VARGHA TAMÁS
VARGHA TAMÁS
VARGHA TAMÁS honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem gondoltuk, hogy egy ilyen száraz, szikár tényeket, számokat, évszámokat, kormányhatározat-számokat, ENSZ-határozatok számát tartalmazó beszámoló, illetve beszámolók ilyen izgalmas vitát eredményeznek. Bár, amiről beszélgettünk, és amit képviselőtársaim hozzászólásaikban elmondtak, szorosan a beszámolók megvitatásához nem tartozott. Egy kivételével a hozzászólók, mind a kormánypárti, mind az ellenzéki hozzászólók támogatták a beszámolók elfogadását, a Jobbik, Gyöngyösi Márton képviselő úr volt az egyetlen, aki ezt nem támogatta.
Demeter Márta képviselő asszony hozzászólásában a támogatás megadása után elemelte ezt a vitát a beszámoló megvitatásától és a Magyar Honvédség állapotát, a létszámát, az eszközök elavultságát, a beszerzések elmaradását kezdte el feszegetni, ami természetesen ezekhez a beszámolókhoz szorosan nem tartozik, de hogyha képviselő asszony erről beszélt, akkor - én nem nagyon szeretek időben sokat visszamenni, de mégis akkor - vissza kell menni jó néhány évet Juhász Ferenc szocialista honvédelmi miniszter idejére, amikor mindez elkezdődött.
(10.50)
Juhász Ferenc minisztersége idején született az a döntés, talán nevezhetjük doktrínának is, hogy a Magyar Honvédségnek valós képességekre igazából nincs szüksége, hiszen az elkövetkezendő sok-sok éven, évtizeden keresztül Európát, Magyarországot olyan kihívások nem fogják érni, ami szükségessé tenne egy erős magyar honvédséget, hanem a kihívások külországokban jelentkeznek majd, és különböző missziókban kell a Magyar Honvédségnek megfelelnie a kihívásoknak. Tehát az alapképességekre nincs szükség, akkor kezdődött meg a Magyar Honvédség leépítése. Olyan missziós feladatokban való használható képességek megtartására van szükség, amelyek igazából nem egy erős hadsereg sajátjai.
Így, ebben a helyzetben érkeztünk el 2010-hez, amikor is a magyar költségvetés, a magyar gazdaság megörökölt helyzete természetesen nem tette lehetővé, hogy minden erőt és költségvetési forrást azonnal a hiányosságok pótlására fordítsunk. Mi is tudjuk, hogy azok a szovjet időkből származó eszközök, ha nem is elavultak, de a közeljövőben el fognak avulni, és a pótlásuk elengedhetetlen. Nem vagyok biztos benne, hogy a szállítóhelikopterek azok, amelyek minden körülmények között és mindenképpen megoldják a Magyar Honvédség minden problémáját, de ezt halljuk nagyon sokszor. Lehet, hogy más gondolatok vezérlik a szállítóhelikopterek azonnali beszerzését követelőket, ezt nem tudom. Sok-sok területen valóban szükség van arra, hogy előrébb lépjünk.
Amikor a NATO főtitkára, Jens Stoltenberg Magyarországon járt, Orbán Viktor miniszterelnök úr is elmondta a sajtótájékoztatón, hogy szükséges a katonai erő mértékét növelni, és ezt meg is fogjuk tenni. 2010 után arra volt erőnk és lehetőségünk, hogy azt tudtuk vállalni, hogy 2016-tól a GDP 0,1 százalékával növelni fogjuk a Magyar Honvédség költségvetését. Ezt meg is tettük és meg is tesszük, ha a költségvetés erre lehetőséget ad. S ha az ellenzéki képviselők is támogatják, akkor természetesen tovább fogjuk növelni, hiszen a cél a GDP 2 százalékának az elérése, amit egyébként - ha megnézzük a NATO 28 tagországát - nagyon kevés ország teljesít. Van, aki előrébb tart, van, aki nagyobbat tudott most lépni, de mi most ezt a lépést tudtuk megtenni. Azonban mi is tudjuk, miniszterelnök úr is elmondta, hogy ezen a téren lépnünk kell, és ezt meg is fogjuk tenni, hiszen ez a nemzeti érdekünk.
Gyöngyösi Márton képviselő úr nem támogatta sem a beszámolókat, sem a külföldi magyar missziókat, kivéve a Magyarországhoz közeli balkáni missziókat. Ez egy nagyon régi vita, beszélgetés közöttünk, s ez részben elvezet majd ahhoz a válaszhoz is, hogy miért a kormány dönt ezekben az esetekben, amit Sallai Róbert Benedek képviselő úr úgy fogalmazott meg, hogy a magyar katonákat hozzák haza külföldről, a külföldi katonákat meg vigyék el tőlünk. Ez a gondolat oda vezessen-e, hogy zárkózzunk be, legyünk egyedül, szövetségesek nélkül? Gyöngyösi képviselő úr is elmondta, hogy Magyarország nagysága, geopolitikai helyzete nem arra determinál minket, hogy mi itt egyedül, elszigetelve egy hatalmas katonai erőt építsünk. De nincs is erre lehetőségünk, hiszen döntöttünk, Magyarország az ENSZ-nek is tagja, népszavazás döntött arról, hogy a NATO és az Európai Unió tagja legyen, és amikor az Alaptörvény 47. cikke alapján a kormány dönt arról, hogy mely missziókban vesz részt a Magyar Honvédség, természetesen megfontolva azt, hogy mire van képessége és ereje hozzájárulást tenni, amikor megkapja a felkérést, akkor egy erős közjogi felhatalmazással a háta mögött teszi meg ezt a kormány, hiszen ezek a szövetségi rendszerből fakadó döntések.
