DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Minden ilyen vitánál évről évre újra és újra előkerül, hogy vajon szükséges-e ezekben a katonai missziókban részt venni, és ha szükséges, az ehhez szükséges felhatalmazást újra és újra az Országgyűlésnek kell-e megadnia, avagy a kormány ebben az ügyben kompetens és dönthet.
Azt gondolom, hogy a vita nem hiábavaló. Lehet, hogy ezt most egy szűk körben folytatjuk, de valójában egy széles körű és - azt kell mondanom - a társadalmat széles körben érintő kérdésről beszélünk és vitatkozunk. Világos ugyanis számomra, hogy mindazon szükséges - mert nézetem szerint szükséges - részvételek megítélése, ahol megjelenünk, kettéválasztandóak jogi, szövetségi kapcsolati és erkölcsi szempontokra. E kettő nagyon ritkán találkozik a valóságban egyébként is, azt kell mondanom, de itt adott esetben különösen élesen szétválik. Azt ugyanis világosan kell látni, hogy a konfliktusok döntő része nyilvánvalóan nem most, nem tegnap és még csak nem is a közelmúltban, hanem a gyarmatosítás időszakában keletkezett. Ez szinte valamennyi területen kimutatható.
Vajon akkor ez azt indokolná-e, hogy olyan ország, mint Magyarország, amely sem függetlenül, sem Ausztriával közösen gyarmatosításban soha nem vett részt, kivegye a részét ezekben a konfliktusokban? Azt gondolom, erre illik és szükséges olyan magyarázatot adni, ami logikus is és elfogadható is. Magyarországnak nagyon hosszú ideje - és engedtessék meg itt egy rövid történelmi visszapillantó -, azt kell mondanom, egészen a mohácsi vész óta olyan független politikára, amely katonapolitikailag is független lehetett volna, nem volt lehetősége és nem volt képes. Ezért mindvégig egy olyan birodalmon belül találta meg a lehetőségét és azon belül kereste meg a kapcsolatrendszereket, amely hosszú ideig, azt kell mondanom, nemcsak a birodalom fennállhatását, de Magyarország érdekeit is elég jelentős mértékben szolgálta.
Az első Pragmatica Sanctio, amely 1690-ben már világossá tette a fiúági öröklés során, hogy Magyarországnak milyen katonai kötelezettségei vannak, 1723-ban került megerősítésre, és 1867-ig, amíg fennállásunk egyáltalán a birodalmon belül lehetséges volt, mindvégig működött. De hadd utaljak arra, hogy ez nem egyszerűen egy kényszerű magatartásról szólt, ez az ország érdekét is szolgálta. És még azok a háborúk is szolgálták az ország érdekét, amelyek nagyon távoliak voltak tőlünk. Hadd hivatkozzak egy példára! 1847-ben, amikor a lombardiai háború már olyan méreteket öltött, hogy Magyarországtól katonát kellett kérjen az uralkodóház, akkor maga Kossuth is támogatta és határozottan támogatta, hogy Magyarország, a Magyar Országgyűlés szavazzon meg katonát erre a háborúra. Miért? Hiszen ő nagyon határozottan a szabadságharcok mentén foglalt állást, mindvégig Piemont mellett foglalt állást. Mi volt az oka? Az, hogy Magyarország evidens érdeke meg kell hogy előzze időszakonként még azokat a fajta erkölcsi fenntartásokat is, amelyek, azt hiszem, valamennyiünkben megfogalmazódhatnak.
Most kanyarodjunk vissza a jelen helyzethez! Tisztelt Ház! Világos az, hogy Magyarország védelme és biztonsága ma csak egy szövetségi rendszeren belül lehetséges és itt tartható fenn. Nemcsak azért, mert a katonai helyzetünk és a honvédségünk állapota olyan amilyen, amilyen nem most, hanem 25 év alatt kialakult, hiszen azon nem lehet nagyon gyorsan változtatni, hanem azért is, mert a világpolitikai helyzet olyan, hogy egy ilyen méretű ország, mint Magyarország, önmagában aligha állhatna meg azokban a támadási sorozatokban, amelyek a világ különböző pontjain jelentkeznek.
Ezért azt gondolom, hogy a részvételünk - és ez az első válaszom - ezekben a katonai akciókban szükségszerű, ugyanakkor az én álláspontom szerint annak mérete mindig korlátozott, sőt a lehető legkisebb kell legyen. Arra kell törekednie a kormánynak, és ezért kell hogy a kormánynál maradjon a döntés, ezt ugyanis az Országgyűlés nem tudja végrehajtani, hogy ezek a méretek mindig csak a legszükségesebbek legyenek, soha ne lépjenek ezen túl. Ezt a fajta szempontot a Magyar Országgyűlés 1690-től mindvégig, amíg egyáltalán a Magyar Országgyűlés Ausztrián belül működött, következetesen folytatta; a legkisebbet és a legszükségszerűbbet ahhoz, hogy a biztonságunk fennálljon.
Van egy második szempont is. Vajon ez a fajta részvétel gyengíti vagy erősíti a biztonságunkat? Erre a válasz már nem ilyen egyszerű. Erre, azt gondolom, több irányból, katonapolitikailag, amelyhez én nagyon kevéssé értek, de főleg szakmapolitikailag kell tudni válaszolni. Adnak-e ezek olyanfajta technikai és egyéb fejlesztési lehetőségeket, amelyek az ország védelmére is felhasználhatók és az ország védelme szempontjából is fontosak? Ha ma adnak, akkor törekedni kell arra, hogy ezek minél erőteljesebben jelentkezzenek. Ha nem adnak, akkor el kell kezdeni törekedni arra, hogy csak olyan fejlesztések következzenek be elsősorban, olyanokat hajtsunk végre, amelyek az ország védelmét közvetlenül is képesek szolgálni.
(10.40)
Itt magam is ahhoz kell csatlakozzak, hogy nem lehetünk az elkövetkezendő időben túlságosan szűkmarkúak a honvédelemmel kapcsolatban, nem lehet a költségvetés sem, és nem lehetünk egyébként politikailag sem szűkmarkúak. A honvédelem folyamatos erősítése az én meggyőzésem szerint az elkövetkező idők egyik feladata. Azért tartom ezt eminensen fontos feladatnak, mert - nem akarok most messzemenő politikai fejtegetésekbe bocsátkozni, pláne nem, amelyek a határainkon túlterjednek, de - azt világosan látni kell, hogy a bizonytalanság nemcsak Szomáliában, Afganisztánban, a Közel-Keleten áll fenn, ez a bizonytalanság fennáll itt, a Balkánon is a közvetlen környezetünkben. Ebből pedig az következik, hogy Magyarországnak egy szövetségi rendszeren belül is a saját lehetőségeit erősíteni kell, ezért a magam részéről, amikor majd tehetem, és amikor lehetőségem van rá, minden olyan kezdeményezést támogatok, amely a magyar költségvetésen belül, a lehetőségeinken is belül a honvédelem fejlesztését a következőkben támogatni fogja.
A beszámolót a magam részéről korrektnek és olyannak tartom, amely teljes mértékben elfogadható és támogatható, és még egyszer mondanám, azokat a szempontokat, amik a mi saját, belső védelmi szempontjainkat jelentik, ezeknél az ügyeknél is mindenképpen előtérbe kell helyezni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
