TELEKI LÁSZLÓ,
TELEKI LÁSZLÓ,
TELEKI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Szószóló Hölgyek és Urak! Tisztelt Parlament! Tisztelt Államtitkár Úr! A mostani beszámoló tisztán és világosan tartalmazza, hogy a 13 nemzeti kisebbség hogy él Magyarországon, milyen lehetőségeket kaptak, és milyen lehetőséget kívánnak adni.
A tartalmas beszámolóban látható a hiányosság, és látható az eredményesség is, és azt gondolom, mind a kettőről fontos beszélni akkor, amikor a 13 magyarországi kisebbségről, nemzetiségről beszélünk.
Amikor a hiányosságokról beszélek, és ezzel kezdeném talán, akkor azt lehet látni, hogy nagyon sokszor lehet azt látni és érzékelni a beszámolóban, ebben a tartalmas és elég bő beszámolóban, hogy ha sorrendjében vesszük, akkor a választójogi rendszer lehetőségének a biztosítása számomra is nagyon fontos, és azt gondolom, hogy a Magyar Szocialista Párt is fontosnak tartja, hogy ez megtörtént. Igazán a hiányosságot ott érezzük, hogy 2011-ben a KSH népszámlálásához kötötték a választójogi rendszert, és elég volt a népszámlálás mint egyébként a választójogi törvény elfogadása. A törvényben meghatározták a létszámot, hogy hány fő esetén lehet kisebbségi, nemzetiségi önkormányzatot egy adott településen létrehozni, és ez azért jelentett problémát, mert több nemzetiségnél nem jelentkeztek annyian a népszámlálásnál, amennyien kellett volna, hogy a törvény feltételeinek megfeleljenek.
Tehát azt gondolom, hogy a törvénynek mindenképpen akkor kellett volna már a lehetőséget biztosítani és megmutatni azt, hogy hány főtől lehet kezdeményezni a választójogban a nemzetiségi önkormányzatok kezdeményezését, tehát ezt mindenképpen hiányosságnak tartom. Pótlólag megpróbálta egyébként a kormány kezelni ezt a kérdést, mert azt mondta, hogy nem 30, hanem 25 főben limitálja a létszámot egy-egy településen.
(11.50)
De így is vannak olyan települések, ahol nem tudott létrejönni nemzetiségi önkormányzat, és elsősorban ez a roma közösséget érintette. Ebből adódóan tehát a választójogi törvény és a népszámlálás semmiképpen nem voltak szinkronban, mert ha szinkronban lettek volna, akkor lehetne azt mondani, hogy teljesen rendben van.
Azért tartom viszont jónak ennél a résznél kiemelni a jó dolgokat is, mert a nemzetiségi szószólók lehetőségét biztosítja a törvény abban az esetben, ha a mandátumuk egyébként más oldalról nincs megjelenítve. Ebben az esetben mind a 13 nemzetiség, amely nem tudta elérni azt a küszöböt, hogy parlamenti képviselői mandátumot szerezzen, most itt ülhet a parlament patkójában és szószólóként tevékenykedhet, ami nagyon fontos dolog, mert egy olyan szintre tudta emelni a nemzetiségi szószólók szintjét, amelyet a hazai nemzetiségek már mindenképpen megérdemelték. Én nagyon hiányolom, hogy nincs itt mindenki - bizonyára fontos dolguk van -, de legjobban Farkas Félixet hiányolom, mert fontos lenne, hogy a roma népesség képviselője jelen legyen, ha már ilyen nagy lehetőséget kapott, hogy szószólóként itt a parlamentben képviselje a hazai romatársadalmat. Ebből adódóan én azt gondolom, hogy van pozitív oldala is ennek a választójogi törvénynek.
