MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni a hozzászólásomat - amit nem Révész Máriusznak mondanék, hanem a kormány képviselőinek -, én azt fogom javasolni a frakciómnak, hogy támogassa ezt a törvényjavaslatot, függetlenül attól, hogy hol vannak benne olyan pontok, amelyekkel adott esetben vitatkozunk, vagy ahol mi még nagyobb lépést szeretnénk tenni előre.
Ezt azért szeretném előrebocsátani, mert lehet ezt a vitát úgy is folytatni, hogy Révész Máriusz minden hozzászólásában megrugdalja az ellenzéki képviselőket személyeskedő stílusban, vagy más fideszes képviselők azzal foglalkoznak… (Révész Máriusz: Mit mondtam?) Hát, magunkra vettük azt a mondatát, amikor azt mondta, hogy nem olvassuk el a törvényeket, aztán hozzászólunk. Merthogy a fideszesek nincsenek itt, azokra tehát nem vonatkozhatott ez a megjegyzés, a jobbikosok és az MSZP-sek vannak itt általában, úgyhogy vagy ők, vagy mi nem olvassuk a törvényeket. Tehát kizárásos alapon gondoltam ezt a megjegyzést magunkra venni. De én azt gondolom, hogy ehhez a témához ez méltatlan, képviselő úr. Végre körvonalazódik egy olyan vita vagy egy olyan beszélgetés - mert sok esetben talán nem is feltétlenül vitaként kell ezt minősíteni -, ahol mindenki azt keresi, hogyan lehet egy picit jobbá tenni azt, ami adott esetben jó irányba tett lépés. Én nem hallottam olyan észrevételt, nem tudok olyan észrevételről, amely nem arról szólt volna, hogy ebben a témában kellő gondossággal, a pártpolitika hátrahagyásával kellene eljárni. Természetesen tudomásul vesszük a kioktatást, de én mégis tartózkodnék ettől egy picit, és nem kommentálnám külön az ilyen típusú hozzászólásokat. A kérdésem is inkább konkrétumokra vonatkozik, s a megértés és a jobbítás szándékával teszem fel ezeket a kérdéseket.
Amire én koncentráltam ebben a törvénytervezetben - hiszen nem értek a szociális témakörhöz, de a kampány során is nagyon sokszor mondtam el én magam is -, az az, hogy a gyermekéhezés egy kiemelten nagy probléma. Nem azzal a szándékkal mondtam, hogy ez az előző négy évben keletkezett nagy probléma, hanem azzal a szándékkal, hogy az elmúlt huszonöt évben keletkezett problémákat kellene valahogy megoldani. S abban valóban volt egy pártpolitikai vita a kampány során is és azóta is, hogy milyen prioritásokat helyezzünk magunk elé, tehát hogy mi a fontosabb, ezermilliárd forintot elkölteni energetikai cégek vásárlására - csak hogy nem olvassuk a többi törvényt -, vagy adott esetben a bölcsődei férőhelyeket kell 28-29 milliárddal, vagy ehelyett mondjuk, 100 milliárddal bővíteni, esetleg focistadionokra kell 200 milliárdot költeni vagy gyermekéhezésre. Persze nagyon demagóg is lehet ez az összehasonlítás, ettől függetlenül a prioritásban valóban volt különbség az ellenzék és a kormányzat között.
Amit nem pontosan értettem a gyermekéhezés megszüntetésével kapcsolatban, az az, hogy a törvény megfogalmazza azt, amiről önök is beszéltek, hogy van-e tájékoztatási kötelezettsége az önkormányzatnak vagy az iskolának. Én attól félek, hogy ha véletlenül nincs vagy nem mindenki által érthető módon történik ez, akkor nehogy amiatt maradjanak le a szülők arról, hogy nekik rendelkezniük kell arról, hogy kérnek vagy nem kérnek a szünidőben gyermekétkeztetésben a gyermekük számára ételt, magyarul, a beiratkozásnál van-e arra lehetőség, hogy a szülő rögtön jelezze, hogy mind a négy szünetben kéri, vagy ki gondoskodik arról, hogy a szülő megkapja az ezzel kapcsolatos tájékoztatást. Nem minősíteni akarok, nehogy bárki félreértse, de pont azokban a hátrányos helyzetű családokban, ahol leginkább égető ez a kérdés, nem biztos, hogy ott a szülő - még egyszer mondom, nem prejudikálni akarok - feltétlenül a kellő gondossággal végzi a levelezést az iskolával. Mi annak a logisztikai megoldása, hogy pont a leginkább rászorulók nehogy kimaradjanak abból a jó szándékból, abból a jó kezdeményezésből, amit a törvénytervezet adott esetben megfogalmaz. Tehát az első és legfontosabb a tájékoztatási kötelezettség, és ezt lehet-e kötni valamilyen egyszeri nyilatkozathoz, amely a szülők számára könnyebbé és egy kicsit szervezettebbé teszi ezt a fajta információcserét és rendelkezést.
A másik megjegyzésem a logisztikai feltételekre vonatkozik. Szél Bernadett és mások is foglalkoztak ezzel, de én nem ebben az értelemben kérdezem államtitkár urat és államtitkár asszonyt, hogy a két nap az most hogy, merre, hanem tegyük fel, hogy van két nap, hogyan lehet azt logisztikailag megoldani, hogy melyik két nap lehet az, azt logisztikailag hogyan oldják meg, humán erőforrás szempontjából hogyan oldják meg, hány gyereknél, mert nem mindegy, hogy ötven porciót kell kivinni vagy hármat, és adott esetben három különböző napra esik-e a három porció. Nem tudom, érti-e államtitkár úr, hogy mit akarok bonyolultan megfogalmazni. Magyarul, ha az egyik szülő hétfőre kéri, a másik csütörtökre, a harmadik meg szerdára, és hárman vannak összesen, akkor ez egészen biztosan logisztikailag és a költségvetés szempontjából sem mindegy az önkormányzatoknak. Arról nem is beszélve, hogy ehhez kell egy humán erőforrás, tehát kell a konyhás, aki ezt megcsinálja. S mivel sok esetben az önkormányzatnak kell teljesíteni, ezért nem a bölcsődébe vagy az iskolába viszik be a kisgyereket, és ha az adott településen nincs iskola, akkor - helyesen - az önkormányzatnak kell ezt biztosítani, csakhogy akkor az önkormányzat hogyan tudja ezt logisztikailag megoldani. Ez nem volt teljesen tiszta számomra a törvény elolvasása után sem. Arról már nem is mer az ember ilyenkor gondolkodni, hogy van-e olyan melegítőkonyha, ahol ne adj’ isten még HACCP-rendszerben csinálnák ezt a gyerekeknek. Ha ebben tud segíteni államtitkár úr, azt megköszönöm.
Magyarul, az én kérdéseim inkább a pontosításra és a tisztázásra vonatkoznának, hogy ezekben a kérdésekben hogyan lehet az önkormányzatok számára is világossá és egyértelművé tenni, főleg a hátrányos helyzetű kistelepüléseken, hogy ezt hogyan kell megoldaniuk, és megvan-e nekik az a logisztikai háttér, ami ezt lehetővé teszi. Ha nem, akkor mi a csudát lehet csinálni, hogy meglegyen? A másik pedig - csak az ismétlés kedvéért - a tájékoztatási dolog, hogy ezt hogy lehet a legegyszerűbbé, majdnem szinte automatikussá tenni a rászoruló családok esetében. Ha erre kapunk választ, azt megköszönöm államtitkár úrnak és államtitkár asszonynak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
