CZIBERE KÁROLY,
CZIBERE KÁROLY,
CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én magam is, ahogy államtitkár asszony is kifejezte köszönetét és nagyrabecsülését, szeretném megköszönni mindazokat az észrevételeket és javaslatokat, amelyek a vitában érkeztek. Én is azt gondolom, hogy úgy tudjuk összefoglalni a vitát - és szeretném megköszönni elöljáróban is a leendő támogatást, amikor majd szavazataikkal fogják támogatni a törvényjavaslatot -, hogy valóban tetten érhető volt a vitában, hogy itt egy olyan javaslatról van szó, amely magában a céljában, alapelveiben, de részleteiben is egy olyan konszenzust tudott megtestesíteni, amely mögött közös értékek és közös célok vannak, tényleg azt érezhettük, hogy jó irányba tett lépések és valóban közös a cél. Köszönöm szépen mindenkinek, aki ebben az értelemben tette hozzá a sajátját.
Én azt gondolom, hogy ma Magyarországon valóban közös cél az, hogy a gyermekeink számára minden olyan szolgáltatást, olyan ellátást biztosítsunk, amely az ő testi, lelki, szellemi és erkölcsi fejlődésüket biztosítja. Legalább három fontos érvünk van erre. Egyrészt maguk a gyermeki jogok: egészen egyszerűen, ahogy az Alaptörvény is ezt rögzíti, a gyermekeinknek joguk van ezeknek az alapvető javaknak a biztosításához. A másik fontos alapelv a társadalmi szolidaritás: egészen egyszerűen nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogyha egy gyermek is valamilyen alapvető javakban nem részesedik, és ezáltal, ha mi azt gondoljuk, hogy egy összetartó társadalmat építünk, akkor ezeknek az alapvető javaknak a biztosításáról közösen kell gondolkodnunk.
(17.20)
Nem lehet olyan család, amely az anyagi, vagyoni helyzete miatt nem képes biztosítani a gyermeke számára valamilyen alapvető juttatást. A harmadik pedig az, s ez is fontos, hogy a gyermek befektetés. Tehát amikor a gyermekétkeztetésről, annak kiteljesítéséről, ingyentankönyvről, a szolgáltatásról beszélünk, akkor nem a költségvetés vagy az államháztartás egy soráról, egy kiadásról vagy ráfordításról beszélünk, hanem a saját közös társadalmunk jövőjébe való befektetésről beszélünk, amely megtérül. Ha a gyermekétkeztetés rendszerét kibővítjük, attól azt várhatjuk, hogy kevesebb lesz az olyan gyermek, aki mondjuk, fejlődésében hátramaradott, aki tanulmányi problémákkal küzd, olyan, aki lemorzsolódik az iskolából. Tehát azt gondoljuk, hogy a gyermekétkeztetés ezért is közös ügy, mert társadalmi befektetésnek minősül. De ilyen a szolgáltatási struktúra rugalmasabbá bővítése, fejlesztése, ahogy az államtitkár asszony is elmondta.
Azt gondoljuk, valamennyi eleme e javaslatnak ezt a hármas célt, a gyermekjogok érvényesítését, a társadalmi szolidaritás elve érvényesítését és a gyermekeinkbe mint a társadalmunk jövőjébe való befektetést szolgálja. Ezért is fontos, hogy emögött konszenzus és általános, átfogó támogatás legyen. Részletekbe menve és konkrét válaszokat adva a kérdésekre először az étkeztetésre térek ki, bár két fontos félreértés kapcsán már próbáltam válaszolni. Az egyik a két napra vonatkozó kérdés, amelyet Szél Bernadett képviselő asszony tett fel. A másik pedig a forrás biztosítása. Hadd mondjam el még egyszer tehát, hogy rendkívül fontos eredménynek tartjuk az idei nyári gyermekétkeztetési eredményeket. Ugyanakkor fontos, hogy garanciákat rendeljünk ahhoz, hogy valóban minden szünidőben minden hátrányos helyzetű gyermekhez eljusson a legalább napi egyszeri meleg étel. Ehhez a garanciát úgy lehet hozzárendelni a jelenlegi rendszerhez, hogy kötelezővé válik és nem szabadon választható, úgy, hogy a finanszírozási forrását megteremtjük és úgy, hogy gondoskodunk ennek a logisztikai részéről is.
