DR. SZÉL BERNADETT,
DR. SZÉL BERNADETT,
DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országház! Az a helyzet, hogy bár nem azt kellene mondanom, amit most mondani fogok, szerintem mindannyiunknak jobb lenne, de a helyzet az, hogy annak örülök, hogy ezzel a témával végre foglalkoznak. Viszont itt nagyon sok olyan intézkedés van, ami megkésett és kevés egyszerre. Igazából korábbi hibás döntéseket korrigálnak rengeteg helyen. A helyzet az, hogy én egy kicsit többet vártam volna önöktől.
A törvényjavaslat összes pontján nem fogok végigmenni, csak a legfontosabbakon. Kezdem a 3 éven aluli kisgyermekek napközbeni, illetve Hoffmann Rózsa képviselőtársam ajánlására a nappali ellátás átalakításával, ugyanis ez az egyik legnagyobb horderejű módosítás ebben a javaslatban. A helyzet az, hogy ezt nagyon elhanyagolták az előző ciklusban. Azt látom, hogy a kampányban belehúztak, tény az, hogy folyamatosan téma volt a bölcsődei férőhelyek helyzete, de nekem olyan érzésem volt ezzel kapcsolatban, hogy azokkal a férőhelyekkel kampányolnak, amit még el sem adtak. Merthogy beígérték korábban is, hogy létrehozzák ezeket a férőhelyeket, nem sikerült. Akkor, 2014-ben meg végig hallgattuk, hogy majd 2018-ra megcsinálják. Én ehhez jó munkát kívánok. Nosza, rajta, tisztelt Fidesz-KDNP, akkor hozzák létre ezeket a férőhelyeket, mert nagy szükség van rájuk!
Én éles vitában állok a KDNP-vel, mert szerintem a barcelonai célok nem arról szólnak, hogy valami külső elvárásnak kell megfelelnünk, hanem arról szólnak, amit sokan megélünk, hogy szükség van a bölcsődei férőhelyekre, szükség a családi napközikre, de nincs hely, mert nincs intézmény. Ez egy olyan szint, ez az egyharmados ajánlás, ami egy valóság közeli helyzetet mutat be. Nem tudom, minden tiszteletem azoknak, akiknek hasonló tapasztalataik vannak, mint Hoffmann Rózsa asszonynak, és megélték ezt többször, de én magam is megélem ezt a helyzetet, és szeretném jelezni, hogy ezek a férőhelyek olyanok, amelyek nagyon-nagyon hiányoznak. Nem a kommunizmusra meg a szocializmusra kell itt visszautalgatni, amikor erről beszélünk, meg posztkommunista utórezgésekről kell értekezni, hanem meg kell mondani, hogy ma Magyarországon a szülők folyamatosan görcsben vannak évről évre, hogy hogyan fogják a gyereküket bölcsődébe beíratni, hogyan fogják óvodába beíratni, hol találnak helyet a gyereküknek.
Én azt várnám ettől a kormánytól, hogy azt a görcsöt, ami mindannyunkban, szülőkben megvan évről évre, oldja. Mert az a helyzet, hogy itt mégis a gyerekekről beszélünk, és ha valamiben egyetértés kellene hogy legyen ebben az országban, az az, hogy a gyermekek sorsa meg az, hogy nekik megfelelő körülményeik legyenek, nem pártpolitikai kérdés. Bárhol ülünk ebben a teremben, szerintem ki kell néznünk abból az ideológiai keretből, amiben általában gondolkodunk, és azt kell mondani, hogy igen, egy gyermeknek szüksége van olyan helyre napközben, nappal, vagy bárhogyan is mondjuk, ahol megkapja azt a törődést és azt a fejlesztést, amire az adott életkorban szüksége van.
(15.40)
A helyzet az, amikor a demográfiáról beszélnek, szóval, azért itt egyvalamit látni kell. Önök 2010-ben kerültek kormányra az előző ciklusban, ahhoz képest most 200 ezerrel kevesebben vagyunk, és akkor még ehhez hozzá kell tenni azt az elvándorlást, ami folyamatosan zajlik ebben az országban. Ez azért nagyon fontos, mert itt van egy olyan mutató, ami szerintem minden szakemberben piros csengőként kell hogy jelezzen, és ez az, hogy a legjobb szülőképes korban lévő nőknek most már a 6-8 százaléka külföldön van. Azt gondolom, ki kell látni abból a keretből, amiben itt a kormányt sokszor tetten érem, hogy ebben mozog. Szóval, itt nem egy ellenzéki akcióról van szó, amikor azt mondjuk, hogy az elvándorlást meg kell állítani és alacsonyak a bérek, hanem arról van szó, hogy ezek a nők nagyrészt külföldön fognak szülni, ezek a gyermekek kis eséllyel fognak visszajönni Magyarországra, és idő kérdése, hogy mikor lendül át ez a libikóka a másik oldalra. Ami még itthon tartja a magyar nőket sok esetben, az a család és a barátok, de egyre több, már komplett magyar kolóniák vannak kint.
