GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ehhez a honvédelmi salátatörvényhez illesztetten az első mondat nem lehet más, csak a megbecsülés, köszönet, elismerés mindazoknak a katonáknak s mindazoknak a közalkalmazottaknak, akik teszik a dolgukat. De hát a törvény tervezete nem erről szól. Az nem a megbecsülésről, nem az elismerésről, nem a köszönetről szól. Nem, hanem valami egészen másról, valami elképesztő dologról szól! Elképesztő dologról, merthogy látható módon ebben az öt évben fogható, hogy folyamatos létszámhiányok mutatkoznak meg a honvédség, a katonaság tekintetében, és ezeket a létező létszámbeli hiányokat önök egy törvénytervezet keretei között egy extrém terheléssel kívánják kiváltani, egy olyan típusú terheléssel, ami nemhogy elfogadhatatlan, egyszerűen nonszensz, egyszerűen nem létezik, nem létezhet olyan, amit önök itt ebben a törvénytervezetben előterjesztenek.
Tudják, vannak általános törvények a munka világát érintően; idézőjelbe tetten bibliája a munka világának a munka törvénykönyve. Abban is csúfos cselekedeteket hajtottak végre 2011-ben, ezek a cselekedetek az érdekképviseletek, a szakszervezetek részéről számtalanszor azóta visszaigazolásra kerültek, még azon lakáj szakszervezetek részéről is, amelyek önöket támogatták akkor ebben, most már ők is aggályukat, kifogásaikat hozzák elő, és követelik - ők, akik önökkel akkor, néhány évvel ezelőtt egyetértettek -, hogy változtatásokat kell eszközölni.
Van a közalkalmazotti törvény, és van a honvédek jogállását magába foglaló törvény. Ezek mind-mind ennek a kérdéskörnek a kezelésénél figyelembe veendőek és irányadóak. Olyan alapvetések, amelyek vonatkozásában a munkaidőt érintően - példaként említem - a heti munkaidő legfeljebb 48 óra lehet, persze ettől el lehet térni, ha mindkét fél írásban adja a nyilatkozatát, illetve a munkavállalói fél írásban adja a nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a közös megállapodásukkal ettől el lehet térni, akkor rendben van a dolog. De ilyen alapkategória az is, hogy évente 250 óra rendkívüli munkaidő az, ami lehet. Ettől is el lehet térni - megint csak azt kell mondjam -, ha van a munkavállaló részéről történő ellenjegyzés, megállapodás. És van a kollektív szerződés, amely meg arról szól, hogy legfeljebb 300 óra rendkívüli munkaidő lehet, persze ettől is el lehet térni, megint csak ugyanazokkal a feltételekkel.
Na de az, amit önök ebben a törvénytervezetben előhoznak, hogy olyan típusú eltérítéseket tegyenek és hagyjanak jóvá az érintettek - állapodjanak meg úgymond -, amelyek a teljes kiszolgáltatottságot hozzák rájuk, szinte elfogadhatatlan. Foghatatlan mértékű eltérítésekről szól ez a törvénytervezet. A közalkalmazottaknál azt mondja: 832 - értik, 832 - óra, azaz 104 munkanapnak megfelelő rendkívüli munkavégzésre kérhető fel, és a megállapodás ellenjegyzése alapján kötelezhető a munkavállaló. Tudják, mennyi a 104 munkanap? Egy évben 52 hétvége van, ez azt jeleni, hogy 52-szer szombat és vasárnap, az érdekes módon pont 104 munkanap. Mi lesz a vasárnappal? - kérdezem nagy tisztelettel keresztény képviselőtársaimat. 104 munkanap rendkívüli munkavégzés, és még ehhez cinikus módon a beleegyezést is elvárják. Ja, ha nem egyezik bele, akkor a folytatást nagyjából tudjuk, olyan, mint az utóbbi hetekben, mondjuk, a MÁV keretei között történő munkaszerződések módosítása kapcsán, ha valaki még egyáltalán rá akar tekinteni, hogy a módosulás az előzőhöz képest mit jelent, akkor azt mondják neki, hogy ne nagyon aggályoskodjon.
