BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ,
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ,
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony, tisztelt Államtitkár Úr és tisztelt Képviselőtársak! Az előttem felszólalókat végighallgatva azt mondhatnánk, hogy ebben az országban minden rendben van, nincsen semmi probléma, süt a nap odakint, mindenki boldog, csomagoljunk össze, és menjünk haza, mert nincsen több dolga a parlamentnek - és most elég cinikus voltam, vegyék úgy! (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Na, ez nem így van.
A másik: Selmeczi Gabriella képviselőtársam azt mondta, hogy az ellenzék részéről soha semmilyen olyan előterjesztés nincs megszavazva, amely a családoknak a boldogulását támogatná, nem támogattuk a költségvetést, se a tavalyit, se az ideit, se a jövő évit, nem támogattuk az egykulcsos adónak a bevezetését. Akkor valamit tisztázzunk, képviselő asszony! Megszámlálhatatlan módosító indítványt adunk be családtámogatással, szociális témával, egészségüggyel kapcsolatban vagy bármilyen ügyben; a parlamentbe, ide, a plenáris ülésre be se kerül, mert bizottsági ülésen folyamatosan leszavazza a Fidesz-KNDP többsége. Most azért azzal vádolni bennünket, hogy semmiféle olyan indítványt nem teszünk, az nem igaz. És akkor most nézzük, ami itt előttünk van, ezt a módosító törvénycsomagot!
A javaslat elsősorban három fő területet érint. Az egyik a gyermekétkeztetés újraszabályozása, a szünidei étkeztetés rendszerszerű bevezetése. A második a gyermekek napközbeni ellátásának átalakítása, amely nemcsak a bölcsődei rendszer bővítéséről szól, hanem a felsőfokú végzettségű bölcsődei dolgozók foglalkoztatására is kiterjed. A harmadik nagyobb terület a különböző családi támogatások egyes eljárási szabályainak módosítását jelenti, amelyek általában kedvezőek, viszont az ellátások mértékét nem érintik, tehát továbbra sem változik a családi pótlék, a gyes, a gyet, az anyasági támogatás összege. És akkor térjünk rá - mert ez csak egy megállapítás volt - az észrevételeinkre!
Nem tudni, hogy milyen költségvetési támogatást fognak kapni az új napközbeni ellátási formák, és a részletek ismerete nélkül elég sok egyéb bizonytalanság is van a rendszerben, ami nemcsak a személyi, hanem a tárgyi feltételeket is érinti. A korábbi kormány-előterjesztésben még szerepelt például, hogy az egyes intézménytípusokban mennyi gyermeket hány gondozónak kell ellátnia. Bevezetnek új fogalmakat, új ellátási rendszereket, itt az egyik ellátási rendszer a minibölcsi, a másik a családi napközik megszüntetése és a családi bölcsik létrehozása, a munkahelyi bölcsődék létrehozása és a napközbeni felügyelet biztosítása.
Ma a bölcsődéskorú gyerekeknek több mint 16 százaléka jár valamilyen intézménytípusba, több mint 12 százaléka az állami rendszerbe, a bölcsődékbe, és majdnem 3 százaléka a gyerekeknek vagy éppen több mint 3 százaléka családi napközibe. Eléggé el vagyunk maradva a vállaltakhoz képest, 2019-ig vállalta Magyarország, hogy 33 százalékát teljesíti annak a vállalásnak, hogy 33 százaléka, több mint egyharmada a gyerekeknek bölcsődébe fog járni. Én úgy gondolom, hogy ez teljesen méltányolandó, hogy törekedik a kormány arra, hogy ezt megvalósítsa, sajnos a legújabb irányok szerint már csak a 25 százalékát tervezi a kormány 2019-ig, és nem a 33 százalékát.
Kiemeltem az elején, hogy nem látjuk a költségvetési forrás megteremtését, és ami még érdekes, hogy egy előterjesztés szerint a minibölcsi és a rendes bölcsi fog kapni egyforma támogatást, a családi bölcsőde már csak 70 százalékos támogatást, a munkahelyi bölcsőde 30 százalékos támogatást fog kapni, a napközbeni ellátás pedig, ami a 3 év feletti gyerekeknél lenne, nulla forint támogatásban részesül majd. Erre majd szeretnék választ kapni, hogy ez tényleg így van-e.
Nagyon fontos az is, az egyik alapvető dolog lenne ahhoz, hogy a családban gyermeket tudjanak vállalni, a munkahelyek megléte, a munkahelyek biztosítása, és igen, hogy az intézményi rendszer is olyan legyen, hogy a családokban vállalható legyen a gyermek. Én azt gondolom, hogy az is elég erős kijelentés volt, hogy csak az elmúlt kormányzások alatt volt szegénységi kockázat gyermeket vállalni, ez továbbra is így van, ma Magyarországon a legnagyobb szegénységi kockázatot jelenti, hogyha gyermeket vállal egy pár.
