DEMETER MÁRTA,
DEMETER MÁRTA,
DEMETER MÁRTA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Két beszámoló és az ezzel kapcsolatos határozati javaslatok fekszenek most előttünk. Az egyik, ahogy ezt már az államtitkár úr és az előttem szóló képviselőtársam is említette, az Európai Unió szomáliai biztonsági erők kiképzésére irányuló missziójához történő magyar hozzájárulásról szóló beszámoló, a másik pedig az ENSZ Közép-afrikai Köztársaságbeli Többdimenziós Integrált Stabilizációs Missziójában történő magyar szerepvállalásról és az ezzel kapcsolatos beszámolóról szól. Engedjék meg, hogy én is pár mondatot formálisan mondjak ezekről.
Az Európai Unió Tanácsa 2010. február 3-án döntött a szomáliai biztonsági erők kiképzésére irányuló európai uniós misszió beindításáról. Ezt követően többször történt meg ennek a mandátumhosszabbítása, az Európai Unió Tanácsa 2015. március 16-án ismételten megtette ezt, így 2016. december 31-éig történt meg a hosszabbítás, a kormány pedig ezzel összhangban, ahogy az államtitkár úr is említette, szintén ugyaneddig a dátumig hosszabbította meg a magyar szerepvállalást.
A másik esetben az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2014. április 10-én döntött a Közép-afrikai Köztársaságbeli Többdimenziós Integrált Stabilizációs Misszió felállításáról. Ennek feladata, ahogy az előttem szólók említették, a civilek védelme, a helyi hatóságok segítése, az emberi jogok védelme és a leszerelési folyamatnak a támogatása. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szintén meghosszabbította ennek a missziónak a mandátumát 2016. április 30-áig. A beszámoló szerint a szerepvállalás részét képezte további két fő megfigyelő kiküldése is. Mivel ez nem minősül csapatmozgásnak, így közjogi döntést sem igényel.
Mind a két esetben szeretném felhívni arra a figyelmet és deklarálni, hogy a Magyar Szocialista Párt támogatta eddig is ezeket a missziókat és szerepvállalásokat, és természetesen a jövőben is ezt tesszük, tehát ennek szellemében mind a beszámolókat, mind a hozzájuk tartozó határozati javaslatokat támogatni fogjuk.
Azt látnunk kell, hogy milyen veszélyes világban élünk, és azt gondolom, mindannyian felismertük már, hogy egyre veszélyesebb világban. Teljesen természetes, hogy elengedhetetlenek azok a nemzetközi erőfeszítések, amelyek mind a válság kezelésére, a béke megteremtésére, fenntartására és a nemzetközi biztonságnak a megteremtésére, fenntartására irányulnak. Azt gondolom, hogy ez teljesen egyértelműen közös érdekünk, és az elmúlt hetek és hónapok, mondhatni, most már évek megmutatták azt, ténylegesen mondhatjuk azt az egyébként unalomig ismételt mondatot, hogy a globalizációban minden mindennel összefügg, és a világ bármely pontján bekövetkező olyan események, amelyek instabillá teszik a biztonsági környezetet, hatnak természetesen a többi országra. Én azt gondolom, hogy míg lehet, hogy ez bizonyos személyeknek, szervezeteknek akár csupán frázis volt, teljesen egyértelműen kiderült, és láthatja Magyarország lakossága, az Európai Unió és a nemzetközi szervezetek is, hogy milyen gyorsan meg tudnak jelenni ezeknek az eseményeknek a hatásai akár a közvetlen környezetünkben is.
Mind a Közép-afrikai Köztársaság esetén, mind pedig Szomália és a térség esetén, ahogy azt az államtitkár úr említette, óriási szegénységről beszélhetünk, alapvetően bukott vagy Szomália esetében inkább működésképtelen államokról beszélünk, amelyek igenis biztonsági kockázatot hordoznak mind a térségben, mind az adott országban, az adott ország lakosságára nézve, mind pedig a teljes nemzetközi biztonság fenntartására nézve.
Ilyen kihívások, kockázatok vagy akár fenyegetések - mert a terrorizmusra mondhatjuk ezt - lehetnek a terrorizmus, azok a háborúk, polgárháborúk, amelyek ezekben a térségekben felbukkanhatnak. Tehát teljesen egyértelmű, hogy ahhoz, hogy ezeket a helyzeteket kezelni lehessen, szükség van azokra a szerepvállalásokra, azokra a béketeremtő, válságkezelő, békefenntartó és egyébként államépítő missziókra és segítségnyújtásra, amelyekkel meg lehet teremteni a megfelelő biztonságot mind nemzetközi szinten, mind az adott ország lakossága számára. Tehát teljesen egyértelmű, ahogy eddig is tettük, minden olyan szerepvállalást, missziót, ami európai uniós, NATO-alapszerződések alapján vagy az ENSZ nemzetközi felhatalmazása alapján, vagy bármely szövetségesünknek a hivatalos felkérésére történik, természetes, hogy mind a múltban, mind pedig a jövőben továbbra is támogatni fogjuk.
