V. NÉMETH ZSOLT
V. NÉMETH ZSOLT
V. NÉMETH ZSOLT földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában eddig elhangzottakra kívánok reagálni.
Az elmúlt órákban a gyermekéhezéstől a minimálbéren át a hőszigetelésig terjedő nagyívű vitában, ha valamiféle közös gondolatot, nevezőt keresnénk, akkor az egy filozofikus kérdés, mégpedig az, hogy hol van az állami és az önkormányzati feladatellátás optimális határa. Én, aki azért önkormányzati ember is voltam, úgy vélem, hogy mindenképpen a helyi tudásnak, a kreativitásnak, a helyi érdekérvényesítő képességnek, a sajátosságnak, az optimális üzemméretnek az érvényesítése miatt nagyon sok szolgáltatás esetén bizony helyben van a döntés helye, a helyi önkormányzatnál. Ugyanakkor számos olyan példát tudunk felsorolni, ahol bizony ez nem működik.
Nemcsak Kepli Lajos képviselő úr járatos az önkormányzati hulladékgazdálkodási rendszerek terén, hanem én is évekig voltam egy nagy, többszáz településes rendszernek, társulásnak a szervezője, illetve operatív vezető testületének a tagja, amely képes volt bemutatni az önkormányzati működés paródiáját. Vannak területek, ahol nem bízzák az önkormányzati közösségre a közszolgáltatások ellátását ma sem. Például nem az önkormányzatok szabják meg, hogy mi az optimális területe a mentőszolgálat ellátásának. Vajon önkormányzati alkuk révén létrejönne egy gazdasági és szakmai optimum? Egészen biztosan nem. És bizony ez a helyzet a hulladékgazdálkodás területén is. Én hiszek abban, hogy van tartalék mind a működésben, mind a fejlesztések területén egy koordinációnak.
Nézzük meg az elmúlt évek fejlesztéseit! Számos olyan példát tudunk felsorolni, hogy egy regionális rendszer szélén lévő hulladékudvar pont szomszédos egy másik hulladékudvarral, azért, mert az önkormányzati alkuk közben ez bizony így alakult ki, s némely esetben presztízsberuházásokra is sor került. Azért időszerű most ennek a jogszabálynak a tárgyalása, mert egy új időszak indul, és én biztos vagyok abban, hogy másféle fejlesztési igénye van az önkormányzatok körében, a társulások körében megfogalmazott, csupán néhány járásra vagy másfél megyére kiterjedő rendszernek, és más egy országosan koordináltnak. Létre kell hoznunk egy olyan rendszert, amelyben túl tudunk nézni a helyi érdekeken. Még egyszer mondom, ez nem jó vagy rossz, hanem szükségszerűen alakult ki az önkormányzatoknál az effajta érdekérvényesítés.
S azért a működés területén is vannak tartalékok, hiszen az ellátási körzetek optimális megszervezésére most lehetőség van. Bár a szolgáltatók száma jelentősen csökkent az elmúlt években, de elképesztő szóródás van ma is, van négytelepüléses rendszer és van több százas is. Ezeket ki kell használni. S be kell valljam, hogy ebben az időszakban ezek különösen kellemetlenül érinthetik a szolgáltatókat. Nem jó ma szolgáltatásvezetőnek lenni ezeknél a cégeknél, de nekünk nem az a feladatunk, hogy feltétlenül az ő érzékenységükre figyeljünk csak, hanem magára a szolgáltatást igénybe vevő lakosra.
Itt viszont ki kell jelenteni, hogy az a felsorolás, amit Heringes Anita tett meg, hogy ki mindenki tiltakozik a mai hulladékgazdálkodási rendszer ellen, hogy elégedetlenek a cégek, az önkormányzatok, a civilek… - de a lakosokat egy kicsit halkabban mondta, mert a lakosok abszolút nem elégedetlenek. Ma Magyarországon nincs ellátatlan település, nincs szükségellátás, tehát a lakosok semmit nem vesznek észre az ebből az átmeneti időből adódó kellemetlenségből. Én bízom abban, hogy ez a jogszabály ezt az átmeneti időszakot le fogja zárni.
