DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor pár héttel ezelőtt az Országgyűlés asztalán egy másik, hasonló típusú javaslat feküdt azzal kapcsolatban, hogy a menedékkérők általános elosztását szabályozó uniós javaslattervezetet Magyarország vigye a megfelelő döntéshozó fórum elé, kezdeményezve a felülvizsgálatát, az LMP frakciója ezt a kezdeményezést támogatta. Nem így állunk ezzel a mostani határozati javaslattal. Szerintem hasznos lenne elöljáróban egy kicsit azt megvizsgálni, hogy az a globális krízis, amelynek elszenvedője jelenleg Európa, ez valójában miért és mennyiben egészen más természetű migrációs helyzet, mint amivel a múlt században, akár a múlt század ’90-es éveiben szembe kellett nézni.
Azok a migrációs helyzetek, amikkel meg kellett birkóznia akár Magyarországnak is a délszláv háborúban vagy a Ceau-diktatúra szomszédságában vagy akár a második világháború idején, azért voltak egészen mások, mint ez a jelenlegi, XXI. századi migrációs helyzet, mert Magyarország vagy más biztonságos harmadik ország pontosan tudta, pontosan bemérhette azt, hogy a háborús cselekmények, az üldöztetés éppen mekkora területet érint, és nagyjából meg lehetett becsülni, mint ahogy nagyjából ma Ukrajna esetében is meg lehet becsülni, hogy maximum nagyjából hány menekült, hány üldözött várható. Nem így állunk ezzel a mostani migrációs helyzettel.
Természetesen egyet tudunk érteni azzal, hogy nem szabad tömegeket ellenőrizetlenül beengedni az Európai Unióba, viszont az, amivel most kell szembenéznie az Európai Uniónak, egy olyan korszakban alakult ki, amikor egész egyszerűen arról van szó, hogy kulturálisan, ha úgy tetszik, összeért a világ. Azok a tömegek, akik ma útra kelnek, vannak olyanok, akiknek talán az elődei az 1970-es években maguk sem gondolták azt, hogy valaha is el akarják hagyni a szülőföldjüket, bármilyen éhínség pusztított ott, bármilyen üldöztetésnek voltak kitéve, azért, hogy egy tőlük sok ezer kilométerrel arrébb található, ugyan jobb életszínvonalú, viszont egészen más kultúrájú társadalomba kérjenek bebocsátást.
Azok a migrációs helyzetek, amelyekkel a XX. században meg kellett küzdeni, jellemzően rögtön a közvetlen, békés szomszédos területet érintették. Ma viszont arról van szó, hogy akik útra kelnek - a 400 ezres tömeg a Belügyminisztérium jelentései szerint több mint száz országból tevődött össze -, sok esetben egész egyszerűen olyan motivációval kelnek útra, hogy pontosan ugyanazok a kulturális minták elérhetők a számukra, mint mondjuk, a megcélzott országok hasonló korú polgárai számára.
(20.00)
Ezért alakulhat ki egy olyan migrációs hullám, ahol egyszerre vannak jelen olyanok, akik valóban az üldöztetés, a népirtás, a háború elől menekülnek - gondolok itt azokra, akik Szíriának a terrorszervezetek által sújtott területeiről érkeznek -, vannak olyanok, akik valóban a hasonló kulturális mintákat látva, a jobb élet reményében kelnek útra, és valóban ezt a tömeget kihasználva útra kelnek olyanok is, akik a fanatikus, erőszakos szervezetek szándékait akarják végrehajtani a nyugati civilizációval szemben.
Éppen ezért gondolom azt, hogy a legnagyobb mulasztás, amit megtehetett az Európai Unió az elmúlt hónapokban vagy ha úgy tetszik, az elmúlt években - és Magyarország ennek az Európai Uniónak a részese, Magyarország képviselője ott ül az Európai Tanács csúcstalálkozóin -, hogy nem teremtett egy olyan mechanizmust, amely a XXI. század megváltozott migrációs helyzetére képes olyan választ adni, hogy az Európai Unió szervei világosan meg tudják különböztetni azt, aki valóban háborús menekült, valóban népirtás, vallási üldözés elől menekül, attól, aki egyébként gazdasági bevándorló vagy egész egyszerűen erőszakos cselekmények szándékával terroristaként érkezik az Európai Unió területére.