A Mesterházy képviselő úr által felvetett mindkét javaslattal egyetértek. Tehát ha a leghátrányosabb helyzetűek vannak kitéve annak a veszélynek, hogy nem jut tudomásukra ez az információ időben, akkor természetesen ezt kiemelt hangsúllyal kell kezelni annak érdekében, hogy mindegyikük időben megtudja. Márciusban lesz most a tavaszi szünet, fontos, hogy időben az információ odaérjen. Az információhiány nem lehet akadálya annak, hogy egy gyermek ebben a lehetőségben részesüljön.
A másik kérdés a logisztikai rendszer volt. Való igaz, ezért is tartottak több hónapon keresztül az egyeztetések, hogy lássuk, az önkormányzatok rendkívül heterogének, rendkívül különbözők a tekintetben, hogy hogyan tudják, milyen infrastrukturális rendszeren keresztül biztosítani a szünidei étkeztetést. Nem mindenütt van konyha, nem mindenütt van ebédlő, nem mindenütt van közösségi tér. Ráadásul ezeket télen be is kell fűteni, és a személyzet finanszírozása is még ott van. Azt gondoljuk, hogy a logisztika tekintetében egy preferenciális sorrendet kell felállítani.
Társadalompolitikailag fontos célkitűzés, hogy amikor a gyermek étkezik, ne csak egy tál meleg ételt kapjon, hanem azt a lehetőséget is, hogy a korosztályos társaival együtt legyen, hogy valaki ott vigyázzon rájuk, hogy esetleg valamilyen közösségi megmozdulás és közösségépítés, közösségfejlesztés is megtörténjen. Az étkeztetés lehet egy olyan ügy, amelynek kapcsán ezek a gyermekek más szolgáltatásokat is kapnak abban az ebédlőben. Amerre én jártam, nyáron a gyermekétkeztetés több helyszínén voltam, mindenütt valamilyen többlet, speciális szolgáltatás egészítette ki az étkeztetést. Ez egy rendkívül fontos szempont. Mi ezt rendkívül fontosnak tekintjük, tehát ez lenne az elsődleges. De ahol nincs rendelkezésre álló helyiség, vagy egyéb infrastrukturális problémák vannak, logisztikai nehézségek, természetesen ott megnyílik a házhoz vitel kérdése. Tehát azt is el tudjuk képzelni, ez benne lesz a végrehajtási rendeletben, hogy ilyen lehetőség legyen, ahol semmilyen infrastrukturális háttér nincs, vagy aránytalan nehézségbe, költségbe ütközne ennek a megszervezése egy helyen, egy étkezőben, egy ebédlőben, hiszen arra sem lehet kényszeríteni télidőben a gyerekeket, hogy a közeli, mondjuk, iskolaközpontba menjenek busszal és ott kapják meg az étkezést, tehát fontos, hogy ebben az esetben legyen lehetőség a kiszállításra, és a szociális étkeztetés infrastruktúráján keresztül ez biztosítva van. A gyermekétkeztetés és a kiterjesztés kapcsán ezek voltak a legfontosabb kérdések.
A gyermekjólét, de előtte is a kapacitásbefogadás kapcsán, amely Vágó Sebestyén képviselő úr kérdése volt, rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a kapacitások tekintetében egy új rendszert indítsunk, pontosan azért, amit a képviselő úr említett, az úgynevezett uniós források, az uniós pályázatokból létrejövő kapacitások automatikus befogadása miatt. És ez válasz az előző kérdésre is, a miniszteri befogadásra. A 2015 első félévi és a ’14. évi adatok azt mutatták, hogy miközben több ezer férőhely befogadása történt meg két okból… - jelenleg három oka lehet a befogadásnak. Az egyik az önkormányzatok ellátási kötelezettségén alapuló automatikus befogadás, a második az uniós forrásból fejlesztett kapacitások befogadása, a harmadik pedig a miniszteri. Ha most megnézzük az elmúlt 18 hónap adatait, hogy milyen okból történtek befogadások, azt láthatnánk, hogy a miniszteri befogadások száma 16 férőhely. Eközben a másik két jogcímen befogadott kapacitások több ezerre rúgnak. És nem ez a probléma, hanem alapvetően az, hogy a szükségletekre nem mindig reagálnak. Ezért van ez a fajta átalakítás.