Amikor az észak-iraki, az Iszlám Állam elleni fellépésről döntöttünk, akkor azt itt döntöttük el a Magyar Országgyűlésben, hiszen az sem nem ENSZ-, sem nem NATO-, sem nem európai uniós szövetség, az egy alkalmi szövetség, amiről itt döntött kétharmados felhatalmazással az Országgyűlés. Azt gondolom tehát, hogy ez közjogilag teljesen rendben van. Egy nagyon erős népszavazással megerősített szövetségi tagságból eredő feladatvállalás esetén dönt a kormány arról, hogy magyar katonák a misszióban milyen szolgálatot vállalnak, és ezt természetesen úgy tesszük, hogy megnézzük, megvizsgáljuk, a Magyar Honvédségnek mire van képessége. Képviselő asszony is elmondta, hogy amikor a katonák ezeket a szolgálatokat megteszik, igen kiválóan teljesítenek. Amikor NATO-szövetséges vagy partnerországok képviselőivel találkozunk és beszélgetünk, minden alkalommal elmondják, hogy Magyarország a saját súlycsoportján felül teljesít, és kiválóan dolgoznak a katonák, amiért elismerés és köszönet illeti őket erről a helyről is.
De ez korlátozott - képviselő úrnak mondom -, ezer fő az ambíciós szintünk, ha ezt a megfogalmazást szabad használni, tehát ez nem jelenti azt, hogy minden magyar katona külföldön szolgál. Most is ezer fő alatt van a misszióban szolgálatot teljesítő katonák száma, s igen-igen komoly képességekre és képzettségekre tettek szert, ami most a bevándorlás okozta válsághelyzet idején is egy hasznosítható képesség és képzettség volt, hiszen ezekben a missziókban sok-sok katona megtanulta, hogy hogyan kell az olyan, ellenségesen viselkedő tömeggel bánni, amire itt hál’ istennek, nem volt szükség, de szükség lehetett volna Magyarország déli határain.
Gyöngyösi képviselő úr még magasabbra és tágabbra nyitotta a vitát, amikor arról beszélt, hogy ebben az egy évben, talán néhány hónap alatt olyan sokat változott a világ biztonsági helyzete, hogy el kell gondolkoznunk azon, hogy milyen más és új kihívások érnek minket és azokra milyen választ adunk. Ez a két misszióvállalás korábbi felkérés és felhatalmazás alapján történt, de valóban az lenne a cél, hogy ott oldjuk meg például a bevándorlók életét és élethelyzetét, ahol ők születtek, és nagyon valószínű, hogy szeretnék az egész életüket leélni. Nyilván nem azért indulnak el, mert hirtelen támad egy ilyen gondolatuk. Azokban az országokban, ahonnét a legtöbben érkeznek, valóban bizonytalan, instabil a helyzet. S az is egy érdekes és izgalmas vita, hogy hogyan alakultak ki ezek az instabil helyzetek, ki okozta, ki vett részt ebben, és amikor úgy gondoltuk, hogy Irakban megoldunk egy helyzetet, akkor volt-e forgatókönyvük azoknak arra, akik ezt ott akkor meg akarták oldani, hogy mi lesz Szaddám Huszein után. Nyilván senki nem sírja vissza Szaddám Huszein több évtizedes diktátorságát, de kellett volna forgatókönyvvel rendelkezni, hogy mi lesz utána. A mai helyzet is összefügg ezzel, hiszen az Iszlám Állam nagyon nagy részben Irak területén is tevékenykedik.
(11.00)
Igen, valóban fel kell tenni azt a kérdést is, hogy mennyire volt eredményes az a misszió, az iraki misszió, mennyire volt eredményes a támogatás, a kiképzés a katonák mentorálása akkor, amikor azt láttuk, hogy az iraki katonák nem túl hősiesen, fejvesztve menekültek, amikor az Iszlám Állam részéről támadás érte őket. Tehát ez is egy nagyon izgalmas és igen tartalmas vita lehet majd. De ezeknek a szövetségi rendszereknek mi ma tagjai vagyunk, és eszerint kell eljárnunk.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Köszönöm szépen Turi-Kovács Béla képviselőtársamnak, hogy az idősek bölcsességével közelítette meg ezt a helyzetet, és segít nekünk abban, hogy jól döntsünk, amikor döntenünk kell.
Köszönöm szépen a támogatást, és köszönöm szépen, hogy egy ilyen izgalmas vitaindító vita hangzott itt el a Magyar Országgyűlésben. Arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a két beszámolót támogassa a szavazáson. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