Ma az Európai Uniónak nincsen meg az a képessége, hogy meg tudja különböztetni azokat, akik történetesen pontosan olyan terroristák elől menekülnek, hátrahagyva a szülőföldjüket, akik egyébként ezeket a gyalázatos cselekményeket itt az Európai Unió területén is elkövetik. Természetesen felvetődhet a kérdés - és ezt szerte Európában populista pártok fel is vetik -, hogy egyáltalán mi dolga van az Európai Uniónak például azokkal, akik háborús üldöztetés elől menekülnek.
Szeretném felvetni - anélkül, hogy Ferenc pápát idézném vagy másokat, akik egyébként a humanizmus nevében megszólaltak az utóbbi hónapokban -, szeretném azért azt felidézni, hogy az a helyzet, ami ma a háború, a terrorszervezetek által sújtott országokban előállt, nem független az Európai Unió politikájától, nem független annak az Európai Uniónak a politikájától, amelyik bizonyos szempontból már ma egy politikai egység, legalábbis a schengeni övezet, határvédelem, belbiztonság szempontjából egy politikai egységnek tekinthető, és nem fekszik túl távol ezektől az országoktól, azoktól az országoktól, azoktól a régióktól, ahol ma, azt gondolom, az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak a felelőssége kétszeresen is megállapítható azért, hogy ilyen állapotok vannak.
Egyrészt megállapítható a globális nagyvállalatok felelőssége abban, hogy folyamatosan olyan politika irányába lökik az európai magországok, illetve az Egyesült Államok kormányát, amelyik egyre inkább erősíti a globális egyensúlytalanságokat, hiszen ami hangok Németországból érkeztek az elmúlt hónapokban, sokszor ilyen megfontolásokkal fogalmazódtak meg. Addig, amíg különböző, akár európai nagyvállalatok a profit reményében még ösztönzik is a kormányzatokat, hogy minél inkább adjanak teret az olcsó munkaerőnek, ezek a nagyvállalatok azt gondolják, hogy az olcsó munkaerővel tudnak további profitot termelni, azzal az olcsó és kiszolgáltatott munkaerővel, ami nemcsak Ázsiából, Afrikából, de adott esetben bizony Kelet-Európából is érkezik az Európai Unió magországaiba.
Ez a folyamat viszont azzal jár, hogy a centrumországok, az Európai Unió, az Egyesült Államok, adott esetben Oroszország is, nem pusztán csak a természeti erőforrásokat akarják kisajátítani a különböző afrikai, ázsiai államokban, hanem az olcsó, de adott esetben relatíve képzett munkaerőnek az elszívásával lehetetlenné is teszik azt, hogy ezekben az államokban valaha esély legyen a stabilizációra, valaha esély legyen a belső rend és biztonság megteremtésére. Ez egy felelőssége, ugyan nem kizárólagos felelőssége, de súlyos felelőssége az Európai Uniónak, aminek Magyarország is részese, és a schengeni övezetnek is részese, amiért az Európai Unió nem hunyhat szemet akkor, amikor ezekben a kaotikus országokban a háborús üldöztetés, a terror elől menekülnek emberek.
A másik nagy felelőssége az Európai Uniónak, illetve a NATO-nak, hogy azok a háborús beavatkozások, amik, megkockáztatom, szintén nem voltak függetlenek gazdasági megfontolásoktól, szétzúztak diktatúrákat, de egyben szétzúztak működő államgépezeteket is Afrikában, Észak-Afrikában, illetve a Közel-Keleten, odavezettek, hogy ma Európa határainál gyakorlatilag a káosz, a fanatizmus ül tort. Ebben az Európai Unió és a NATO döntéshozóinak súlyos felelősségük van, és ez a felelősség odavezet, hogy igen, meg kell védeni a határainkat, ugyanakkor meg is kell tudnunk különböztetni azokat, akik azért kopogtatnak a határainkon, mert egyszerűen nem tudják biztonságban saját maguk, illetve gyermekeik életét azok miatt a kaotikus állapotok miatt, amikért bizony az Európai Uniónak is felelősséget kell viselnie. Meg kell különböztetnünk ezeket a menekülteket azoktól, akik valóban gazdasági bevándorlók vagy éppen terroristák. Ezt a feladatot nem végezte el az Európai Unió, és ebben bizony részes Magyarország is.
