SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ez a törvény ismét a kormány elhibázott politikája miatt ellehetetlenülő egyes közszolgáltatások csővégét, a rosszul kialakított intézményi, jogi és gazdasági szabályozórendszer tüneti kezelését célzó intézkedésekről szól, legyen az kommunális hulladékgazdálkodás, kéményseprés vagy a nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtése.
Fedőneveként ez a törvény az 1013/2006 EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/98 EK európai parlamenti és tanácsi irányelv III. mellékletének felváltásáról szóló bizottsági rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg. Az azonban kérdés, hogy miért pont most, hiszen ezen előírásokat már régen harmonizálhattuk volna. A válasz könnyen adódik. Ürügy-ként jól szolgálnak, miközben a Fidesz-kormány rossz szakpolitikái következményének tűzoltását ebbe a köntösbe lehet bújtatni.
Nézzük tehát a salátatörvényt részleteiben! A helyzet a következő. Az állami és az önkormányzati hulladékkezelő cégek 2013-ban 15 milliárd forintnyi veszteséget halmoztak fel. Az államosított vízszolgáltatóknál 5,4 milliárdos volt a deficit. Az önkormányzati tulajdonú távhőcégek 42 milliárd forintnyi kompenzációra, azaz központi veszteségfinanszírozásra szorultak. 2014-ben is nagyságrendileg ugyanekkora volt a veszteség, és a deficittermelés az idén is hasonló ütemben folytatódik. A kéményseprők pedig az ország hét megyéjében befejezték a szolgáltatást, mert nem akarják tovább fizetni az állam által rájuk kényszerített veszteségeket.
Az ok mindenütt hasonló: az Orbán-kormány túlterhelte különadókkal és egyéb költségnövelő intézkedésekkel a szolgáltatókat - energiaszolgáltatók különadója, közműadó, felügyeleti díj, hatósági regisztrációs díj, lerakási járulék, úthasználati díj -, utána pedig rájuk kényszerítette a rezsicsökkentést. A költségszint akár 30-40 százalékkal is nőhetett, miközben a díjak kismértékben még csökkentek is. Miután szintén a kormány döntése nyomán a hulladékszektorban csak legalább 50 százalékban önkormányzati, illetve állami tulajdonú cégek tevékenykedhetnek, a rendszerbe kódolt veszteség jellemzően az önkormányzatok vállát nyomja.
A túladóztatás szintjére jellemző, hogy a szolgáltatók által beszedett díjak közel fele a megállíthatatlanul burjánzó állami elvonásokra megy el, és közvetlenül az államkasszába folyik be - ki tudja, mire? A vízszolgáltatás, a hulladékkezelés és a távhő területén összeszámolt 60 milliárd forintnyi veszteség csak a jéghegy csúcsa. Az érintett cégek a fejlesztésen és a karbantartáson is spórolnak, hogy a káraikat mérsékeljék, és az elmaradt beruházások számláját előbb-utóbb szintén az adófizetők fogják állni, vagy közvetlenül, ha a költségvetésnek kell kipótolnia a cégeknél elmaradó ráfordításokat, vagy pedig közvetve, a leromló szolgáltatási színvonal formájában.
Ezt már a bőrükön érzékelhetik a Gödöllő központú Zöld Híd konzorcium ügyfelei, ahol a hulladékkezelés lehetetlenült el a mintegy 300 ezer lakost kiszolgáló rendszerben, a fenti okok miatt. Itt már nemcsak a költségek fedezésére nem jut pénz, hanem a kötelező felújításra sem, így hamarosan az adófizetők vehetnek majd új tömörítő- vagy válogatógépet százmilliókért, a lestrapált régi helyett. De nemcsak Gödöllő körzetében jelentkezik a probléma. A Siófok környéki Siókom Nonprofit Kft.-nél 150 milliós hiány halmozódott föl, elképzelhető, hogy ez a helyi adók emelésére kényszeríti az önkormányzatokat. A Szomhull, a Szombathelyi Hulladékgazdálkodási Közszolgáltató Nonprofit Kft. tavaly 105 millió 887 ezer forintos veszteséggel zárt, amit szintén az önkormányzat kényszerült kifizetni.