Most már nagyon sokszor hallom ezt a történetet, a Lehet Más a Politika csinál folyamatosan kutatásokat ezzel kapcsolatban, figyeljük ezt a jelenséget, beszélünk ezekkel az emberekkel, és azt látjuk, hogy korábban még ott volt ez a visszatartó erő, bár tudták, főleg az egyszülőknél volt ez jellemző, hogy itthon nem volt se intézmény, se megfelelő bér; kiment, meglett mind a kettő, lett olyan bér, amiből el tudja tartani magát és a gyermekét, és most már ott vannak a barátok és a család egy része is. Úgyhogy én fel szeretném hívni ismételten a kormány figyelmét arra, hogy ez a jelenség megy, működik és egyre durvább. Nagyon szeretném kérni önöket, hogy ezt vegyék nagyon komolyan, mert ez egy időzített bomba, amin mindannyian itt ülünk, és az egész országnak hatalmas veszteség az, hogy ezek az emberek elhagyják hazánkat, hozzáteszem, kényszerből.
Itt arról volt szó - és ez a demográfusoknak volt így még a számítása -, hogy a 2008-as válság miatt elhalasztottuk a szüléseket, és majd ezt követően, ahogy regenerálódik az ország, jelentősen bővülni fog a szülések száma, de ez nem történt meg, nincs meg ez a demográfiai boom. Úgyhogy azt gondolom, itt is közösen kell gondolkodnunk, bárki bárhol ül ebben a patkóban, hogy ezen tudjunk segíteni.
Ezért is szeretném a KDNP figyelmét felhívni arra - mert ők ebben nagyon markáns véleményt fogalmaznak meg -, hogy szerintem nem az a jó, hogy megmondjuk az embereknek, hogyan éljenek, hogyan neveljék a gyereküket, hanem vegyük észre, hogy a családoknak mire van szüksége, és próbáljuk őket segíteni. Egyetértek azzal, hogy alternatívákat kell biztosítani, nincs egy tuti recept, egy biztos recept, minden gyermek más. Én ezért támogatom és folyamatosan kiállok a családi napközik mellett, mert igenis, tisztelt Hoffmann Rózsa kollégám itt a Magyar Országgyűlésben, vannak olyan gyermekek, akiknek, az ő fejlesztésükhöz sokkal jobban megfelel egy családi napközi, és vannak olyan szülők is, akik sokkal könnyebben tudják elérni a családi napközit, mint egy óvodát vagy egy bölcsődét, ami az adott településen akár nincs is.
Én egyébként azt látom, hogy az önök családpolitikájában jelentős fordulat következett be. 2010-ben egy teljesen elavult rendszert építettek fel, az volt a gondolkodás a Fidesz-KDNP-ben, hogy ha a nőket otthon tartjuk, akkor majd jobban fognak úgymond szülni, ezért korlátozták önök a gyes melletti munkavégzést, a bölcsődékkel meg egyáltalán nem foglalkoztak. Na most, annak örülök, hogy végre szakítottak ezzel a szemlélettel. Én most azt látom, hogy akkor végre a bölcsődék is meg a férőhelyek kérdése is az önök számára egy valós probléma és egy fejlesztenivaló terület, és annak is örülök, hogy például ott van a gyed extra, tehát úgymond korrigálták a korábbi hibájukat. Viszont nagyon nem jó az, ami most a családi napközikkel történik. Én beadtam egy adatkérést, és megdöbbentő eredményeket kaptam ezzel kapcsolatban, a minisztériumtól kértem ki ezeket az adatokat. A családi napközik 85 százaléka vegyes korosztályt lát el. A 20 hetes és 14 éves kor közöttiek ellátását végző családi napközik száma 1195 az 1395 közül. Ha ezek mind elesnek a támogatástól, akkor összesen 183 a száma a csak bölcsődés korúakat ellátó csanáknak - és akkor mi lesz a csanák 85 százalékával?