(10.50)
Ha esetleg úgy gondolja, nem biztos, hogy ez jó ránézve, és nem biztos, hogy ez így helytálló és megfelelő, akkor azt mondják neki, hogy forduljon bírósághoz, ha meg ezt megteszi, akkor tudjuk, ismerjük a következményeket, hogy hová jutnak az emberek. Szóval azt gondolom, hogy ez az arcátlanság törvénytervezete, ami itt előttünk van, teljes kihasználása az embereknek, és még a beleegyezésüket is elvárva.
S közben az ellentételezésről nem sok szó esik. Az ellentételezésre vonatkozó szabályok tekintetében nem látom azt, hogy mértékadó pozitív hozam, haszon lenne az érintett közalkalmazottak vagy katonák tekintetében. És a honvédségi jogállási törvény vonatkozásában már a vezérszónoklatban Demeter Márta képviselő asszony szólt róla, aki a rendelkezések felfüggesztésének a kérdéskörét érintően - amihez Hollik István képviselőtársam is kapcsolódott - vetette fel az aggályokat a felfüggesztés vonatkozásában.
Mindegy, hogy honnan indulunk el, a vezénylési szabályoktól, a szolgálatteljesítés szabályainak a rendezésétől, a munkaközi szünettől, a pihenőidőtől, a munkaszüneti naptól vagy sok minden egyéb mástól, a túlszolgálat kérdéskörét érintve, vagy épp az ügyelet, a készenléti szolgálat tekintetében, én azt gondolom, Hollik képviselőtársam, hogy amikor ön azt mondja, hogy a szolgálatot vezénylő, a szolgálatot megszervező a garancia arra, hogy…, én meg azt gondolom, hogy nem; mindig az aktuális törvény a garancia, az, amely a törvény keretei között megfogalmazásra kerül, mert a szolgálatot szervező a maga szubjektivitásával olyan helyzetek életre hívására is képes, hogy ha a törvény mindent megenged neki, akkor torz helyzetek hívódnak életre. Megmondom őszintén, nekem nincs meg a bizalmam a tekintetben, hogy ilyen értelemben teljes szabadságfokkal ruházzak fel, ruházzunk fel bárkit is arra vonatkozóan, hogy bármit felfüggeszthessen, bármit másképp csinálhasson. Én azt gondolom, hogy kellenek a szabályozó keretek, a tól-igok. Kell, hogy tisztán és világosan látható legyen, hogy az, aki valakinek a felettese, mettől és meddig mehet el.
Nézzék, a katonák és jelen esetben a közalkalmazottak agyondolgoztatásáról szól ez a törvénytervezet, arról szól, ami abnormális, hiszen ha valakinek folyamatában a hét minden egyes munkanapján munkatevékenységet kell folytatnia, teljesen kizsi-gerlésre kerül, akkor hogyan és miképpen várható el attól az embertől, ha nem tud regenerálódni, hogyan és miképpen várható el attól az embertől, hogy bölcs döntéseket hozzon, hibátlan munkatevékenységet végezzen, és akár még balesetet vagy mások testi épségében kárt ne okozzon? Azt gondolom, hogy ezeket is végig kellene gondolni önöknek.
A rugalmasságra hivatkoznak. A rugalmasságra hivatkoznak példaként a közalkalmazottak tekintetében, akiknél, mint mondtam, 832 óra, azaz 104 munkanap rendkívüli munkavégzés lehetőségét írják elő, csak bele kell egyeznie. Hát milyen rugalmasság ez? Éppen hogy nem rugalmasság, éppen hogy olyan tartalmú kiterjesztés, amely vonatkozásában a munkavállalónak semmifajta mozgástere nincs. Az alapvető jogaikat veszik semmibe, lábbal tiporják az alapvető jogaikat ezeknek az embereknek.
A rendkívüli munkavégzésre és a túlszolgálatra vonatkozó törvényi rendelkezéseket lényegében, mondhatom nyugodt lelkülettel, fel akarja függeszteni a kormány. Ez elfogadhatatlan, ilyet nem lehet tenni. Döbbenet az, amit az előbbiekben mondtam, hogy a közalkalmazottaknál a 104 munkanapot érintő rendkívüli munkavégzés, gyakorlatilag a túlóra elrendelhetősége, az gyakorlatilag a minden nap munkára való ítélést jelenti. Ezt várják el cinikusan, hogy jegyezzék ellen azok a közalkalmazottak, akik a munkahelyüket meg kívánják őrizni. Még egyszer: a létszámhiányok feloldását nem ilyen extrém, elfogadhatatlan, agyrémszerű megoldásokkal kell megteremteni.