De tovább mennék a választójogi törvénynél: a helyi, a területi és az országos önkormányzati rendszerről néhány mondatot hadd mondjak! Teljesen rendben van, hogy ezek az önkormányzati szintek létrejöhettek, habár ma sem látom a területi szintnek, tehát a megyei szint létjogosultságát, mert a megyei önkormányzatok többnyire nem tudják kezelni ezt a törvényt, és nem tudják hova rakni a nemzetiségi önkormányzatokat, és nem csak a romákról van szó, hanem a másik 12 nemzetiségről is. Ebből adódóan én azt gondolom, hogy mindenképpen törvényben vagy rendeletben kellene kezelni, hogy hogy is lehetne jobban együttműködniük a megyei szintű, területi szintű nemzetiségi önkormányzatoknak és a megyei önkormányzatnak. Azt gondolom, ezt a kérdést mindenképpen rendezni kell, különben nem fog olyan tevékenységet eredményezni a nemzetiségiek megyei munkája, amely mindenképpen hasznot hozna a magyar társadalomnak. Ezért nagyon fontos ezt a kérdést kezelni.
A helyi szintű nemzetiségiek kérdése, azt gondolom, majdnem megoldott, mert együtt tudnak működni a települési önkormányzatokkal, sokkal szabályozottabb, régebbre visszanyúlnak ezek az együttműködési megállapodások, tehát van történelme már ennek az együttműködésnek. Itt azt kell megjegyeznem, hogy magáról a források oldaláról, a működési költségvetési forrás oldaláról jelent problémát a helyi nemzetiségi önkormányzatnak, hogy miből tudnak működni. Most 200-300 ezer forint közötti összegből tudnak egy éven keresztül működési támogatásban részesülni ezek az önkormányzatok, ami azt jelenti, hogy egy évben közel 300 ezer forintból lehetetlen működést biztosítani. Tudom, mellette ott van a feladatalapú támogatás, amit nagyon sokszor mondanak, viszont a feladatalapú támogatás tekintetében még mindig átláthatatlan a finanszírozás, hogy hogy lehet megkapnia egy-egy települési nemzetiségi önkormányzatnak. Ezt a kérdést mindenképpen kezelni kell.
Tehát itt az fontos, hogy helyi szinten a nemzetiségi önkormányzatok és a települési önkormányzatok működése több helyen rendezett, és láthatóan jól működik együtt a két intézmény. A másik oldalról viszont a finanszírozás nincs rendben, és ez elég sok problémát jelent, azt gondolom.
Az országos önkormányzat egy másik szelete az életünknek. Itt látható az a szám, amit egyébként nagyon sokszor mondanak, hogy milyen nagy pénzügyi támogatásban részesülnek a nemzetiségiek. Elsősorban az országos önkormányzatok kaptak nagyobb támogatást az államtól, a kormánytól, ami nem is probléma, tehát én azt gondolom, teljesen rendben van, hogy kapták ezt a finanszírozást, viszont a finanszírozás elköltését sok esetben nem lehet nyomon követni, és itt elsősorban az Országos Roma Önkormányzatra gondolok. Többször elmondtam az Igazságügyi bizottság ülésén is - ahogy tárgyaltuk már ezt a napirendi pontot -, hogy nem lehet úgy pénzt pazarolni ma Magyarországon, hogy ne lehessen nyomon követni akár az ÁSZ-nak, akár pedig a kormány különböző szerveinek, hogy hogy van az elköltve, mennyire hasznosult az a forrás, amit a köz ügyére, a romaügyekre akartak fordítani. Azt láthatjuk, hogy pénzpazarlás történt magas fokon.
Nem mennék bele a számokba, mert azt gondolom, nem szeretnék most számháborúba belemenni; egyetlenegy biztos: Farkas Flórián pénzköltése hagy némi kívánnivalót maga után, mert azt látom és azt érzékelem, hogy nemcsak a Magyar Szocialista Párton belül, de minden parlamenti frakcióban és a parlamenten kívül is a közvélekedés az, hogy nem lehet megengedni azt, hogy Farkas Flórián ne szólaljon meg azokban a vádakban, amelyek őt érintették, mert ha ebben a beszámolóban a szakpolitikát érintő kérdésekben vagy éppen az önkormányzatokat érintő kérdésben olyan vád éri Farkas Flóriánt, ami érte, akkor azt gondolom, meg kell szólalnia, mert egyébként minden irányba rossz fényt vet a romatársadalomra és magára a Fidesz-frakcióra és a kormányra is, mert nem a romák választották meg a Fidesz-frakcióba, hanem a Fidesz választotta meg. Ezért azt gondolom, hogy a Fidesznek is van felelőssége, és a kormánynak is, hogy ebben a kérdésben hova akar eljutni.