Bartos Mónika szólt a hulladékcsökkentési hétről, egy nagyon fontos elemről, amiről talán keveset beszélünk a hulladékhierarchia kapcsán. Valamennyiünknek az az érdeke, hogy a hulladék mennyisége ne nőjön. Sikertelenek leszünk akkor, ha a gazdasági növekedéssel arányban a hulladék mennyisége nő Magyarországon; egyébként csökken, tehát vannak ebben eredményeink. Én nem hiszek ebben, mert nem azt prognosztizáljuk, hogy nőni fog a hulladék mennyisége.
És hadd védjem meg, képviselő asszony a tekintetben, hogy bizony a hulladékégetés jelentős része ismerethiányból fakad. Az emberek jóval érzékenyebbek például a közlekedés okozta légszennyezésre, mint arra, amit saját maguk követnek el. A szomszéd avarégetése még mindig a vasárnap délután 1 órakor történő fűnyírózás okozta kellemetlenkedéssel egyenértékű kategóriába sorolandó, holott ez nem csupán megmérgesít bennünket, hanem mérgez is. Bizony néha a nénik, akik a sparheltben eltüzelik a kötött kardigánjukat, azt hiszik, hogy a negyven évvel ezelőtti természetes anyagból készült ruhadarabbal fűtenek be, holott közben PET-palackból készült ez a termék. Vagy égetik a PVC-t, jó nála melegedni, s közben az a foszgén kerül ki a levegőbe, amit az első világháborúban még harci gázként használtak. És ez nem feltétlenül csak a szegény rétegek sajátossága. Az interneten adnak egymásnak tanácsot. Nekem senki ne mondja azt, hogy napi internet-felhasználók azok, akik aztán a szegénységük miatt nyúlnak ahhoz a megoldáshoz, hogy a PET-pa-lack meg a különféle dobozok elégetése mellett melegedjenek. Szó nincs erről! Elképesztő ismerethiány van ezen a területen, tehát van feladatunk ebben.
A 24. óráról szólnak most már az ellenzéki képviselők a közszolgáltatással kapcsolatban. Hát meg kellene nézni, hogy mikor tették szóvá először a közszolgáltatók tarthatatlan helyzetét, hogy itt a vég, aztán össze fog omlani. Ez a világtörténelem egyik leghosszabb 24. órája! Nem térdeltek le azok az említett cégek, amelyek érdekében itt szót emeltek, ma is működnek.
(12.40)
Nem feldolgozzák a közszolgáltatók, hanem lerakják a hulladékot. Dehogy van ez így! A lerakási járulék arra készteti őket, hogy minél kevesebbet rakjanak le, kifejezetten javul évről évre, hónapról hónapra a mutató. Magyarországon egyre kevesebbet raknak le, egyre több az anyagában történő hasznosítás, és bizony a házhoz menő szelektív gyűjtés, amivel egyetértek, van tökéletesítenivaló rajta, de az nem várt eredményeket hozott már eddig is. Nem 10-20 százalékkal, jóval nagyobb mértékben megnőtt az anyagában hasznosítható hulladék haszonanyag mennyisége.
Hallgassuk meg a közszolgáltatókat - javasolta Heringes Anita képviselő asszony. Nos, én azok közé tartozom, aki meghallgatja a civil szervezeteket és a közszolgáltatókat is, rendszeres kapcsolat van közöttünk, és ahol lehet, a javaslataikat meg is fogadjuk.
Kepli Lajos képviselő úrnak köszönöm a szakszerű hozzászólását, és azt is, hogy a Jobbik frakciója a termikus hasznosítást nem tartja ördögtől valónak. Azt látjuk, hogy Magyarországon ez 9 százalékot tesz ki, a környezettudatosságáról híres Ausztriában 36-ot, a skandináv országokban meg 50 fölötti arányt jelentenek. Azt a vitát kell lefolytatnunk, hogy vajon mit kell elégetni. A tárca véleménye - hangsúlyozom, a tárca véleménye - az, hogy egy nagyon erős szelektivitás után kétséges, hogy a vegyes hulladékból szabad-e még haszonanyagot kinyerni, mert ennek az anyagában történő hasznosítása gondot jelent. A termikus hasznosítás viszont lehetetlenné teszi a maradéknak a termikus hasznosítását, tehát külön RDF-égetéssel az égethetőség határa alá megy le a vegyes hulladék. Ezt a vitát le kell folytatni, és ennek megfelelően fogja a kormányzat meghozni a döntéseket. De egészen biztosan egy jelentős termikus hasznosítás fog megjelenni a következő időszakban. Minden országban, ahol fel tudtak mutatni eredményeket a lerakás csökkentése terén, ott ez az elem kihagyhatatlan. Sokan evolúciós zsákutcának nevezik azt, hogy a hulladékot a végletekig kiválogatjuk, hiszen technikailag meg lehet csinálni, és olyan anyagokat hozunk létre, aminek egyrészt nincs piaca, másrészt jóval többe kerül, mint akár a termikus hasznosítás.
