ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az önsorsrontó és öngyilkosan ostoba Willkommenskultur jegyében Európa megháborodott vezetői idecsalogatják leendő hóhérainkat, vagy éppen nem hajlandóak semmit tenni a katasztrófával fenyegető beözönlés ellen, akkor fokozott figyelem illeti meg azokat a szervezeteket, amelyek a magyar emberek biztonságát, életét és testi épségét óvják, védik. Hiszen ahogyan a tragikus, ámde előre megjósolható párizsi vérfürdő megmutatta, a terror mindennapi fenyegetéssé vált Európában. Tegnapelőtt Madrid, tegnap Párizs, holnap Berlin, holnapután pedig talán Budapest.
Ebben a helyzetben bizonyára nem felesleges, ha áldozunk néhány szót az amúgy nem túlzottan reflektorfényben álló vasútőri tevékenységre, hiszen ha már hazánk biztonságáról van szó, akkor kézenfekvő, hogy az egyik legsebezhetőbb és legkönnyebben elérhető infrastruktúra-hálózatról, a vasútiról, illetve annak biztonságáról is beszéljünk egy keveset. Noha a VDSZSZ honlapján olvasható legfrissebb hír szerint talán mégis felvillant a fény az alagút végén, mert ugyan a vasútőrök kiszervezésével kapcsolatos közbeszerzést már kiírták, de lehet, hogy a vasútőrök most mégis a MÁV Zrt.-be lesznek integrálva.
Miért is olyan fontos, kedves kormánypárti képviselőtársaim, mindez? Miért lenne jó, ha nem csupán a pénzéhes cápaként újabb zsíros falatokra ácsingózó, befolyásos tartótisztjeik kiszervezést követelő parancsát, hanem a figyelmeztető hangokat is méltóztatnának meghallgatni?
Vasúti pályahálózatunk hossza körülbelül 7300 kilométer, sok száz potenciális célpontként tételeződő állomással. A MÁV évente csaknem 150 millió utast szállít, és a vasúti teherfuvarozás évente 10 milliárd árutonna-kilométer volumenben bonyolít áruszállítást. Sokszor igen veszélyes, baleset elszenvedése vagy terrorcselekmény elkövetése során tömegkatasztrófát előidézni képes anyagokat. Márpedig ekkora vasúti infrastruktúra és ennyi utas védelme emberpróbáló feladat, még az olyan több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező állomány számára is, mint a Vasútőr Kft. tényleges vasútőrei. Aki egy ilyen terrorveszélyes helyzetben ennek a szervezetnek a gyengítése mellett dönt, az pont úgy cselekszik, mint 1918-ban, a világháború végén, a legvészterhesebb időkben Károlyi miniszterelnök hazaáruló hadügyminisztere, az alkoholista Linder Béla, aki még a frontokról teljes rendben és hadfelszereléssel hazaérkező katonáinkat is szétkergette.
Tagadhatják a nyilvánvaló tényeket, mentegethetik a hitvány bizonyítványt, de a szakmai érvekkel nem tudnak mit kezdeni. Ha a kormány hajlandó lenne komolyan egyeztetni a szakszervezettel, akkor nekik is elmondanák, hogy a Vasútőr Kft. vasútőrei hivatásos, döntő részben több évtizedes vasúti szakmai múlttal rendelkező vasútbiztonsági szakemberek, akik tudják, hogy vészhelyzet esetén kit kell értesíteni és milyen sorrendben, ismerik a MÁV belső utasításait, a vasútüzem működését, az alá-fölé rendeltségi viszonyokat, ami egy olyan katonai hierarchián alapuló szervezetnél, mint a vasút, nagyon fontos előny.
A vasutasok által károsnak ítélt kiszervezés viszont a vasútőri állomány elvándorlásához fog vezetni, ezzel pedig értékes szakmai tudás fog elveszni a vasút számára. Azok a kizsákmányolt biztonságiőr-rabszolgák, akiket ezután fognak alkalmazni, a vasutat soha nem fogják megtanulni, mivel köreikben éves viszonylatban közel 80 százalékos a fluktuáció, tehát ha akarják, sem lesz idejük megtanulni vasutasul.
(1.40)
Ergo, könnyebb helyzetben lesz az, aki bármi gazságot tervez az utazóközönséggel szemben. Amennyiben a kormány szándékainak megfelelően a vasútőri tevékenység mégis kiszervezésre kerül a civil vagyonvédelmi szektorba, úgy a piac farkastörvényei fognak érvényesülni. A feketén való foglalkoztatás minden átkos mellékhatásával egyetemben. Hullafáradt, alulfizetett, motiválatlan dolgozók kellene hogy vigyázzanak a napi 400-500 ezer utasra. És mindez miért történhet meg? Azért, mert bizonyos jó politikai kapcsolatokkal rendelkező gazdasági körök megszokták, hogy következmények nélkül csalhatnak el sok milliárd forint adót és járulékot, mivel az állam nem tud és nem is akar rendet rakni a vagyonvédelmi ágazatban.
Ezen felbátorodva pedig úgy gondolták, itt az ideje, hogy újabb zsákmány felé terjesszék ki csápjaikat. A közbeszerzés győztesének a MÁV óránként majd’ közel 2 ezer forintot fizet, a tendergyőztes viszont majd a jól kialakult gyakorlat szerint 800 forintért lepasszolja az egészet, mondjuk, egy ukrán munkaerő-kölcsönző vállalatnak, ami végül 400 forintos órabért fog fizetni a magyar munkavállalóknak. Éppen ezért követeli a Jobbik, hogy tényleg sürgősen állítsák le a kiszervezést. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