Tehát én azt gondolom, a választójogi törvény mindegyik oldala rendben van, az országos önkormányzatok forrása - a romákon kívül -, azt mondjuk, hogy teljesen átlátható és transzparens, és ez nagyon fontos. A roma önkormányzattal kapcsolatban pedig további vizsgálatokat kívánunk, hogy tegyenek az illetékes szervek, hogy tisztán és világosan lássa a társadalom, hogy mire vannak költve azok a források, amelyek kapcsán a beszámolóban valóban tisztán és világosan lehet látni, hogy emelkedéseket jelentettek, és azt gondolom, hogy a többi nemzetiségi önkormányzat nevében is meg kell köszönnünk azt, hogy a kormány ennyire figyelt erre a kérdésre.
A szakpolitikákra rátérve, néhány kérdés. Több oldalon is taglalja a beszámoló az oktatási helyzetet, a közoktatási intézmények átvételét, hogy különböző országos önkormányzatok átvettek ilyeneket. Itt is szeretném megjegyezni, hogy az Országos Roma Önkormányzatnál nincsenek tisztázva azok, hogy hogy is van az oktatási intézményekben a működés. Tehát azt gondolom, itt megint nem járt jól a magyarországi romatársadalom, mert azt lehet látni, hogy az intézményátvétel valóban megtörtént, viszont a pénzügyi felhasználás, illetve a létszámok nincsenek szinkronban, különböző jelzések és jelentések alapján. Ebből adódóan tehát azt kérném, hogy az oktatásra és a vizsgálatokra mindenképpen hangsúlyt kellene fektetni, ha az intézményeket átadjuk főleg a roma nemzetiségi önkormányzatnak, akkor az valóban legyen feddhetetlen, és legyen átlátható, hogy hogy költik ott a forrást, és hány diák van.
Az oktatásban nagyon sok hiányosságot tapasztalok jómagam általánosságban. Azt gondolom, hogy a romáknál - a többi nemzetiség esetében nem mernék annyira nyilatkozni - mindenképpen látszik az, hogy a hátrányos helyzetből nagyon nehezen tudnak eljutni főiskolai-egyetemi szintekre, mert az általános iskola elvégzése után még-még valahogy szakmát tudnak szerezni vagy középiskolai rendszerbe el tudnak jutni, de az a támogatási rendszer, amely a szülői hiányosságokat, illetve a források hiányát jelenti, nem kompenzálja kellő mértékben az állam, és nem adja meg az esélyét a szegényeknek - még egyszer hangsúlyozom, a szegényeknek - és azon belül a romáknak, hogy a továbbtanulás lehetőségét biztosítani tudják.
Ezért tehát én azt gondolom, az oktatásban nagyon fontos lenne újra átgondolni, hogy az ösztöndíjrendszerek hogy tudnak eljutni célzottan a roma közösséghez, mert ma nem látható az, hogy hány roma általános iskolás diák fejezi be az általános iskolát, nem lehet tudni, hogy hány fiatal szerzi meg az érettségit, és nem tudjuk azt, hogy főiskolán vagy egyetemen mennyien végeznek. Ebből adódóan én nagyon fontosnak tartanám, hogy egy olyan független intézmény álljon fel, amely nyomon követheti, hogy Magyarországon, még egyszer mondom, a romák esetében mennyien tudnak eljutni az állami ösztöndíjrendszerrel a felsőfokú végzettség megszerzéséig.
Ez azért lenne jó, mert egyrészt a romák oldaláról is megjelenne még nagyobb létszámban az értelmiségi réteg, a másik oldalról pedig a nem romák, akik nagyon sokszor követelik - és jogosan követelik -, hogy mire költötték el a pénzt a nemzetiségiek, be lehetne bizonyítani fehéren feketén, hogy hány fő kapott abból a támogatásból ösztöndíjra forrást, amely elősegítette az ő tanulási lehetőségét. Tehát a társadalom megnyugtatása és a magyar közösség rendszerének is a jobb átláthatósága biztosított lenne.