Schmuck Erzsébet képviselő asszony tanácsadója kijátszotta a képviselő asszony éberségét, mert egy olyan szakvéleményt rakott elé, amely az előző hulladékgazdálkodási törvényre vonatkozik; kéményseprésről ebben a mostaniban nincs szó.
Mesterházy Attila képviselő úr szólt a rezsicsökkentés lehetőségeiről, hogy vannak még. Igen, ezt tesszük. Ezt tesszük például az Országgyűlés által tegnap elfogadott javaslattal, amely a 60 és 80 literes gyűjtőedények bevezetésére vonatkozik. Tehát mi nemcsak jogszabállyal próbáljuk késztetni a lakosságot arra, hogy elkülönítetten gyűjtse a szemetet, hanem meg is jutalmazzuk, aki ezt teszi, hiszen kevesebb lesz a vegyes hulladék mennyisége, ha valaki kiválogatja a papírt, a fémet, az üveget és a műanyagot. Következésképp nincs szükség akkora gyűjtőedényre, mint amekkora a válogatás előtt szükséges volt. Ez egy további rezsicsökkentés lehetőségét jelenti, mindamellett az ipar számára egy tisztább és nagyobb mennyiségű haszonanyag keletkezik.
Gúr Nándor képviselő úr kitalálta, így lehetőséget ad arra, hogy újra elmondjam, Magyarországon a termékdíjból beszedett összeg utolsó fillére is a környezet- és természetvédelmet szolgálja. Tehát azon kívül, amit a hulladékhasznosításra fordítunk, azon kívül, amit a környezetvédelmi intézményrendszer fenntartására fordítunk, még önerőként szolgál a 2800 milliárdnyi környezet- és természetvédelmet szolgáló európai uniós és hazai forrású beruházások hazai társfinanszírozásához.
Volner János képviselő úr egy érdekes problémára irányította rá a figyelmet. Az elmúlt években az egyik legsikeresebb hazai finanszírozású program a tanyaprogram volt, amelynek a további lehetőségeit vizsgálja a kormányzat. Számos olyan eleme van, ami bekerül a vidékfejlesztési programba, és a párhuzamos finanszírozás miatt kikerülhet a tanyaprogramból. De érdemes megvizsgálni, amire a képviselő úr rávilágított, hiszen foglalkoztunk a tanyán élők élet- és vagyonbiztonságával, szociális ellátásával, az úttal, és van egy elem, amely, úgy véljük, megoldatlan. Javaslatként meg fogjuk vizsgálni, hogy vajon a hulladékgazdálkodás területén egy nagyobb komfortot jelenthet-e ez a lehetőség.
Kitért arra is a képviselő úr, hogy az önköltség képzésére vonatkozó szabályok hiányoztak a szolgáltatóktól. Egy okkal több, hogy szükség van egy nagyobb állami figyelemre és koordinációra.
Végezetül pedig hadd utaljak Bangóné Borbély Ildikó gondjaira, aki azt mondta, hogy nem megfelelő színvonalú ellátás az, hogy egy hónapban egyszer viszik el a szelektívet. Szerintünk sem. Ezt tehát fejleszteni kell tovább. Szerintünk közelíteni kellene a szolgáltatónak is a lakossági szokásokhoz és igényekhez. Bízom abban, hogy elérhetjük azt a szintet is, hogy egyszerre viszi el a szolgáltató minden frakciót. Vannak erre javaslatok. Technikailag már megoldható. Tehát van például olyan magyar fejlesztésű jármű is, amely képes arra, hogy a különböző frakciókat egy gépkocsiban elszállítja. Egészen biztosan erre éveket kell várni, de a legeredményesebbek akkor leszünk, ha a szolgáltatók eleget tesznek a lakossági elvárásnak is.
Végezetül megköszönöm képviselőtársaim figyelmét, és kérem majd a támogatásukat. A továbbiakban Zsigó Róbert államtitkár-kollégám fogja a tárca képviseletét ellátni. Köszönöm szépen.