Azt gondolom, a kérdés most ennél a határozati javaslatnál nem az, hogy egyébként ez a jogszabálytervezet vagy -kezdeményezés a belügyminiszteri tanácstól egyébként sérti-e a szuverenitását a tagállamoknak vagy sem. Én készséggel elfogadom Trócsányi miniszter úr álláspontját ebben a kérdésben, és nem is az a kérdés, hogy egyébként ez a kvótajavaslat, amely itt fekszik előttünk, épeszű javaslat-e, vagy megoldja-e ezt az egész migrációs krízist. Teljesen egyértelmű, hogy ez a javaslat nem egy épeszű javaslat, és nem képes arra, hogy megoldja a migrációs krízist.
Most viszont nem arról döntünk, hogy ez a javaslat jó javaslat-e vagy sem, hanem arról döntünk, hogy legalább egy látszólagos döntésig el tudott vergődni az Európai Unió megfelelő miniszteri tanácsa, és Magyarország, amelynek képviselője nemmel szavazott - én még azt is megkockáztatom, lehet, hogy helyesen -, most ebben a helyzetben küld-e egy olyan üzenetet egy jogorvoslati kérelemmel az Európai Unió felé, az Európai Unió döntéshozói felé, hogy Magyarország egyébként nem érdekelt semmilyen közös megoldásban. Nekem, nekünk az a problémánk, hogy ez a jogorvoslati kérelem, függetlenül attól, hogy maga a döntés helyes vagy helytelen, azt üzeni, hogy Magyarország nem érdekelt semmilyen közös megoldásban.
A napirend előtti miniszterelnöki felszólalásra reagálva elmondtam, hogy Magyarországnak létérdeke az, hogy szülessen az Európai Unión belül közös megoldás. Magyarország eddig ahhoz, hogy ilyen közös megoldás szülessen, semmit nem tett hozzá, ellenben élére állt egy olyan folyamatnak, ami odamutat, hogy a végén, függetlenül a kezdeményezők szándékától, az egész schengeni övezet szét fog esni, és nem jön létre egy olyan hatékony belbiztonsági együttműködés, ami egyébként a magyar emberek biztonságát is garantálná.
A gondunk az, hogy ha és amennyiben Magyarország egy olyan üzenetet küld, hogy mi nem vagyunk érdekeltek közös európai megoldásban, nem tudjuk azt - és erre nem volt világos, egyértelmű kormányzati válasz -, hogy mi történik akkor, ha mondjuk, 50 ezer, 100 ezer, 150 ezer Magyarországon regisztrált embert akarnak visszatoloncolni Magyarországra. Az rendben van, hogy Kósa Lajos elmondja, hogy nem kérünk a visszatoloncolásból, de továbbra is az a kérdésem, hogy ha Németország, a német kormány vagy az Európai Unió különböző döntéshozói a mostani döntésünk után úgy döntenek, hogy rendben van, ha ti nem fogadtok be 1300 egyébként azonosított embert, akkor majd visszakaptok 50 ezret, akit ti regisztráltatok. Mi erre a felelős magyar kormánynak a válasza?
Továbbmegyek: nekünk, magyaroknak létérdekünk az, hogy egy ilyen fenyegetett helyzetben legyen egy olyan európai együttműködés, közös parancsnokság alatt egy olyan titkosszolgálati együttműködés az Európai Unión belül, amelyik biztosítja a magyar szervek számára is, hogy azonnali információt kapjunk az Európai Unió területén grasszáló terroristagyanús személyek mozgásáról. Modellezte-e azt a magyar kormány - és erre nem kaptunk sem most, sem az elmúlt hetekben választ -, hogy egy ilyen magyar lépés hogyan hat egy olyan mélyebb belbiztonsági együttműködésre, ami egyébként a magyar emberek biztonságát is szolgálná?