Láttuk azt, hogy egy-egy nemzetközi szerepvállalás, összefogás igenis járhat eredménnyel. Az természetes, hogy sok mindenből, azt gondolom, tanulságokat le kell vonni, tanulni kell, és továbbfejleszteni ezeket a missziókat. Akár Szomáliával kapcsolatban említhetünk egy példát, bár itt alapvetően regionális biztonsági kihívásról beszélhetünk, de a kalózkodás kezelésére még emlékszünk, itt a NATO készenléti tengerészeti erőknek az alkalmazására került sor, de a helyzet tényleges orvoslásához és lecsillapításához szükség volt megfelelő nemzetközi jogi szabályokra a nemzetközi közösség részéről. Tehát azt gondolom, ez szintén egy olyan pont, amit nem szabad elfelejtenünk, hiszen ezeknek a helyzeteknek a kezelésére egyrészt katonai megoldásokról és eszközökről beszélhetünk, de ugyanígy tehetjük ezt rendészeti eszközökkel kapcsolatban, nemzetbiztonsági eszközökkel kapcsolatban, és nem szabad elfeledkeznünk a gazdasági eszközökről - hiszen fontos ennek a térségnek a további fejlesztése - és természetesen a megfelelő szociális, társadalompolitikai eszközökről. Hiszen óriási szegénységgel találkozhatunk ezekben az államokban, óriási szegénységben élnek az emberek, és természetes, hogy ez lehetővé teszi azt is, hogy a radikalizálódás, a szélsőséges eszméknek a terjedése, olyan szervezeteknek a felbukkanása és aktív térnyerése, amelyek ilyen eszméket vallanak és ezekhez kapcsolódnak, óriási kockázatot jelent nem csak a térség számára és nem csak Afrika számára.
A missziók támogatásáról szólva: az előttem szóló Vas Imre képviselőtársam nagyon röviden kitért erre, én szeretnék egy nagyon kicsit bővebben kitérni rá. Hiszen azon túl, hogy ezek a missziók hozzájárulnak a nemzetközi biztonság megteremtéséhez és a térségekben való fenntartásához, kétségtelen, hogy a Magyar Honvédség számára, Magyarország számára, a katonáink számára is nélkülözhetetlen tapasztalatot jelentenek. Látjuk azt, hogy ezekben a missziókban olyan tapasztalatra, olyan gyakorlatra tesznek szert, ami utána már Magyarország, a magyar kormány és egyébként a parlament feladata, hogy nyilvánvalóan a honvédség működésébe is igyekezzen ezeket a tapasztalatokat integrálni.
Annak nagyon örülök, hogy az a szándék látszik a kormány részéről, hogy az ezekben a missziókban való részvételhez szükséges eszközöket, felszereléseket igyekezzen megfelelően beszerezni, és igyekezzen rendelkezésre bocsátani, hogy a katonáink el tudják látni a feladatot akkor is, ha mondjuk, a nemzetközi eszközök rendelkezésre bocsátása nem lenne elégséges, és ehhez Magyarországnak is hozzá kell tenni. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon pozitív dolog.
(10.00)
Viszont itt szeretnék utalni arra, hogy természetesen itthon is szükség lenne arra, hogy a technikai eszközök modernizációja megtörténjen, hiszen az egyértelmű, hogy ezekben a missziókban a magyar katonák kiválóan teljesítenek, azt gondolom, ezt a fajta tapasztalatot szükséges hogy megjelenítsék az itthoni gyakorlatok, kiképzés során is, és ehhez ugyanúgy szükségesek a megfelelő technikai eszközök, csakúgy, mint Magyarország biztonságának a garantálásához, a honvédség alapfeladatainak a maradéktalan ellátásához.
Tehát engedjék meg, hogy a Magyar Honvédség jelenlegi helyzetéről szóljak pár szót! Az teljesen egyértelműen látszik, hogy a feladatok a jövőben sajnos nem csökkenni, hanem nőni fognak. Ehhez szükség van arra, hogy megfelelő létszámú katona, honvédségi dolgozó, megfelelő létszámú állomány álljon rendelkezésre a Magyar Honvédségnél. Azt gondolom, hogy ebben most egy hatalmas lemaradásról beszélhetünk; nem térnék ki bővebben a hétfői vitára, annak a törvénynek az elfogadásával kapcsolatban - tegnap ezt elfogadta a parlament -, hogy úgymond extrém túlterhelésnek lehet kitenni mostantól a Magyar Honvédség katonáit. Továbbra is úgy gondolom, hogy olyan emberekről beszélünk, akiknek messze meghaladja a teljesítőképessége az átlag magyar állampolgárét, viszont a cél nem az, hogy ők legyenek a végletekig túlterhelve, ne adj’ Isten, még a feladatellátás kárára menjen ez előbb-utóbb, hanem az a cél, hogy megfelelő létszámú erővel rendelkezzen a Magyar Honvédség. Az most látszik, hogy hosszabb időre nagyobb erőt jelenleg nem képes rendelkezésre bocsátani a Magyar Honvédség.