Az egyik törvénymódosítási témakör tehát a hulladékgazdálkodás. Ehhez tudni kell, hogy az egyes közszolgáltatások ellátásáról szóló 2013. évi törvény ez év tavaszi módosítása a települési önkormányzatok hulladékgazdálkodási közszolgáltatás helyreállítására vonatkozó kötelezettségének fenntartása mellett azt írja elő, hogy a közszolgáltatás helyreállításáig, de legfeljebb a végrehajtási kormányrendeletben meghatározott időtartamig kerülhet sor a kijelölt közérdekű szolgáltató általi ideiglenes ellátásra. A tavaszi módosításban valójában arról volt szó, hogy a kormány önkormányzati és hulladékgazdálkodási politikája sok helyen reménytelenül ellehetetleníti az önkormányzatokat, többek között a hulladékgazdálkodási kötelezettségük teljesítésében, ezért a katasztrófavédelemnek közérdekű szolgáltatót kell kijelölnie.
Szomorú realitás, hogy a helyzet rendezésére a gyakorlat szerint még az átmeneti szolgáltatás 9 hónapja vagy annak meghosszabbítása sem elegendő, ezért az alapvető okok megszüntetése helyett kormányrendeletben rugalmasan szabályozták az ideiglenes ellátás időtartamát. Vajon mennyibe is kerül nekünk valójában a rezsicsökkentés? Ehhez képest a mostani javaslatuk célja, hogy 2016. január 1-jét követően a rendszeresített gyűjtőedényméretek esetében alkalmazható hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díj hogyan alakul, csak hab a tortán.
A következő témakör a kéményseprés, amelynek megvitatása azonban a közeljövőben korántsem maradhat csak ezen törvénymódosítás keretei között. Itt újra tetten érhető a kormány átgondolatlan, ám nem kevésbé számító politikája. Az új divat szerint ez a közérdekű tevékenység is átkerül a katasztrófavédelem hatáskörébe. Korábban az átmeneti ellátásra irányuló kijelölés az új kéményseprőipari közszolgáltatási szerződés megkötéséig, de legfeljebb 9 hónapos időtartamra történhetne. A kijelölés ezt követően 3 havonként, legfeljebb egyéves időtartammal volna meghosszabbítható. Ezzel szemben a jelen, az egyes közszolgáltatások ellátásáról és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvény módosítása szerint az átmeneti ellátásra irányuló kijelölés az új kéményseprőipari közszolgáltatási szerződés megkötéséig, de legfeljebb a kormány rendeletében meghatározott időtartamra érvényes. Ebből aztán lesz, ami lesz, még akkor is, ha a kéményseprő szakma csendesebben vagy radikálisabban, de egyértelműen tiltakozik ezen megoldás ellen.
A következő témakör ismét az EU és Magyarország sajátos macska-egér harcának példája. A hulladékgazdálkodási törvény 60.§ (1) bekezdése szerint a hulladékolajat elkülönítetten kell gyűjteni, amennyire műszaki, környezetvédelmi és gazdasági szempontból ez megvalósítható. Az Európai Bizottság viszont a hulladék-keretirányelv magyar jogba való átültetése miatt indított eljárás keretében kifogásolta e megfogalmazást, és arra kérte a magyar hatóságot, hogy módosítsák a rendelkezést, tekintettel arra, hogy abban csak a műszaki megvalósíthatóságra kell hivatkozni. Vagyis ne lehessen kibújni a kötelezettségek alól egyéb, mondvacsinált ürügyek révén.
A törvénymódosítás következő tétele arról szól, hogy a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény szerint a települési önkormányzat köteles gondoskodni a nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtésének szervezéséről, de nincs arra az esetre szabályozás, ha a településen a közszolgáltatás bármelyik szerződő fél jogellenes tevékenysége folytán vagy a közszolgáltató kiválasztására irányuló eljárás eredménytelensége miatt átmenetileg szünetel.
(11.00)
Ezt a szabályozási hiányosságot kívánja pótolni a törvény. Ez újfent egy, a lakosság életét nehezítő mutyigyanús fordulatként értékelhető. Pedig e közszolgáltatás szünetelése egészségügyi kockázatot hordoz magában. A körülmények megítélése és mérlegelése a tiszti főorvos feladata.
A fentiekből is látszik, hogy miközben a kormány minden feladatot maga alá gyűrni igyekszik, és kisajátítani akarja a támogató vállalkozásai részére, leginkább csak kárt okoz mindannyiunknak. Lehet ezt támogatni? Az LMP azt gondolja, hogy nem. Köszönöm a figyelmet.