(20.10)
Merthogy ne legyen félreértés: az a válasz, amit itt viszonválaszában a miniszterelnök úr adott azzal kapcsolatban, hogy a párizsi terrorcselekmények semmiféle összefüggésben nem állnak az európai szolgálatok közötti együttműködés esetleges elégtelenségével, hát ez legalábbis egy meglehetősen merész kijelentés volt. Természetesen, ugye, a péntek 13-i terrorcselekmény miatti nyomozás nyilvánvalón kezdeti stádiumban van, de már most felvetődtek olyan komoly hírek, hogy talán annak, hogy létrejöhetett így egy ilyen szervezett terrorcselekmény, köze lehet ahhoz, hogy az információáramlás az Unió szolgálatai között nem elégséges. Az a problémánk, hogy minden olyan üzenet egy tagállam részéről, ami azt jelenti, hogy nem érdekelt a közös megoldásban, majd mi magunk megoldjuk, egész egyszerűen egy ilyen egymásra utalt országcsoportban, mint az Európai Unió, sőt továbbmegyek, mint az európai kontinens, ideértve a társult tagállamokat, amelyek egyébként tranzitországok, egész egyszerűen megoldhatatlan biztonsági helyzetet fog teremteni.
Az egyoldalú lépések és az egyoldalú kerítésépítések politikája egész egyszerűen nem lesz tartható. Ha és amennyiben Magyarország, bár ellenszavazott, de nem támadja meg jogorvoslattal ezt a döntést, a legrosszabb úgymond, ami történhet, az az, hogy ezt az 1300 embert ideküldik. De hangsúlyozom, Magyarországnak megvan ebben az esetben a lehetősége arra, hogy pontosan kontrollálja ezt az 1300 személyt, nyomon tudja követni azt, hogy egyébként ezek a személyek hol tartózkodnak, mit tesznek Magyarország területén. Erre Magyarországnak a kapacitása megvan. Ha a visszatoloncolásból kapunk 50-100 ezer embert, ugyanez a lehetősége Magyarországnak sokkal, de sokkal korlátozottabb lesz.
És még valami: jelenleg már nem az a kérdés, Z. Kárpát képviselő úr, hogy kit fogadunk és kit nem. Nem az a kérdés, hogy épül-e további kerítés Magyarország határainál vagy sem, a kérdés az, hogy alsó hangon félmillió ember már az Európai Unió területén tartózkodik. Alsó hangon félmillió ember már a schengeni övezeten belül tartózkodik. A kérdés az, hogy egy ilyen esetben, amikor ezek az emberek elméletileg bármikor akár Magyarországra is jöhetnek, azok is, akik egyébként tényleges menekültek és azok, akik egyébként terrorcselekmény céljából érkeznek az Európai Unió területére, Magyarországon a magyar rendvédelmi szervek kellően felkészültek-e arra, hogy ezeknek az embereknek a mozgását kontrollálni tudják. Nekünk, LMP-seknek ezzel kapcsolatban van kétségünk.
Összefoglalva: azt gondolom, hogy mindaz, ami ma Európa kapuinál történik, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, mindaz, ami gyakorlatilag letarolta a filterállamokat Európa kapujánál az elmúlt években, ezért az európai országokat, az európai nagyipart, az Európai Uniót és a NATO-t kétszeres felelősség is terheli. Egyrészt a nemzetközi jogot súlyosan sértő háborús cselekmények miatt, amiben tettestárs volt Magyarország is a 2000-es években, és amiatt is, hogy az európai nagyvállalatok kifejezetten gerjesztik is azt a folyamatot, ami az olcsó, képzetlen munkaerő elszívásával próbál az ő kasszájukba még nagyobb profitot belecsepegtetni.
Ez a folyamat még inkább erősíti a globális egyensúlytalanságokat, és ha nincs terv arra az Európai Unión belül, hogy mi fog történni egy-egy konfliktus megszűnte után, mondjuk, Szíriában, Irakban vagy a különböző észak-afrikai vagy éppen szubszaharai államokban, ha erre nincsen terv, ha Magyarország nemzetközi fejlesztési kapacitásait sem hajlandó például fejleszteni, növelni, akkor az a helyzet, hogy ideig-óráig lehet tüneti kezeléseket adni ezekre a válságokra. Nem tudjuk ebben az esetben azt, hogy mi történik holnapután.
