GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő asszony, én némileg csalódtam. Csalódtam, mert kerestem önt tegnap, tegnapelőtt, nem láttam. De nem baj, hát egye fene, van más dolga is minden bizonnyal; ezzel csak azt akarom jelezni, hogy olyanfajta kritikát megfogalmazni bárki felé is, akik mondjuk, itt a hét mind a négy napját végigcsinálják, szerintem az nem helyes. Csalódtam, én úgy gondoltam, hogy ön reális képet tud alkotni a parlamenti munka végzéséről, és nyilván azzal is tisztában van, hogy minden bizonnyal mindenkinek vannak minimális szükségletei. De nem megyek mélyebbre a dologban, gondolom, majd visszatér arra a pályára, amelyik tekintetében lehet normális diskurzust is folytatni egymással.
De nem önnel és nem az ön által elmondottakkal kívánok én foglalkozni, hanem államtitkár úrtól, államtitkár asszonytól szeretném nagy tisztelettel majd kérni, hogy ne a vita végén, lezárásképpen mondják már el, hogy mi a viszonyuk abban a 4,5 milliárd forintos tételben, hanem majd közben, hogyha államtitkár úr, államtitkár asszony nyomna egy gombot, azt megköszönném, mert nagyon nagy mértékben segítene a tekintetben, hogy itt a szünidei étkeztetés tekintetében végre világos képet lássunk a finanszírozás tekintetében.
Selmeczi Gabriella a hozzászólásában foglalkozott nagyon sok mindennel, de volt egy szerintem nagyon fontos mondata, az úgy hangzott, hogy „a legfontosabb a gyermek”. Képviselő asszony, mi ebben egyetértünk, nincs közöttünk nézetbeli különbség e tekintetben. A vonatkozásban már igen, hogy akkor ezek a cselekedetek szintjén hogyan és miképpen jelennek meg. Nem akarom korrigálni az ön által mondottakat, de tudja, akkor, amikor az adórendszerről beszél, meg 15 százalékot mond, akkor jobb, ha tudja, hogy december 31-éig még 16 százalék, majd utána lesz 15 százalék. De nem is ez a lényeg, hanem hogy ez az adórendszer sajnálatos módon azt hívta életre, hogy pont a szerényebb jövedelemmel bíró emberek kevesebb pénzhez jutnak hozzá. Nem kell, ugye, hogy századszor, kétszázadszor, minden alkalommal elmondjuk azt, hogy lehet a minimálbért emelni a csillagos égig, hogyha annak a járulékterhe növekszik, és nem az a része, ami az emberek kezébe kerül, és vásárlóerő-értékben pedig nem többet képvisel, mint öt évvel, hat évvel ezelőtt, hanem kevesebbet.
Tudja, képviselő asszony, olyan adópolitikát kell folytatni, amely tekintetében az emberek messze döntő többsége többet érő pénzhez jut hozzá. Akkor, amikor a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nem tud más kimutatást előállítani az adóbevallások alapján, mint azt… (Révész Máriusz: Olvastad a törvényt?) Nyugodj meg! Tehát nem tud más álláspontot rögzíteni, csak azt, ami arról szól, hogy ma ebben az országban több mint minden harmadik ember minimálbért vagy attól kevesebbet keres, akkor bizony baj van. Szóval, ez az adópolitika akkor nem jó adópolitika.
Révész Máriusz képviselőtársam kérdezi, hogy olvastam-e ezt a törvényt. Igen. Szeretném jelezni, hogy igen, olvastam, sőt nem egyszer. Pont ebből kifolyólag majd lesz még néhány kérdésem, amelyre szeretnék államtitkár asszonytól és államtitkár úrtól választ kapni, mert hiába fordulnék Révész képviselőtársamhoz, nagy valószínűséggel nem tudnék válaszhoz jutni. Hiába fog majd a következő megszólalásában bármit is mondani, vélem előre, mert megtapasztaltam már néhányszor, hogy abból okulni nem nagyon lehet.
No tehát, az adókedvezmények, ha már az adózás rendszeréről beszélt képviselő asszony, az adókedvezmények tekintetében azt is említette, hogy kiterjesztették a járulékokra. Igaz. Ez bizonyos értelemben könnyítés per pillanat, csak ott a járulékbefizetések tekintetében kiesések vannak. Ezek a kiesések meg valahonnan máshonnan hiányoznak, akár az egészségügyi ellátórendszer, akár a nyugdíjellátás tekintetében történő források vonatkozásában. Tehát mindig vannak összefüggő tételek azzal, ami nem a többletforrások megteremtéséből származtatottan telepítődik valahová.