Nekem az a problémám ezzel az egész törvénytervezettel, hogy önök ezekről az intézményekről lemondanak. Mi lesz ezekkel a gyerekekkel? 2600 gyerekről beszélünk, ők 3 évesnél idősebbek, és családi napközibe járnak. Most akkor őket is be fogják zsúfolni az amúgy is túlzsúfolt óvodákba? Szeretném emlékeztetni a tisztelt képviselőket arra, hogy az óvodák már így is telítettek, sok helyen orvosi szobákat, fejlesztő, foglalkoztató termeket alakítanak át csoportszobákká, 25-ről megemelik a jogszabályilag még engedélyezett 30-as létszámra a csoportlétszámot vagy még afölé is kénytelenek menni. Szerintem ez nagyon nem az az időpont, amikor a családi napköziknek úgymond meg kell küldeni a kormány részéről a halálos ítéletet, ez nagyon helytelen.
És azt sem egészen értem, volt ez a bizottsági ülésünk, ahol többen ott voltunk, akik itt most a teremben vagyunk, és én ott megismertem a KDNP gondolkodását arról, hogy szerintük három év alatt lehet bölcsődében lenni, ilyen meg olyan bölcsődékben, mert ott szerintük, azt fogalmazták meg, nem folyik olyan fejlesztés, aminek olyan túl nagy jelentősége lenne. Ezt a Fidesz egyébként ott korrigálta, és szerintem fontos is volt, hogy ezt megtette, mert igenis a bölcsődék nagyon komoly fejlesztéssel foglalkoznak, és az ottani szakemberek értik a dolgukat. És hároméves kor után, azt fogalmazta meg a KDNP-s kollégánk, hogy ott pedig muszáj, nem tudom, mindent ilyen rigid módon, központilag intézni, mert az a legjobb a gyerekeknek. Ez nem így van, a helyzet nem így van. Ez a XXI. század, és itt a lényeg az, hogy a lehető legtöbb választást tudjuk megadni a gyermekeknek és a családoknak is egyébként.
A másik, amiről akartam beszélni, az az, hogy az elmúlt években uniós forrásból, pontosan tudjuk, 6 ezer bölcsődei férőhely jött létre, ezek is a választás évében, akkor nagyon sok ilyen bölcsődeátadás volt, viszont azért szeretnék mindenkit arra emlékeztetni, hogy volt egy uniós pályázat, amit kiírtak, ez a TÁMOP 2.4.5-12. pályázat, és évekig elhúzódott a döntés. Szeretném itt az ülésteremben is elmondani, többször érdeklődtem Lázár Jánosnál, hogy mi a helyzet ezeknek a fejlesztési forrásoknak a kifizetésével. Rétvári Bence válaszolt végig végül, és ő mondta el, hogy eddig a 136 nyertes pályázatból 64 valósult meg, és 2012-es pályázatról beszélünk.
Szerintem azért ez jól mutatja, hogy önök nem tudják az önök kormányát úgy beállítani, hogy a családi napközik támogatói lettek volna az elmúlt években, merthogy még az uniós forrást is nagyon nyögvenyelősen, ha egyáltalán odaadták ezeknek az amúgy nyertes pályázóknak. Szerintem ez hozzátartozik ahhoz az összképhez, ami a Fidesz-KDNP családpolitikai tevékenységét illeti.
Na most, remélem, nem fogják föl ultraliberális ellenzéki támadásnak, de itt vannak a kezemben a KSH-adatok. 2014-ben a 3 év alatti gyermekeknél 16,8 százalék számára volt biztosított a napközbeni ellátás, és egy ilyen helyzetben, amikor tudvalevő, hogy a nők akkor tudnak visszamenni dolgozni, ha a gyermekükre addig vigyáz valaki, önök gyakorlatilag nem segítették, nem törődtek a bölcsődékkel az elmúlt ciklusban, a családi napközikkel pedig szerintem mostohán bántak. Itt szeretnék valamit tisztázni: önök sajtókommunikációban azt állították, hogy megemelték a csanák normatíváját; én utánanéztem, és utoljára öt éve emelkedett, még a szocialisták idején. Szóval, ennyit arról, hogy milyen fejlesztések voltak ezen a területen az elmúlt években.
