NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD (Jobbik): Horthy Miklós Budapestre való bevonulásával 96 éve történelmünk dicsőséges évtizedeit hozta el. Tisztelt Országgyűlés! Ez napirend utáni felszólalásom címe. És hozzá is teszem gyorsan, hogy a Magyarország módszeres kifosztásával járó román megszállásunk után került erre sor. Kissé sajnálom, hogy Kövér László házelnök nem tartotta szükségesnek, hogy napirend előtt megemlékezzen erről. De akkor legalább most, napirend után hadd fogalmazzak meg néhány gondolatot ezzel kapcsolatban a jelen lévő, sajnos, most már csak jobbikos képviselőtársaimnak.
Bár éjjel 2 környékén már átcsúsztunk az évforduló másnapjára, mégis néhány gondolatot talán szükséges elmondani. Hiszen ha összehasonlítanám a Horthy-korszak és az Orbán-kormány vagy legalábbis a második és a harmadik miniszterelnökségének kultúrpolitikáját, botrányosan jó ellentétpárok kínálnák magukat. Mielőtt azonban elmélyülnék, mondjuk, Herczeg Ferenc és Imre Kertész munkásságának számunkra gyümölcsöző összehasonlításában, máris veszélyesebb vizekre eveznék vagy stílszerűen hajóznék. Ugyanis gróf Klebelsberg Kunó, a Horthy-korszak talán legkiválóbb miniszterének munkásságát szinte mindenki elismeri. Így olcsó és talán bátortalan megoldás is volna pusztán a néhai kultuszminiszter tevékenysége alapján méltatnom a Horthy-korszakot.
Persze nem mindegy, hogy szívből vagy csak színleg fogadják el a klebelsbergi kultúrpolitikát, hiszen például a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ neve miatt is tiltakozott az egykori miniszter unokahúga, gróf Klebelsberg Éva, joggal, és hát javasolta, hogy ha már így működik ez az intézet, akkor méltóbb volna sajnos Aczél György nevének használatára. Mondta ezt, ugye, Klebelsberg Éva. De ha már kulturális örökség, fölmerülhet, hogy a Szabadság téri, 1920-ban emelt Trianon-emlékmű-csoport visszaállítását vajon a jelenlegi kormányzat a közeljövőben vállalni fogja-e. A kérdés persze költői, a válasz viszont prózai. Nemhogy vissza nem állítják ezt az emlékműcsoportot, még a Szabadság téri szovjet önkényuralmi emlékmű is sajnos ott maradhat.
Azt gondolom, hogy joggal lehet kritizálni balról és jobbról egyaránt a Horthy-korszakot, azonban azért mondjuk ki, hogy annak ellenére, hogy akár a Horthy-korszak is a velejéig korrupt volt, e tekintetben nem is példa számunkra, mégis, volt egy nemzeti minimum, Magyarországon még a liberálisok is nemzeti érzésűek voltak, a nem revizionistákat kiközösítették maguk közül, evidencia volt a magyar nyelv, kultúra, iskola, egyház támogatása. És mindez szívből is jött. Ezek ma ócska politikai számítások, választási esélylatolgatások játékszerévé silányultak.
(1.50)
Érdemes, ha már a revízióról szót ejtettem, azt is felidézni, hogy nemcsak hogy sikeres volt a Horthy-korszak revíziós politikája, de sikeres lehetne és példa lehetne ma is. Az elmúlt 25 évben is - Raffay Ernő volt honvédelmi államtitkár tanulmányából kiderül - féltucatnyi revíziós lehetőséget szalasztott el a politika. Kezdve 1991. december 1-jével, amikor a kárpátaljai népszavazáson 80 százaléka szavazott az ott élőknek az autonómiára, és öt napra rá aláírták, megkötötték a gyalázatos, mindenről lemondó ukrán-magyar alapszerződést, 2005. szeptember 26-ával bezárólag, amikor a feltétel nélküli román EU-csatlakozást megszavazta itt korábbi ígéretével szemben akár Orbán Viktor is.
Féltucatnyi lehetőségről mondtak le. Pedig, ha már itt Trianont akarja ünnepelni, és ünnepli is évről évre a jelenlegi kormányzat, ajánljuk figyelmébe, hogy lenne mit ünnepelni, akár a Horthy-korszak alapján az első és második bécsi döntést. Bizony, egy tűzijátékot is megérdemelne évről évre.
Pedig a Horthy-korszakban sem volt könnyű. Mi az, hogy nem volt könnyű, nemcsak az első világháborút, vörös terrort és főként Trianont kellett elszenvedje Magyarország, hanem a spanyolnáthát is, melynek neve talán nem tűnik olyan ijesztőnek, de azért az emberi történelem eddigi legtöbb áldozatot szedett járványa lett. Aztán a Horthy-korszakot sújtotta a nagy gazdasági világválság is, melynek hatására mindaz, amit Bethlen István vezetésével majdnem tíz évig építettek, összeomlott egyik napról a másikra. Mégis, Horthy kormányzása alatt hazánk lakosságának száma több mint egymillió fővel növekedett, ami szerintem a legfőbb mutatója kellene hogy legyen a mindenkori kormányzat eredményességének.
Érdemes talán megemlíteni azt is, hogy amikor lemondatták Horthy Miklóst, a család birtoka ugyanakkora volt, mint amikor kormányzóvá választották.
Mindezek ellenére 1993-as újratemetésén sem állami, sem katonai tiszteletadás szégyenszemre nem volt, sőt fontos közterület a mai napig nincs róla sehol elnevezve.
Lovagiassága, karakánsága, bölcsessége, műveltsége mellett talán harcos és kérlelhetetlen antikommunizmusát emelném ki hosszabban, ha volna rá idő, és ezt ajánlom a jövőben a házvezetésnek is, hogy erről a dicső évfordulóról a jövőben hivatalból emlékezzen meg. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.)