Beszélt képviselő asszony a rezsicsökkentés fontosságáról is ennek a napirendnek a kapcsán. Igen, segít - mondja ő a - szegény sorsú embereknek. Képviselő asszony, azt szeretném mondani, hogy tudja, a rezsicsökkentés a tapasztalásaim szerint pont nem ott, pont nem ezeknél az embereknél segít. Ön úgy fogalmazott, ha jól emlékszem, hogy a kormány minden eszközzel segíti a gyermekeket nevelő családok megélhetését, köztük az adó- és a rezsicsökkentéssel. Most én ezt megpróbálom lefordítani magyarra, hogy érthető legyen. Ön azt mondja, hogy az éhező gyermekek reggelizzenek, ebédeljenek meg vacsorázzanak rezsicsökkentést. Ez így nem megy. Ez így nem megy. Egyszerű mondat mind a kettő, és a két mondat között szignifikáns a kapcsolat. Nem hülyeség, szignifikáns a kapcsolat. Tudja, mi a szó, igen? Tehát hogy összetartozó dolgokról van szó. Azt kell mondjam, hogy az, aki az éhező gyermek kérdéskörét ilyeténképpen közelíti meg, hogy a rezsicsökkentéssel próbálja meg összekötni, mert ezt a szóhasználatot sajátította el, az nagyon nagy hibát követ el. Ráadásul, ha már rezsicsökkentés, akkor nyilván tisztában vannak azzal, hogy főleg a szegényebb sorsú családokban még víz az rendben, csak-csak, még áram az rendben, csak-csak, de gáz már kevésbé. Tehát a rezsicsökkentés haszonélvezete nem ott landol, képviselő asszony.
Beszélt még egy fontos dologról ennek a törvénytervezetnek a kapcsán, az a női foglalkoztatásnak a mikéntje, talán úgy fogalmazott, hogy csúcson van, csúcsokat dönt a női foglalkoztatás. Nézze, képviselő asszony, az igazságnak ilyen értelemben szerintem többfajta megközelítése van. Tényszerű az, hogy ha a KSH adatsorait megnézzük, akkor mondjuk, a legrosszabb időszakot alapul véve, még a mi kormányzásunk idejéből a pénzügyi gazdasági világválság időszakát alapul véve, az akkori 2008-as és a zárt esztendő, a 2014-es hölgyeket érintő foglalkoztatási adatai pluszt mutatnak ma, nagyjából olyan 120-125 ezer főt érintően. Csak a háttér-információk kapcsán szeretnék önnek segíteni, hogy legközelebb ezen is elgondolkodjon, hogy ez a 125 ezer fős kvázi többlet - olyan, mintha többlet lenne - hogy áll össze. Egyrészt úgy áll össze, hogy ha azt a két esztendőt, 2008-at és 2014-et egymáshoz hasonlítom, akkor nagyjából 170 ezer fővel több közfoglalkoztatott van a rendszerben, aminek a növekményének a többsége a hölgyekből tevődött ki, tehát 100 ezer fő körüli nagyságrendben. És tudja, még a külföldi munkavállalás tekintetében is, abban a 110 ezer pluszban is van nagyjából 20 ezer, aki a hölgyekből tevődik ki pluszként és a magyar statisztikában regisztrálják, meg a diákmunkában, ami 2010 előtt nem volt a Központi Statisztikai Hivatal által bevéve a foglalkoztatotti körbe, most meg be van véve, ott is mintegy 40 ezer, és tudja, a 8 órás munkából 4 órás munkát csináló kormányzat, akik azt hívták ezzel életre, hogy a család bevételei csökkentek, mintegy 50-55 ezer fős növekményből nagyjából 35-40 ezer a hölgyeket érinti. Ha ezt a négy számot összeadom, és már mást nem mondok, akkor oda lyukadunk ki, hogy mintegy 200 ezer fő úgy van beszámítva a statisztikákban, hogy azok nem az önök ígérete szerinti 1 millió új adófizető munkahelyen és nem Magyarországon végzett munkatevékenységgel párosítottan vannak számba véve.
Na hát, az igazság másik oldala pedig ez, és akkor így kell beszélni bőszen arról, hogy ilyen meg olyan meg amolyan csúcsokat dönt a foglalkoztatás.
De hogy ne másfelé menjünk, most már visszakanyarodva a törvénytervezethez. Nézzék, a különféle ellátási formákhoz való hozzáférés lehetősége, az egyenlő hozzáférés lehetősége nagyon egyszerűen nincs meg ma Magyarországon.
(16.20)
2014-ben 2592 olyan település volt, ahol az ott élő 3 évnél fiatalabb gyermekeknek - 65 338 főt érint ez egyébként - nem volt hozzáférése sem a bölcsődéhez, sem pedig a családi napközis ellátás keretei között. Nincs, nincs egyenlő hozzáférés! Igen, nem volt, talán mondhatom, a korábbi években sem, de nincs, ne mondják azt, hogy van! Nincs. Nincs! Abba az irányba kell tolni a rendszert, és kell segíteni, hogy ez lehetőség szerint minél inkább kialakuljon.
