DR. TÓTH BERTALAN
DR. TÓTH BERTALAN
DR. TÓTH BERTALAN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is úgy voltam, ahogy Witzmann képviselőtársam, nem kívántam hozzászólni a mai vita során, de pont az ő felszólalása ösztönöz mégis, hogy néhány gondolatot megosszak önökkel.
Képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy fontos a tisztánlátás, és fontos rávilágítani egy filozófiai különbségre az ellenzék, a Magyar Szocialista Párt és a Fidesz-kormányzat tekintetében. Igen, képviselőtársam, fontos a tisztánlátás, mert meg kell vizsgálni, hogy 2012 előtt mit tettek önök az energiaár tekintetében, hiszen megszüntették azt az árkompenzációs rendszert, ami még az azt megelőző időszakban egy 80 milliárdos tételt tett ki, ami a kisfogyasztókat segítette volna. Ez volt az az időszak, amikor a közműszolgáltatók kintlévőségei megduplázódtak, és hiába harsogják most, hogy mennyivel csökkentek a kintlévőségek, még mindig magasabbak, mint a 2012 vagy 2010 előtti időszakban, tehát egyszerűen a magyar fogyasztók nem tudták fizetni azt az árat, amit az árkompenzáció kiesése miatt nekik önök miatt meg kellett fizetni.
Érdemes valóban rávilágítani arra a különbségre, amit ön is említett, hiszen most már rengeteg kutatás bizonyítja azt, hogy például a családi adókedvezmény rendszere csak a jobb módú családoknak segít, az össznagycsaládosok tekintetében a felső egyharmad vitte vagy viszi el a családi adókedvezmény sikereit és eredményét. Az önök által rendkívüli módon dicsért rezsicsökkentés, amely segít a magyar családoknak, szeretném felhívni a figyelmét, hogy ennek a díjcsökkentésnek a háromnegyedét a jobb módú egynegyed élvezhette, hiszen például míg egy kisfogyasztónál ez egy pár ezer forintos megtakarítás, addig egy nagyobb fogyasztói körnél ez akár több tízezres havi megtakarítást jelenthet. Ezért mondtuk végig azt, hogy igazságtalan az a társadalomfilozófia, amiben önök gondolkodnak és megvalósítják ezeket a programokat, mert csak a jobb módú, felsőbb rétegek élvezik ennek a hasznát. Nyilván ez fontos önöknek mint szavazóbázis, de eközben pedig a családok kétharmada és a fogyasztók háromnegyede nem igazán élvezi ennek az előnyét. Sőt, ha azt nézzük, hogy az úgymond rezsicsökkentés mellett önök milyen terheket róttak a magyar családokra, gondolok itt a harmincféle új adóra, amit bevezettek, a megemelt áfára - 27 százalékos az áfa -, ami az élelmiszerben nekik pluszkiadás, gondolok a tranzakciós adóra - tudjuk jól, hogy a munkavállalók és a családok is bankszámlán kapják a fizetésüket -, ott milyen növekmény volt tapasztalható, de akár a telekommunikációs adót is említhetném, ahol milyen pluszkiadásaik voltak.
Szeretnék végre hallani egy olyan összehasonlítást, hogy amúgy amit ön említ, hogy egy évi 100-150 ezer forintos megtakarítás mellett ezek a kiadások, amelyeket önök bevezettek az elmúlt időszakban, milyen pluszterhet jelentettek a magyar családok számára. Lehet, hogy önök is meglepődnének, és többe kerülne az élet a magyar családoknak, de azt önnek bizton állíthatom, hogy például a személyi jövedelemadónál az adójóváírások kivezetésével és ezekkel a pluszadókkal a családok többsége rosszabbul járt az önök felfogásában. Ez az igazi különbség közöttünk, képviselőtársam, hogy míg ön és az ön pártja, az önök kormánya a jobb módú és amúgy is jobban boldoguló családokat és állampolgárokat segíti, addig elengedte a kezét több százezer vagy akár több millió magyar honfitársunknak, és ezt mi rendkívüli módon igazságtalannak tartjuk.
Nézzük meg a jelen helyzetet is, ha már itt tartunk a rezsiköltségeknél. Amikor elindult ez a folyamat, egyből termett egy-két jó barát, akinek a zsebét lehetett 100-150 milliárdos nyereséggel megtömni. Gondolok itt a MET-ügyre, ahol az olcsó gáz hasznát önök, kihasználva ezt a helyzetet, nem a magyar lakosságnak, a családoknak juttatták el, hanem egy offshore hátterű gazdasági társaságnak, például Orbán Viktor kötélbarátjának, Garancsi Istvánnak. De említhetném azt is, hogy miközben megfeleződött a világpiacon az olajár, illetve a gázár is jelentősen csökkent mind a nyugati, mind a keleti piacon, ennek a hasznát önök nem adják oda a magyar családoknak. A mi javaslatunk szerint igazságosan, átlagfogyasztásig kellene mérsékelni az árakat, és végre valóban, ahogy ön is fogalmazott, az átlagembereknek, az átlagcsaládoknak lehetne ebben segíteni.
(11.20)
De hát ez sem olyan régi hír, hogy a rezsicsökkentés egyik legfontosabb elemét, amitől fenntartható tud lenni, hogy a családok akár 30-40 százalékot is megtakarítsanak azzal, hogy az ingatlanaikat, a lakásaikat, az épületeket, amelyekben laknak, le lehetne szigetelni, ki lehetne cserélni a nyílászárókat, lehetne korszerűsíteni a fűtésrendszert, de ezt az uniós pénzt, amit erre el lehetne költeni, önök nem adják oda a magyar családoknak, hanem a saját állami intézményrendszert szeretnék ebben kiemelni és nekik adni ezt az összeget. Tehát itt van például három olyan ügy, ahol akár több százmilliárdos, ha most így gyorsan összeadnánk, akár ezermilliárdos tételről beszélhetünk, amit nem a magyar családoknak kívánnak odaadni, hogy igazságos és fenntartható energiaár-csökkenésben részesüljenek, hanem saját berkeiken belül kívánják ezt az összeget felhasználni.
Ez a filozófiai különbség, mert a mi javaslataink szerint ennek ott lenne a helye a magyar családoknál és a magyar fogyasztóknál. Én kérem, hogy gondolkodjon el, hátha nem olyan rossz ez a felfogás, hogy azoknak segítsünk, akik erre rászorulnak vagy akiknek erre szükségük van, és ne azokat segítsük tovább, akik amúgy is boldogulnak a világban és az életben. Köszönöm szépen.