S még egy dolgot mindenképpen meg kell említeni, már csak azért is, mert az igazmondás és a bizalom tekintetében - mint ahogy Demeter Márta képviselő asszony már említette - önök hírelni mindig jól tudják a dolgokat. Amikor arról beszélnek Fideszközleményeken és sok minden egyéb máson keresztül, hogy hogyan alakult 2010 után Magyarországon a védelemre fordított források aránya a GDP-hez, a megtermelt anyagi javainkhoz képest, akkor az látszik, hogy ez mintegy 30 százalékos mértékű csökkenést szenvedett el. Akkor az látszik, hogy miközben 30 százalékos mértékű csökkenés van a védelemre fordított források tekintetében, aközben a Fidesz kiáll, és azt mondja, hogy növekedtek, növekedtek a védelemre fordított források. Mi lett volna, ha a Fidesz azt mondja, hogy csökken? Akkor már nem is tudom, hogy lett volna-e pénzügyi forrás, ami egyáltalán a védelemre fordítódott volna.
Szóval, az igazmondás az alapja annak, hogy bármilyen törvénytervezet tekintetében egy ellenzéki képviselő el tudja hinni azt, amiről példaként Hollik István képviselőtársam szólt, hogy a bizalom fontos ebben a dologban. Hát, a bizalom fontos, csak tudja, ha nap nap után azzal találja magát szembe az ember, hogy tényszerűen fogható dolgok vonatkozásában a tényekkel homlokegyenest ellentétes dolgok kinyilatkoztatására kerítenek sort, akkor hogyan és miképpen lehet utána bármilyen értelmű bizalomról beszélni?
S a végső gondolatok tekintetében, visszatérve az elejére: én azt gondolom, összegezve még egyszer, ha létszámbeli hiányok vannak, akkor azt nem ilyen típusú - mint mondtam - extrém terhelésekkel kell kiváltani, mert ez hibázást, rossz döntéseket, akár a testi épségben történő sérülések sokaságát és sok minden egyéb mást eredményez. Olyan törvénymódosításokat kell eszközölni - mindegy, hogy a Biblia, a munka törvénykönyve, a közalkalmazotti jogállásról szóló törvény vagy a honvédek jogállásáról szóló törvény tekintetében -, ami joggal foganatosíthat utána a munkavégzés kapcsán tisztes elvárásokat a munkát végző ember irányába. A másik oldalról pedig a munkát végző ember tisztességgel eleget tud tenni a törvényi kötelmek alapján megfogalmazott dolgoknak. Mert így mindkét fél, a munka adója és a munka vállalója is nyugodtabb lelkülettel tudja a tevékenységét végezni. És tudják, ha valamit nagyon megfeszítenek, ha valamit olyan helyzetbe hoznak a munka világán belül - mindegy, hogy az közalkalmazotti, honvédségi kérdésként fogalmazódik-e meg -, ami az elviselhetetlenség határára sodorja a munkavállalókat, akkor előbb-utóbb felborul a rendszer. S én azt gondolom, senki, itt a parlament falai között is nem hiszem, hogy lenne olyan képviselő, aki azért szurkolna vagy annak drukkolna, hogy felboruljon a rendszer. Nem! Én mindig attól próbálom önmagunkat óvni, hogy olyan törvényeket szüljünk, amelyek véletlenszerűen sem juttatják el Magyarországot abba a helyzetbe, hogy felesleges, szükségtelen vagy joggal kialakuló sztrájkok szülessenek, hogy a munkabéke felboruljon. Nem! A munkabéke fenntartása és megtartása egy nagyon fontos kategória.
Éppen ezért nagy tisztelettel azt kérem önöktől, gondolják végig, mérlegeljék, ne a rugalmasság címszavát használják egy olyan törvénytervezetnél, ahol az agyondolgoztatás van a tartalomban. Gondolják meg, mérlegeljék, és azt kérem önöktől, hogy módosítsák a törvénytervezetüket e tekintetben. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