Amit kérdezni szeretnék nagyon egyszerűen, államtitkár asszony, államtitkár úr, milyen költségvetési támogatást fognak kapni az új napközbeni ellátási formák, merthogy nem látom, nem tudom kiolvasni a törvénytervezetből meg a költségvetésből sem. Segítsen nekem, legyen tiszta ez a kép a személyi, tárgyi feltételek vonatkozásában! Én ma bizonytalannak érzem az információhoz hozzáférés lehetőségét e vonatkozásban.
A törvénytervezet kapcsán, Révész Máriusz, a törvénytervezet kapcsán a 10. §-t meg a 12. §-t biztos ismeri, ha nem, akkor segítek, hogy ön is a közelébe tudjon kerülni: itt a gyermekétkeztetéshez kapcsolódik a történet. A 10. § azt mondja ki, hogy a szülő kérelmére, a 12. § meg azt mondja ki, hogy a gyermekétkeztetést biztosítani kell, ha a szülő másképp nem rendelkezik. Érti? Az egyik a kérelmére, a másik meg, ha a szülő másképp nem rendelkezik. Nem érzi, hogy némi disszonancia van ebben a törvénytervezetben, mondjuk, a gyermekétkeztetés tekintetében, ha az egyik paragrafus így, a másik paragrafus meg másképpen, annak ellentéteképpen közelíti meg a történetet.
Szóval, azt akarom mondani, hogy akkor, amikor - mondok még példát - önök arról beszélnek, hogy mi mindent megcsinálnak, és majd a 10 ezer fő alatti települések vonatkozásában 2019-re írják maguknak vagy másnak elő azt, hogy majd mit kell megtenni, akkor szeretném jelezni, hogy mi van e mögött az egy mondat mögött. Tudják, ma Magyarországon durván 3200 település van, akkor a települések 96 százaléka abba a körbe tartozik, amely 10 ezer fő alatti település. Ja, erről már nem beszélnek, hogy valójában az összes település vonatkozásában, létező település vonatkozásában 96 százaléknál olyan tételeket, kitételeket fogalmaznak meg, amelyeket majd 2019-ben kell teljesíteni, és ez az összes település 96 százalékát jelenti. Tehát becsapják megint az embereket. Olybá tűnik, azt mondják, mintha megcsinálnának valamit, és valójában a települések 96 százalékát érintően ezeket nem kell érvényesíteni, nem tudják érvényesíteni, merthogy ezek a települések ilyen számban vannak az egészen belül.
Gyermekjóllétről beszélnek, és közben azt kell hogy mondjam, nem emelik, mindegy, hogy a családi pótlékról beszélek, mindegy, hogy a gyetről beszélek, mindegy, hogy most már az átnevezett gyesről beszélek, mindegy, hogy az anyasági pótlékról beszélek, és még mondhatnék sok mindent, ezeket a tételeket önök nem emelik. Hogyan segítik akkor a gyermekjólétnek a kialakulását? És sajnálatos számomra az is, amit mondtam már, hogy megszüntetik a 3 évesnél fiatalabb gyermekek esetében a családi napköziket. A gyermekétkeztetés vonatkozásában pedig azt tudom mondani megerősítő jelleggel, hogy ez nem terjed ki minden rászoruló gyermekre. Itt van tennivaló.
Tudják, akkor, amikor maga a Tárki olyan kimutatásokat hoz, amelyek nagyon szolidak és konszolidáltak, hogy 50 ezer - ötvenezer! - azoknak a gyermekeknek a száma, akik éheznek, már a valós éhség színterére jutottak, tehát nemhogy nem esznek rendszeresen, hanem éheznek, akkor nagyon nagy baj van az országban. És akkor meg még nagyobb, hogyha politikusok, mondjuk, olyan kinyilatkoztatásokat tesznek, mint Harrach Péter is, hogy mert valami baloldali kampánycél, ezért nem támogatjuk, vagy mondhatnánk más politikusokat is. Révész Máriusznak megelőlegezem, mert ő most majd szólni fog, hogy Svájcban is éheznek a gyerekek, lehet, hogy erről többet tud, mint én, hogy ezt is kifejtheti, de azt hiszem, hogy Svájcban talán egy kicsit messze más életszínvonalon élnek a családok és a gyermekek többsége, mint sajnálatos módon Magyarországon.
Összességében az utolsó mondatom pedig arról szól, hogy, tudják, azok, akik a gyermekekkel foglalkoznak, azok joggal várják el, hogy a bérek tekintetében ne csak - ne csak! - egyesek, hanem mindenki, például a bölcsődében a dadusok sokasága is hozzájusson azokhoz a bérfejlesztésekhez, amelyekből jelen időszakban kirekesztettek. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
