KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Önök azt gondolják, hogy mindenféle problémára minden területen megoldás lehet az, ha egy nagy állami koordináló szervet létrehoznak, amely megpróbálja orvosolni a problémát, holott a szelektív hulladékgyűjtés, illetve hulladékgazdálkodási közszolgáltatás területén a probléma gyökere jóval mélyebben van.
2010 előtt, mielőtt képviselővé választottak volna, a hulladékgazdálkodásban is érdekelt cégeknél környezetvédelmi megbízottként dolgoztam, és volt némi rálátásom a hulladékpiacra. Tudom, hogy a 2008-2009, a válság kirobbanása előtti időkben a másodlagos nyersanyagnak, vagyis a szelektíven gyűjtött műanyag-, papír- vagy fémhulladéknak volt ára. Sokszor mesterségesen felpumpált és igen magas ára, ami gazdaságossá tette, hogy ezeket a másodnyersanyagokat a hulladékból kinyerjék, értékesítsék, újrahasznosítsák. Azonban ez 2009-et követően megváltozott. Igencsak visszaesett a padlóra, és a fennmaradásukért küzdöttek azok az egykori MÉH-telepek privatizálásából kialakult hulladékgazdálkodó cégek, amelyek erre álltak rá korábban, hogy különböző vállalkozásoktól átvették ezeket az újrahasznosítható hulladékokat. Ők igen nehéz helyzetbe kerültek az azt követő években, talán még a mai napig sem állt teljesen talpra ez a hulladékpiac, és nyilván úgy, mint a 2008 előtti időkben volt, nem is fog, hiszen részben mesterségesen felpumpált gazdasági folyamatokból származtak azok az árbevételek, illetve a másodlagosnyersanyag-árak.
Azonban a kormánynak igenis nagy felelőssége van abban, hogy a lakosság részére nyújtott hulladékgazdálkodási közszolgáltatást megpróbálja, ha nem is nyereségessé, de legalább nullszaldóssá tenni, hogy ezek a közszolgáltató cégek ne menjenek csődbe, és a lakossági közszolgáltatás úgy legyen biztosítható, hogy ez ne kerüljön extra nagy teherbe az adófizető állampolgároknak. Logikusan végiggondolva a kérdést: hogyan tudjuk ezt biztosítani, ha nincsenek olyan másodlagosnyersanyag-árak, amelyek lehetővé tennék, hogy gazdaságosan, rentábilisan, profitorientáltan valamely vállalkozások kinyerjék a lakossági hulladékból a műanyag-, fém-, textil- vagy más egyéb frakciókat, papírt természetesen. Akkor még mindig ott van, hogy ezeknek a jó nagy része egy termikus hasznosításra alkalmas frakció. Tehát ha anyagában történő újrahasznosítás nem jöhet szóba, akkor az európai uniós hulladékhierarchia szerint is a lerakás előtt még mindig ott van a termikus hasznosítás.
Az a hibája ezeknek a regionális hulladékgazdálkodási létesítményeknek és az egész magyarországi jogalkotásnak jelen pillanatban, hogy nem nagyon számol termikus hasznosítással, illetve ennek a technikai feltételei nincsenek megfelelően kiépülve. A hulladékégetés - hétköznapi nyelven - nem szerepel rendszerszinten ebben a koncepcióban. Az utóbbi időben a kormánytól, az államtitkár úrtól, illetve a kormány más tagjaitól is lehet hallani persze, hogy ebbe az irányba el kellene mozdulni, és ez valóban hozzásegíthetne ahhoz, ha ezekben a regionális hulladékkezelő rendszerekben a termikus hasznosítás lehetőségei is megfelelően ki lennének használva, hogy a rezsicsökkentés is hosszabb távon, talán még a jelenleginél is nagyobb mértékben biztosítható legyen. Túl azon, hogy a hulladékszállítási közszolgáltatás tartósan alacsonyabb áron lenne tartható, még egy megújulónak talán nem nevezhető - bár van, aki a megújuló energiák közé sorolja ezt is, én talán nem sorolnám oda -, mindenesetre egy kedvezőbb árú, akár távhő- vagy villamosáramtermelési rendszer jöhetne létre.
Természetesen Nyugat-Európában ez egy bevett gyakorlat. Nálunk részben környezetvédelmi, részben politikai okokból az elmúlt évtizedekben ezt bojkottálták folyamatosan, és civil szervezeteket, a lakosságot olyan félinformációkkal látták el vagy félretájékoztatták őket, amitől társadalmi nyomás is volt az ügyben, hogy a hulladékok termikus hasznosítása, a hulladékégetés csak visszafogott mértékben valósulhasson meg. Természetesen mi sem azt mondjuk, hogy minden település határában hulladékégetőt kellene építeni, és kizárólag az erősen kiválogatott, teljesen homogén, erre alkalmas frakciók termikus ártalmatlanításáról lehet szó. De jelen pillanatban, azt gondolom, a gazdasági körülmények és a rezsicsökkentés, ha úgy tetszik, hosszú távú fenntartása ezt mindenképpen indokolttá teszik.
