problémára” (Szávay István: Arra reagáljon, amit mondtam!), és ekkor egy Jobbik által támogatott Hajdú-Bihar megyei önkormányzati képviselő: „akkor lehetne deportálni őket, hogy kibontakozhassanak”.
Tisztelt Képviselő Úr! Ön fölment arra a pulpitusra (Szávay István: Arra válaszoljon, amit mondtam!), ön fölment arra a pulpitusra és mind a 13 nemzetiségi témában, a 13 nemzetiséget érintő témában a legnagyobb nemzetiséget érintő kérdésben ön nem kért bocsánatot (Szávay István: Én kérjek bocsánatot? Farkas Flórián kérjen bocsánatot!), nem kezdte azzal a mondatait és a gondolatmenetét, hogy ezt így nem lehet tovább vinni. S önök akarnak 2018-ban kormányozni, mikor gyűlölettel beszélnek embertársainkról? Nem fog ez menni, tisztelt képviselő úr, éppen az a kettős beszéd, amit önök mondanak (Szávay István: Semmilyen kettős beszéd nincsen!), teljesen tönkretette azokat az egyébként pozitív vagy jobbító szándékú gondolatait, amit az utána következő 25 percben elmondott. Köszönöm szépen a felszólalását. (Szávay István: Ez most mi volt?)
Tisztelt Országgyűlés! Még Ikotity István felszólalására két gondolatot hadd mondjak el! Az egyik gondolat az, hogy a legjobb jogvédő lehetőség az, amikor 13-an itt vannak közöttünk képviselők. Ehhez képest bármilyen ombudsmani rendszer, ami eddig volt, az nem a nemzetiségeket erősítette olyan mértékben, mint ahogy most a 13 nemzetiség itt van szószólóként a parlamentben. Mindezt azért mondom el önnek is és az LMP-nek is, mert én értem az önök állandóan csak jogvédő és nem tudom, milyen eszmefuttatásait és az abba való kapaszkodását, de összességében, ha itt vannak a képviselők köztünk, szószólóként itt vannak, óriási eredményt értek el az elmúlt hónapok és évek során most már mind a törvények előkészítésében, mind a költségvetés változtatásában, és ez egy hatalmas nagy eredmény.
(13.00)
Nincs az az ombudsmani intézményrendszer, amely ebben segítene. Tehát azt gondolom, a legjobb megoldást találtuk meg az elmúlt időszakban, és bármennyire is nekem is szívem szerinti a bunyevác kisebbség, nemzetiség, népcsoport, közel áll a kultúrájuk, tisztelem és szeretem őket, ismerek is közülük többeket, én nem tudok vitatkozni a Magyar Tudományos Akadémia döntésével vagy pedig néhány munkatársával. Nagyon nehéz, mert ezzel az erővel akkor még sokan előjöhetnének, de az egy más kérdés, ebben teljesen igaza van önnek, képviselő úr, hogy az ő kultúrájuk megőrzése mindannyiunk feladata és kötelessége, és valóban azokból a támogatási rendszerekből, amelyeket akár a civil szervezetek, akár, hozzáteszem, bizonyos szempontból a nemzetiségi támogatási rendszereken belül fönntartunk, onnan az ő támogatásukra figyelmet kell fordítanunk.
Köszönöm szépen, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt szószóló hölgyek és urak a megjelenésüket, hozzászólásukat. Az, hogy ennyien voltunk, mindenkinek van feladata, nem biztos, hogy mindenki a jelenlétével most azt bizonyítja, bocsánat, akik jelen vannak, nyilván azt bizonyítják, hogy fontos ez a téma, de akik nincsenek itt, azok is biztos fontos feladatot látnak el, tehát nem az számít, hogy most kik, milyen létszámban voltak jelen, sokkal inkább fontosabb az a közös másfél éves munka, amit elvégeztünk itt Magyarországon, és amit sokukkal már elvégeztünk az anyaországok kapcsolatában is, ami legalább akkora üzenet, mint hogy itt tizenhárman nemzetiségi szószólóként segítik az Országgyűlés munkáját. Köszönöm szépen, hogy megszólalhattam. (Taps a kormánypártok soraiban.)