A másik módosítás a 10. § szerint, hogy a gyermekétkeztetést a szülők kérelmére kell biztosítani, a 12. §-ban pedig az szerepel, hogy biztosítani kell, kivéve, ha a szülő máshogyan nem rendelkezik - ez ellentmondásos. Jelenleg az utóbbi megközelítés szerepel a törvényben. Hasonló dilemmákat rejt a szünidei étkeztetés szabályozása, a 14. §, ahol egy szakaszon belül szerepel, hogy a szülő kérésére kell azt biztosítani, és az is, hogy az adott napokon az önkormányzat köteles megszervezni és a szülő kérésére azt biztosítani.
Érdemes megjegyezni, hogy Czibere Károly bejelentése szerint jövőre összesen 4,5 milliárd forint lesz szünidei étkeztetésre, ami benne van a költségvetésben, abban, amit már nyáron elfogadtak, ehhez képest szeptember közepén egy válaszban azt írta a tárca, hogy az előzetes tervek alapján a rászoruló gyermekek részére a szünidei gyermekétkeztetést kötelező önkormányzati feladatként szükséges definiálni, mely feladat ellátásához a költségvetési fedezetet meg kell teremteni. Tehát hiába fogadták el már júliusban a jövő évi költségvetést, szeptemberben a tárca mégsem látta biztosítottnak egy majdan kialakítandó szünidei étkeztetés fedezetét. Ráadásul az ingyenes étkeztetésnek a bevezetésére, és erre többször felhívtuk a figyelmet, körülbelül 9,5 milliárd forint lett betervezve, az óvodai és a bölcsődei ingyenes étkeztetésre, és már akkor felhívtuk a figyelmet, hogy nem lesz elegendő ez az összeg, körülbelül a duplájának kellene lennie. Pontosan Gödöllő polgármestere hívta fel a figyelmet, hogy Gödöllő városnak körülbelül 50 millió forintot kell ez évben pluszban biztosítania azért, mert a kormány nem száz százalékban támogatja ezt a kötelező ellátást.
Az utóbbi hetekben a nemzeti minimum kapcsán elég éles vita alakult ki a parlamenten belül és a parlamenten kívül is, hogy na, akkor hogy is állunk, hogy van-e Magyarországon gyermekéhezés vagy nincsen, és akkor most felolvasnék néhány adatot. A Fidesz manipulált számokkal bizonygatja, hogy soha egyik kormány sem tett annyit a gyermekszegénység ellen, mint pont az övék. Állításuk szerint a kisgyerekek 90 százaléka, 318 ezer kisgyerek kap iskolai és óvodai étkeztetést. Ezzel szemben a hivatalos adatok szerint 475 ezer 4 év alatti, 482 ezer 5-9 éves és 490 ezer 10-14 éves gyermek van hazánkban, vagyis 1 millió 13 ezer 14 év alatti gyerek van. Rejtély, hogy a fideszeseknek hogy jött ki a 318 ezres szám, és ez minek a 90 százaléka; jó lenne, hogyha ezt tisztázni tudnánk. De manipulálnak a számokkal akkor is, amikor soha nem látott költségvetési forrásokról beszélnek, ez a 70 milliárd forint. A szemfényvesztés abból áll, hogy a gyermekétkeztetésre költött összeg három forrásból tevődik össze: szülői befizetésből, önkormányzati pénzből és központi költségvetési támogatásból. A 70 milliárdra növekedett állami szám pedig azért állt elő, mert közben drasztikusan csökkentették az önkormányzati részt, és az államnak dotálnia kell, pótolnia kell ezt a kieső forrást.
Ami viszont tény a Tárki szerint is, hogy ma Magyarországon 50 ezer gyerek éhezik rendszeresen, és a Gallup felmérése szerint, amely 2014-ben jelent meg, Magyarországon a legmagasabb azoknak az aránya, ahol nem tudják az alapvető élelmiszereket biztosítani, ez 47 százalék, és a napokban jött ki az az OECD-jelentés, amely szerint Magyarország a legrosszabban teljesít a váratlan kiadások kapcsán: ma a háztartások 76 százaléka nem tud egy váratlan kiadást finanszírozni, itt 50 ezer forintról beszélünk, tehát amikor váratlanul pénzt kellene ezeknek a családoknak valahonnan előteremtenie, azt 76 százalékuk nem tudja megtenni.
(15.00)
Az étkezésnél a hátrányos helyzet, a halmozottan hátrányos helyzet fogalmainak módosításával kapcsolatos kérdésünkre adott válaszból világossá vált, hogy jelentősen csökkent azoknak a gyermekeknek a száma, akik az új fogalom szerint e kategóriába fognak beleesni. Szóval, szigorították a hozzáférést a gyermekek számára.