Létre lehet hozni egy országos koordináló szervet, amely az egyes települési önkormányzati hulladékgazdálkodási közszolgáltató feladatot ellátó szervektől átveszi a díjbeszedés vagy a hátralékkezelés feladatait, vagy akár a vagyonkezelési feladatokat is. Bár azt mondja a törvény, hogy ez önkéntes, de van ott egy kitétel, hogy amennyiben nem adja át, akkor a fejlesztéseket csak úgy valósíthatja meg, ha az országos szervtől valamiféle nyilatkozat birtokában van. Tehát valamiféle akadályt gördít a települési önkormányzatok elé. Magyarul érdekeltté lesznek téve az önkormányzatok abban, hogy a vagyonkezelési jogot átadják az országos koordináló szerv számára. Nem biztos, hogy a rendszer ettől működőképesebb lesz.
A sajtóban elég sok hírt hallunk arról, hogy az összeomlás szélére sodródnak ezek a hulladékgazdálkodási szervezetek, és a lakosság hulladékgazdálkodási ellátása, különösen a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés terén még továbbra sem teljes, továbbra sem tökéletes. Ezt is orvosolni kellene a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtő járatok teljes körűvé tételével és - ez az én vesszőparipám, a korábbiakban is mindig elmondtam - ennek a háztartásokban keletkező veszélyes hulladékokra történő kiterjesztésével.
Ez tovább csökkentené annak a veszélyét, hogy ezek a hulladékok a lerakóba kerüljenek, vagy ha termikus hasznosításról van szó, akkor ne adj’ isten, a termikusan hasznosítandó frakciók közé. Jelen pillanatban ugyanis akár elhasznált elemekről, sütőzsiradékról, vegyszerekről vagy bármi másról van szó, ami háztartási méretekben keletkezik az embereknél, azt legtöbbször vagy információ, vagy egyéb lehetőség hiányában a háztartási hulladékok közé dobják, így kerül ki a regionális hulladékkezelő rendszerbe, ahol vagy kiszűrik belőle, vagy nem, és végül a lerakóban köt ki, ami természetesen nem egy követendő példa.
Természetesen kialakult már, hogy különböző bevásárlóközpontokban, csomópontokban, forgalmasabb helyeken vannak olyan gyűjtőedények, ahol elhasznált fénycsöveket, elemeket, akkumulátorokat le lehet adni, vagy például a gyógyszertárakba a lejárt szavatosságú gyógyszereket vissza lehet vinni, de sajnos az emberek környezettudatossága még nem tart itt. Sokan sajnos egy lépést sem nagyon akarnak tenni azért, hogy elvigyék különböző helyekre, hanem a legegyszerűbb módon szabadulnak meg ezektől, és akkor még azt a sajnálatos esetet nem is mondtam, hogy nagyon sokan egyszerűen eltüzelik a saját kazánjukban.
Különösen, mondjuk, ha használt olajról vagy háztartásban keletkező egyéb éghető anyagról van szó, akkor meg aztán szinte ez a természetes út vidéken, hogy megy a kályhába vagy a kazánba, növelve a helyi légszennyezettséget és a veszélyes anyagok levegőbe kerülését. Azonban az emberek sokszor nem is nagyon tudnak mást tenni, hiszen rendes, normális fűtőanyaggal, tüzelőanyaggal nem rendelkeznek, mert nincs rá pénzük, és így kényszerből is hulladékot égetnek. Ez természetesen nagyon rosszat tesz a helyi települési levegőminőségnek, és nyilvánvalóan tilos is a törvény által szabályozottan. De ha az ember a megfagyás vagy a hulladék eltüzelése között kell hogy válasszon, akkor nyilvánvalóan az utóbbit választja, eléggé el nem ítélhető módon. De ezt természetesen azzal is el lehet kerülni, ha olyan feltételeket biztosítunk a lakosság részére, hogy erre ne kerüljön sor.
(10.50)
Összességében nem látom azt, hogy önmagában ettől a módosítástól már eljön a Kánaán, és ezek a hulladékgazdálkodási rendszerek működőképessé válnak vagy mindenki megelégedésére fognak szolgálni. És azt sem látom benne, hogy a rezsicsökkentés tartósan, hosszú távon ettől fenntarthatóvá válik, vagy azok a kintlévőségek, amelyek mértéke jelen pillanatban is elég magas, mert az emberek nem nagyon tudják a szemétszállítási díjat megfizetni, behajtásra tudnának kerülni. Ha az embereknek nincs pénzük, akkor teljesen mindegy, hogy az önkormányzati kezelésben vagy állami kezelésben vagy, így sem meg úgy sem fog befolyni a kasszába.
Azt gondolom, elsősorban az emberek anyagi helyzetén kellene segíteni, de természetesen nem ennek a törvényjavaslatnak a tárgya, másodsorban pedig a hulladékgazdálkodási rendszert vagy nullszaldóssá, vagy nyereségessé kellene tenni, amit az általam már említett eszközökkel lehet biztosítani, hogy ezek a rendszerek hosszú távon is fönntarthatóak legyenek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