Ez azt jelenti, hogy nem a pályázat és a megvalósítás végén kell kérni a befogadást, hanem előtte. Tehát amikor valaki szeretne, mondjuk, fogyatékosok számára napközit építeni uniós forrásból vagy más szociális szolgáltatási kapacitást szeretne építeni, akkor ne utólag gondolja végig, hogy ez hogy fog illeszkedni az országos kapacitási térképbe, hanem előre. Ezt a célt szolgálja ez a javaslat. Tehát előre a miniszter jelzi, hogy melyek azok a pályázatok, amelyeken a meglévő, megvalósuló kapacitásokat be fogja fogadni. Olyan is volt többek között, hogy mondjuk, egy pályázaton valaki képzést nyert, házi gondozókat képzett, majd 2 ezer házi gondozási férőhelyet igényelt. Nem tudom, érthető-e. Másra vonatkozott a pályázat, és másra vonatkozott az igényelt kapacitás.
Ezeket mi szeretnénk megelőzni. Fontosnak tartjuk, hogy a pályázók ne csak azt gondolják végig, hogy mennyi malter, tégla és hány négyzetméter kell az adott szolgáltatáshoz, hanem azt is, hogy illeszkedik-e az igénybevevői szükségletekhez. Ehhez rendelkezésre bocsátunk minden demográfiai és egyéb mutatókat, térképeket, de fontos, hogy illeszkedjen ezekhez. Tehát az előrehozott, előzetes kapacitásbefogadás rendszere ezt a célt szolgálja, és az előbb említett 16 férőhely - nem intézmény - miniszteri befogadása történt meg az előző időszakban. Ez mutatja, hogy igenis a minisztérium megfontolt következetességgel nézi meg, hogy milyen kapacitásokat enged be. Azok valóban a területi kiegyenlítést, a hozzáférési esélyek javítását és a minőség ügyét szolgálják. Ennyit a kapacitásbefogadásról. Végezetül a gyermekjólét kapcsán szintén Vágó Sebestyén képviselő úr kérdezett. Azt gondolom, hogy miután megszületett nyár elején a törvénymódosítás, számos szakmai szervezettel leültünk egyeztetni. Az egyik legfontosabb élményem volt ebből az időszakból, hogy meghatározó szakemberei a gyermekjóléti szakmának elkészítették kvázi a végrehajtási rendeletet, tehát azt, amit itt látunk, a szakmai létszámtól kezdve, eljárás és egyebek. Tehát a szakma erőteljesen látja. Szeptemberben nyolc helyszínen volt például roadshow és egyeztetés, konzultáció a szakma szereplőivel. Fontosnak tartottuk, hogy a szolgáltatásnak ez a reformja szakmailag valóban olyan tartalommal legyen megtöltve, amelyben január 1-jétől a szakemberek látják a célt, látják, hogy miről szól. Látják, hogy nem 60-70 családot kell gondozni egy családgondozónak, hanem 25-öt. Látják, hogy nem benn kell ülni az irodában, hanem havi háromszor ki kell menni a családhoz.
(17.30)
Látják azt, hogy nem kétórás, három- meg négyórás törzsstátusok lesznek a családgondozásban, hanem nyolcórás státusok. Látják azt, hogy a járásokban a központokhoz többlet szakmai szolgáltatásokat rendelünk, nem eszköz nélküliek lesznek a családgondozók, és még tudnám sorolni.
Tehát azt gondolom, ezeken a területeken - a szakma által visszaigazoltan - olyan szakmai létszámokat és olyan hatáskör-átalakítást hajtottunk végre, ami, ha ténylegesen a járási és a helyi szint szépen fog tudni együttműködni, ez egy fontos kérdés, akkor igenis több figyelmet, több segítséget és több energiát, odafigyelést fognak kapni azok a hátrányos helyzetű családok az ő nehézségeikkel, amelyek, nagyon sokszor azt láttuk, erőforrás hiányában, figyelemben hiányában esetleg nem kapják meg ezt. Tehát a szakma által visszajelzetten azt látjuk, hogy ez az átalakítás képessé tudja tenni őket arra, hogy valóban az eredeti célt elérjék, és többletforrást rendelünk hozzá: félmilliárd forinttal nő a gyermekjóléti szolgálatok működési költségvetése, egész pontosan 466 millió forinttal, és további 400 millió forintot kapnak a járási gyermekjóléti központok ahhoz, hogy az egyszeri fejlesztési felkészítés megtörténjen. Tehát azt gondoljuk, minden adott ahhoz, hogy minden település végiggondolja a lehetőségeket, és felkészülten vágjon bele január 1-jétől az új gyermekjóléti rendszer működtetésébe. A végére értem a válaszoknak. Szeretném megköszönni még egyszer a tanácsokat, javaslatokat, hozzászólásokat, és előre is megköszönöm, ha szavazataikkal támogatni fogják a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