Nem világos, hogy a 11. §-ban miért csak a minibölcsődét sorolják a bölcsőde mellé, mint ahol intézményi étkezést biztosítani kell. Mi a helyzet a családi és a munkahelyi bölcsődékkel, azok nem számítanak intézményi ellátásnak? Ott milyen szabályok szerint kell majd az étkeztetést biztosítani a gyermekek számára? A 26. §-ban a napközbeni gyermekfelügyelet szabályozásánál érdekes a 44/B. § (1) bekezdés a) pontjában az óvodai nevelésre való hivatkozás. Azért érdekes, mert elvileg mindenkinek kötelező az óvodai ellátás hároméves kor felett, aki viszont felmentést kap, az a b) pont alá tartozik. Elég abszurd, ahogyan a szabályozás megpróbálja lefedni azokat az élethelyzeteket, amikor megengedi a napközbeni gyermekfelügyelet saját otthonában való biztosítását. Erre mi szükség van?
Az is érdekes, hogy a szabályozás szerint nem nevelési-oktatási céllal kell biztosítani az ellátást, de a saját otthonában való ellátás során mégis segítséget kell nyújtani az iskolai tanulmányok folytatásához.
Az szerepel a szabályozásban, hogy a családi bölcsőde és a napközbeni gyermekfelügyelet esetében a megállapodások száma túllépheti a nyilvántartásban bejegyzett férőhelyek számát, igaz azonban, időben akkor sem lépheti túl az ellátott gyermekek száma a megadottat; miközben a napközbeni gyermekfelügyelet adatait nem kell nyilvántartásba venni, ha nem kap a fenntartó állami támogatást. Akkor miért szabályozzák a létszámot?
A civil szervezetek a napközbeni ellátásokról szóló, a Kulturális bizottság női méltóság albizottságának ülésén elmondták javaslataikat is az új rendszerrel kapcsolatban. Ezek közül kiemelendő: a hálózatba szerveződő családi bölcsődék esetén a koordinátor kapjon majd valamilyen bérkiegészítést; a jelenleg óvodai felmentést kapó gyerekek még járhassák végig a családi napközikben, bölcsődékben az óvodai időszakot; a civil szervezetek keveslik a 40 órás tanfolyamokat; a BDDSZ sérelmezte, hogy a bölcsődei dolgozókat érintő pedagógus-életpályamodell alkalmazása miatti béremelés csupán a dolgozók 10 százalékát érinti, ezért fontos lenne további lépéseket tenni a 90 százalék érdekében is. Volt olyan civil szervezet, amelyik azt sérelmezte, hogy a kormány már nem a barcelonai célokat tűzte ki maga elé, hogy a 33 százalékot kell teljesíteni 2019-ig a bölcsődés korú gyerekeknél, hanem már csak 25 százalékról beszélünk.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Érdekes, hogy az indoklás részletesen kitér a felhatalmazó rendelkezések magyarázatánál a következőkre. A szünidei gyermekétkeztetés tekintetében a végrehajtási rendelet fog rendelkezni arról, hogy a szünidei gyermekétkeztetéshez kapcsolódóan a települési önkormányzat szabadidős programot biztosíthat a gyermekek számára, különösen a nyári szünet időtartama alatt. A szabadidős programok szervezése hatékony eszköz lehet a csellengés megelőzésére.
Ugyancsak a végrehajtási rendelet fogja majd tartalmazni, hogy a szünidei gyermekétkeztetés keretében a déli meleg ebédet elsősorban helyben fogyasztással kell biztosítani. Ha a helyben történő elfogyasztásra nincs lehetőség, a szünidei gyermekétkeztetés az étel elvitelével vagy a gyermek számára történő kiszállításával is biztosítható. A helyben történő fogyasztásnak akadályát képezheti többek között a konyha zárva tartása vagy a főzőkonyha hiánya, vagy maga a melegítőkonyha hiánya is.
A gyermekjóléti szolgáltatások átalakításának pontosításával még inkább a gyermekjóléti központokra hárítják a feladatokat, és még kevesebb dolgot lehet majd a helyi gyermekjóléti szolgálatoknak ellátni.
Gyed esetében bármikor dolgozhat a szülő, a jövőben megszűnik az a korlát, amely szerint a szülő csak a gyermek egyéves kora után dolgozhat és kaphat ellátást együtt.
A családok támogatásáról szóló törvény preambulumában kifejezetten a magyar népesedéspolitikai célok megvalósításáért érzett felelősségről írnak. A törvény céljánál már magyar nemzet népesedéspolitikájáról írnak. Nem világos, hogy mikor és miért használja a „nemzet” fogalmát a kormány.
Fogok még egy 15 perces hozzászólást kérni, mert be akarom majd fejezni.
Mi ehhez a törvénymódosításhoz 14 módosítót fogunk beadni, és remélem, hogy végre eljutunk egyszer odáig, hogy nem azt fogjuk hallani, hogy mi semmit nem tudunk elfogadni, hanem a kormány is tesz egy gesztust, és a pozitív kezdeményezéseinket el fogja fogadni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP és az LMP soraiból.)