Tehát azt az 5500 fős létszámhiányt, ami jelenleg látszik, mindenféleképpen meg kell kezdeni feltölteni. Azt gondolom, hogy egy éven belül reális lehet az, hogy a legénységi állomány feltöltöttsége elérje a 90 százalékot, és természetesen szükséges az, hogy a következő tanévtől kezdve a tiszti állomány képzésére is nagyobb hangsúlyt fektessünk, hiszen számtalanszor tapasztaltuk azt, hogy túljelentkezés volt bizonyos években a tiszti képzésre is, tehát igenis vannak olyanok, akik szeretnének erre a pályára lépni a hivatásos állomány tagjaiként is. Jelenleg a legénységi állomány létszámhiánya körülbelül ezerfős, ezt csak egy viszonyítási pontnak szerettem volna mondani.
A következő pont az eszközök, amiről mondtam, hogy ténylegesen látszik az a szándék, hogy a missziós szerepvállalásban biztosítsa a Honvédelmi Minisztérium a megfelelő forrást ezekre az eszközökre, illetve a kormány biztosítja a forrást, viszont amellett nem mehetünk el szó nélkül, hogy közben a Magyar Honvédség képességei folyamatosan leépülnek. Tehát nemcsak az lenne a cél, hogy azok a katonák és az a csapat, amelyek részt vesznek ezekben a missziókban, ott megfelelő kiképzéssel, eszközökkel és gyakorlattal rendelkezzenek, hanem ez természetesen igaz kell legyen az itthoni állományra is. Tehát egyértelmű, hogy évek óta halogatott szállítóhelikopter-képesség megújítására vonatkozó szándék és konkrét lépések mára nem tűrnek halasztást, tehát itt is szeretném felhívni a figyelmét mind a kormánypárti képviselőknek, mind a kormány képviselőinek államtitkár úr személyében, hogy igenis lépni kell mielőbb ebben az ügyben.
Azt tudjuk, hogy a harcihelikopter-képesség teljesen megszűnt mára, az egyéni felszerelések pedig borzasztó rossz állapotban vannak; természetesen itt azokra a felszerelésekre gondolok, amik az itthoni gyakorlatok során is alkalmazásban vannak, vesznek részt. Tehát mindenféleképp meg kell indítani ezeknek a felszereléseknek is a modernizációját. Úgy emlékszem, hogy Simicskó miniszter úr hangsúlyozta is ezt, és azt, hogy fontos ezt szem előtt tartani. Szeretnénk látni ennek a gyakorlati lépéseit. Teljesen egyértelmű, hogy óriási pénzösszegről beszélünk, ha már csak azt összeadjuk, amiket én most itt felsoroltam, és azt gondolom, még nagyon sok mindent nem emeltem ki, viszont látjuk azt mindannyian, hogy a biztonságra igenis áldozni szükséges a jövőben, bár borzasztó nehéz lesz azt a lemaradást pótolni, ami felhalmozódott az utóbbi években. Engedjék meg, hogy itt hangsúlyozzam, hogy ténykérdés, hogy a Magyar Honvédség soha nem volt túlfinanszírozva Magyarországon. Ez ténykérdés. Viszont az elmúlt öt évben több mint 200 milliárd forint került elvonásra a Magyar Honvédség működésétől, tehát ez egy óriási lemaradás, és nagyon gyorsan szükséges behozni.
Én azt gondolom, hogy Magyarország állampolgárai is látják azt, hogy milyen fontos a biztonság kérdése. Tény, hogy a katonai eszközök csak egy dolog a sok közül, viszont amennyiben szükség van ezekre az eszközökre - például a helikoptereknél látjuk, hogy egy katasztrófahelyzet esetén is milyen jó szolgálatot tesznek, és igenis szükséges a működésük -, akkor nem tudjuk a semmiből előrántani ezeket az eszközöket. Tehát igenis előre szükséges gondolkodni, és folyamatos forrásbővítést szükséges ezen a területen alkalmazni. Tehát így több pénzre van szükség a működésre.
Azok alapján, amiket felsoroltam, összefoglalva én azt mondanám, hogy egy haderőreformra van szükség. Egyértelmű, hogy át kell nézni a lehetőségeket, és a kormánynak bővítenie kell a védelemre szánt forrásokat. Látnunk kell azt is, hogy mind a nemzetközi közösség, az Európai Unió és a NATO is annyira tud erős lenni, amennyire a tagállamai erősek. Nagyon sokszor emlegetjük például a NATO kapcsán az 5. cikkelyt a kollektív védelemmel kapcsolatban, és szeretném továbbra is figyelmükbe ajánlani a 3. cikkelyt, ami pedig a nemzeti haderők megfelelő fenntartásáról és képességek biztosításáról szól. Tehát mindenképpen erre is oda kell figyeljünk.
Természetesen - ahogy elmondtam - támogatjuk ezeknek a beszámolóknak az elfogadását, ezeknek a misszióknak a folytatását, a jövőben is ezt fogjuk tenni. Azt szeretném kérni önöktől, a kormánytól, hogy fordítson nagyobb figyelmet arra, hogy itthon is megfelelő állapotok legyenek. Köszönöm szépen. (Sallai R. Benedek tapsol.)