Ezért tehát fontosnak tartanám azt is, hogy ebben a kérdésben valami történjen, egy olyan, még egyszer mondom, független alapítvány, amilyen egyébként volt a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány - amely 2010-ben megszüntetésre került -; azt gondolom, hogy hasonló közalapítványt el tudnék képzelni, amely több oldalról jelenítene meg kurátorokat, és a függetlenségét így lehetne biztosítani.
(12.00)
Itt is el kell mondanom egy pozitív dolgot, mert azt gondolom, nagyon fontos, hogy hároméves kortól kötelezővé vált az óvodai ellátás. Azt gondolom, ez mindenképpen ennek a kormánynak egy pozitív lépése volt, mert azt lehet látni, hogy a szegényeknél és a halmozottan hátrányos helyzetűeknél, a romáknál ez mindenképpen egy olyan kézfogó fog lenni, amivel tovább tud tanulni az illető gyerek, tehát megalapozza a jövőjét az oktatásban, és ez mindenképpen nagyon fontos. A másik, az étkezés is itt biztosított számukra, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy az óvodai ellátást hároméves kortól kötelezővé tették, és ezt mindenképpen üdvözölni lehet.
A foglalkoztatás kérdéséről: elmondtam már a bizottsági ülésen is, most is el szeretném mondani, hogy nagyon fontos és pozitív dolog a közfoglalkoztatás, ami lehetőséget biztosít arra, hogy nagyon sok roma származású - főleg kisebb falvakban, de egyébként városokban is - egyetlenegy megélhetési forráshoz tudjon jutni, viszont azt is mellette hozzáteszem és hozzá szeretném tenni, hogy ez nem jelent kitörési pontot a magyarországi romák számára. Kitörési pont akkor lenne, ha átjárhatóvá tennénk a közfoglalkoztatást, ami azt jelenti, hogy akár a felnőttszakképzés irányába való elmozdulást, akár pedig a piacképes foglalkoztatások bevezetését, elindítását tudnánk ebbe az irányba megtenni. Ezt a kettőt még nem látom, hogy a piacképes szakképzés a felnőtteknek meglenne.
Tudjuk azt, hogy Türr István nagyon sok mindennel foglalkozik, foglalkozik a szakképzéssel is, és ez elég jól prezentálja a roma lakosságot is, viszont a hatása, az eredményessége nem mutat vissza, ami azt jelenti, hogy itt még mindig nagyon sokat kell javítanunk, nem beszélve a vállalkozói szféráról, ahova nagyon kevés roma származású tud bejutni. Ebből adódóan, azt gondolom, a foglalkoztatás területén is nagyon nagy lemaradásban van a roma közösség, mert egy kormányzatnak nem lehet csak a közfoglalkoztatásra hagyatkoznia, hanem meg kell adni a több lábon élés lehetőségét, és azt gondolom, a következő időszakban ezt elvárja a magyarországi romák többsége legalábbis.
A lakhatás kérdésében azt hiányolom a beszámolóból, hogy az a tendencia, ami elindult a telepek felszámolása tekintetében, megtorpant. A költségvetésben sem lehet látni a sorokat, holott tudjuk azt, hogy a közel 600-700 ezer főnyi roma lakosságból mintegy 120-150 ezer roma lakos él még mindig a roma-, cigánytelepeken, és ezeknek a helyzete mélyszegénységet jelent. Ez azt jelenti, hogy nincs ez a kép kezelve, tehát a lakhatási kérdés, a foglalkoztatási kérdés és az oktatási kérdés komplexen nincsen kezelve, ezért itt lehet a legnagyobb hiányosságot tapasztalni, főleg Észak-Magyarország, Kelet-Magyarország térségében (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és mindenképpen nagyon fontosnak tartanám, hogy ebben változás legyen. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket, és köszönöm szépen…