És azért, merthogy kétszeres felelősség terheli az Európai Uniót és benne Magyarországot is azért, ami ma Európa kapuinál történik, nem háríthatjuk el a felelősséget, nem háríthatjuk át a felelősséget pusztán Törökországra, Libanonra, és nem háríthatjuk el annak a felelősségét, hogy meg tudjunk különböztetni itt, Európában menekültet, gazdasági bevándorlót, illetve azokat, akik kifejezetten bűncselekmények elkövetése céljából érkeznek az Európai Unióba. Az LMP elmondta már a szeptember eleji vitában is, illetve június elején is, hogy igen, nem tudjuk kizárni azt, hogy terroristák is érkeznek ezzel a tömeggel az Európai Unió területére, ezért szorgalmaztuk már hónapokkal ezelőtt, hogy történjenek meg azok a korrekt eljárások, ahol meg lehet különböztetni ezeket a személyeket.
Viszont azt látjuk, hogy itt az egész kvótakérdés körül kialakult egy hitvita, ami arról szól, hogy vannak azok, akik egyébként helyeslik is a német kormány politikáját, akik úgy gondolják, hogy önmagában a kvótarendszer mindent meg fog oldani. Természetesen nem fog megoldani semmit. Sőt, hangsúlyozom még egyszer, a jelenlegi kvótarendeletet mi sem tartjuk egy épeszű javaslatnak. 140-160 ezer emberről beszélünk, miközben ezen már az idő régen túlhaladt.
A másik oldalon viszont azt kell látni, hogy miután a schengeni övezet belbiztonsági szempontból - akarjuk, nem akarjuk - egy egység, az Európai Unió közösen lépett fel ezekkel az államokkal szemben, ahol ez a káosz létrejött, ezért sem erkölcsi, sem biztonsági szempontból ennek a helyzetnek a terhét nem tolhatjuk el magunktól. Éppen ezért mi azt mondtuk már szeptemberben is, hogy önmagában a kvóta természetesen nem megoldás. Vannak olyan kvótajavaslatok, amik kifejezetten használhatatlanok vagy éppen károsak, van olyan kvótaverzió általános elosztási rend címén, egyes javaslattervezetek, amik valóban kifejezetten meghívólevélként is működhetnek a szubszaharai térség vagy a közép-kelet irányába, ugyanakkor a kérdés nem ez. A kérdés az, hogy van-e közös európai menekültügyi eljárásrend, ami felváltja a jelenlegi dublini rendszert, van-e közös európai intézményrendszer, beleértve a közös határőrizetet, és lesznek-e közös európai diplomáciai lépések. Ha az Európai Unió ezekben meg tud állapodni, akkor természetesen a megoldásnak akár valamilyen kvótarendszer is része lehet.
De ha és amennyiben nincsen megállapodás semmiben, ami érdemi megoldást jelentene erre a krízisre, akkor, én azt gondolom, hogy beláthatatlan folyamatok indulnak el, ami elvezethet természetesen akár oda is, hogy egész Európának a határait le kell zárni, de elvezethet a teljes schengeni rendszer széteséséhez is.
Éppen ezért mi nagyobb megfontoltságot kérnénk. Azt, hogy azzal a politikával szakítson a magyar kormány, amit egyébként jó néhány más európai kormány is folytat, hogy alapvetően belpolitikai meccsre akarja felhasználni ezt az egész jelenlegi válságot. Ki akarják maxolni a kommunikációs hasznot ebből a történetből, és nem törődnek azzal, hogy a mai, holnapi, látszólag helyes lépéseknek holnapután mi lesz a következménye.
Mi attól tartunk, hogy jelenleg egy ilyen jogorvoslati lépés ugyan megakadályoz valamit, aminek tulajdonképpen sok értelme nincsen, viszont egyáltalán nem teremt kezelhetetlen helyzetet Magyarország számára. Másik oldalon viszont mind Magyarországot lehetetlen helyzetbe sodorja akkor, ha visszatoloncolást kezdeményeznek más európai országok, és nagyon könnyen még az esélyét is elveheti annak, hogy közös európai megoldás legyen. Márpedig közös európai megoldás nélkül ebben a világban, ebben a schengeni rendszerben a magyar kormány önmagában nem tudja garantálni a magyar emberek biztonságát. Köszönöm szépen.