A másik terület, amiről szeretnék beszélni, a bérek kérdése. Szerintem, aki a gyermekeket komolyan veszi, az azokat is komolyan kell hogy vegye, akik a gyermekekkel foglalkoznak. A bölcsődében dolgozó emberek méltatlanul keveset keresnek, és nem segít egy olyan intézkedés, amiből kimarad a dolgozók 90 százaléka. Azt kérem önöktől, ne csak olyan intézkedést hozzanak, ami mindenkinek megadja azt a béremelést, amiért ők egyébként folyamatosan kiállnak, hanem azt is kérem önöktől, hogy a technikai, kisegítő dolgozóknak, az élelmezésvezetőknek, a szakácsoknak, a gazdasági ügyintézőknek ugyanígy adják meg a béremelést. Tudják, ott a bölcsődében az emberek kollektívában dolgoznak, nem lehet az alapján szelektálni, hogy kinek van diplomája meg kinek nincsen. Tisztelt államtitkár úr, ez nem arról szól, hogy akkor a diplomást nagyon megbecsüli, és ugyanazt a munkát végzi, mint aki mellette van, és nincs diplomája. 2009 óta van lehetőség diplomát szerezni, ez egy teljesen méltánytalan megkülönböztetés. Hallottam az ön rádió-nyilatkozatait, mélységesen nem értek velük egyet. Ha két ember ugyanazt a munkát végzi egy bölcsődében, kapják meg ugyanazt a bért, és ne feledkezzünk meg azokról az emberekről, akik a kezük alá dolgoznak! Szerintem ez a minimumkövetelmény a mai világban a bölcsődei dolgozókkal kapcsolatban; legyenek kedvesek, ezt gondolják át!
A gyermekétkeztetésről. Nagyon csalódott vagyok. A nemzeti minimum kapcsán elmondtam a véleményemet erről, önök sajnos nem voltak itt, úgyhogy elmondom röviden és még egyszer. Ez egy olyan intézkedés, amit önök letettek az asztalra, amely csak a gyermekek egy részét érinti, és a hét nem két napból áll. Tehát hogy a tavaszi meg az őszi meg a téli szünetben az önkormányzat kijelölhet két napot, és akkor ők adnak a rászoruló gyermeknek enni, és ez elég a törvény szellemének megfelelően, ez kevés.
(15.50)
4,5 milliárd forintot jelöltek ki erre a célra. Én úgy látom, hogy csak 200 ezer gyermek fog ebből jóllakni az érintett 550 ezerből, és a minimumkövetelményeket pedig el kellene szerintem törölni. A szünidő teljes időtartama alatt annak a gyermeknek, amelyik éhezik és rászorul, mindennap meg kell kapnia a táplálékot, ami a fejlődéséhez szükséges. Adok is be módosítót ezzel kapcsolatban.
Én nagyon sajnálom, hogy önök a „Nemzeti minimum” programot nem támogatták. Egy olyan megoldást látok elfogadhatónak a XXI. századi Magyarországon, amely a rászoruló gyermekek számára az év 365 napjában, függetlenül attól, hogy hétvége van vagy hétköznap, szünet van vagy iskolai, óvodai, bölcsődei időszak van, megadja a szükséges táplálékot.
A nyári gyermekétkeztetéssel kapcsolatban itt is fennáll az, amit itt mondtam korábban, hogy amit korábban elrontottak, azt korrigálják, viszont annak tényleg örülök, hogy korrigálják. Követtem az előző ciklusban az ezzel kapcsolatos mozgásokat. Azt láttuk, hogy a rászorulók egyötöde részesült a nyári szociális gyermekétkeztetésben. Az valóban egy megoldás, hogy ez legyen kötelező normatíva önkormányzatoknak, de akkor a pénzt oda kell adni nekik, hogy meg tudják csinálni.
Önök szigorítottak egyet, ez nem egy jól végiggondolt mozgás volt, amikor azt mondták, hogy az alapanyagok, nem tudom, 30 százalékát kistermelőktől kell beszerezni, és egyéb szigorításokat tettek. Nem tudták az önkormányzatok ezt teljesíteni, és visszaesett a gyermekétkeztetésben részt vevő gyermekek száma. Fontos azt látni, aki ezzel a témával foglalkozik, az tudja, hogy az önkormányzatok nagyon sokszor nem tudták megpályázni, tehát effektíve nem mertek elindulni azon a pályázaton, mert tudták, hogy nem tudják megcsinálni, például mert nem volt melegítőkonyhájuk. Tehát szerintem ez egy jó dolog, hogy ez egy kötelező projekt lesz, viszont nagyon fontos, hogy az elváráshoz pénzt is kell adni, úgyhogy legyenek kedvesek erről gondoskodni. Köszönöm, hogy meghallgattak. Én nagyon remélem, hogy a módosító javaslatomat el fogják fogadni, több építő véleményt innen, a parlamenti patkóból talán jó szívvel tudtak fogadni, és a következőkben a kormányzati javaslatokban is visszaköszönnek.
