KÉSZ ZOLTÁN
KÉSZ ZOLTÁN
KÉSZ ZOLTÁN (Független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt LMP-s Képviselőtársaim! Köszönöm, hogy megtisztelnek figyelmükkel ezen a késői órán.
Két évvel ezelőtt Majtényi László, az egykori adatvédelmi biztos Stadinger Istvánhoz, a kommunista pártállam utolsó házelnökéhez hasonlította Kövér Lászlót, az Országgyűlés mai elnökét. A hasonlat azonban sántított, hiszen Stadingeren 1989-ben nyíltan gúnyolódhatott az állami rádiókabaré, ezzel szemben az évente 80 milliárd forintot benyelő közmédiának csúfolt agymosodában nem lehet viccet elsütni a házelnökről, sőt kellemetlen kérdést sem lehet feltenni neki. Emlékszik valaki olyan interjúra, amelyben őt vagy a kormányfőt riporterek állították volna kereszttűzbe? Mikor volt ilyen? Hány éve? Vitatkozott-e Orbán Viktor bárkivel azóta, hogy 2006-ban legyőzték egy tévévitában? Kik ők, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy cinikusan megszüntethetik a vitát, a politikusi vélemények ütköztetését Magyarországon?
Az Országgyűlés elnöke most éppen az RTL Klubot tiltotta ki az Országgyűlésből. Na de holnap kit fog? Hamar eljöhet az idő, hogy az M1 néven futó bakiparádé és a baráti kazahsztáni és orosz állami tévé maradhat csak, hiszen ők tudják maguktól is, hogy mit szabad mondani. A kitiltást megelőzte egy szégyenteljes jelenet, amikor a miniszterelnök pökhendi sajtósa az Országgyűlési Őrséggel dobatta ki a munkáját végző stábot a parlamentből. Aki nem a tenyerükből eszik, az számukra automatikusan üldözendő. Idejutott, idejuttatta hazánkat a Fiatal Demokraták Szövetsége. Az eset sajnos nem egyedi. Egyenesen az Orbán-rendszerből következik a kizárólagosság, a más nézetek elfojtása, a könyörtelen médiamonopólium, amelybe nem fér bele sem a kérdés, sem a vita, sem az ellenvélemény. Ők csak így tudnak létezni.
A parlament súlya lassan olyan az ország sorsának irányításában, mint a hatvanas-hetvenes években volt, és bizonyára lesznek még ülésszakok, de hát ötven éve is voltak ülésszakok. Kevesen emlékeznek arra, hogy a jogállam első éveiben, 1990 körül még a fotósok itt dolgozhattak középen az ülésteremben, ahonnan a házelnök ma már vasra verve hurcoltatná ki őket, ha véletlenül felbukkannának. Sok fotó készült akkoriban, láthattuk a képviselőket közelről, nem úgy, ahogy a mai propagandaminiszter akarja őket láttatni. Persze, az akkori képviselőket is zavarta egy idő után a nagy médianyilvánosság, ezért a sajtó munkájának nehezítése még a demokratikus időkben elkezdődött, de a sajtószabadság kiszorításának kétes dicsősége a magyar parlamentből az Orbán-rendszerhez köthető.
Tisztelt Képviselőtársaim! Világos, hogy a mai helyett tisztességes és méltányos házszabályra és a médiát érintő egyszerű, rugalmas szabályokra van szüksége a parlamentnek. A jogszűkítő hatalomgyakorlás nem rend, nem konzervatív tempó, hanem kommunista logikán alapuló önkény. Tudja ezt Orbán Viktor és Kövér László is, ők mégis ezt az utat választották, mert rendszerük csak ezen az úton tartható fenn, parlamenten kívül és belül egyaránt. Ezért a hatalom nem elégszik meg az ezermilliárdos nagyságú állami propagandapénzek pártcélú lenyúlásával. A maradék felületeket is el akarják lehetetleníteni, kizárni és megszüntetni, ahol nem az ő végtelenített propagandáját visszhangozzák. A különadók és egyéb furfangos trükkök rendszere mind egy célt szolgál: ha még nem lehet hatósági úton bezárni egy szerkesztőséget - mint Orbán kedvenc törökországi önkényuralmi rendszerében -, akkor meg kell venni vagy ki kell szorítani, esetleg ki kell rúgatni a főszerkesztőt. Ugyanakkor hírigazgatóvá, az állami televízió vezető komisszárává lehet emelni azt a hírhamisítót, akiről immár a bíróság is kimondta, hogy hírhamisító. De hát éppen ettől ideális médiakáder, nem kérdez, csak teszi a dolgát.
A mai állami média nem a kommunista rendszer végső időszakára emlékeztet, hanem annak az első évtizedeire. Ezért meggyőződésem, hogy az idős Stadinger István ma már joggal kikérné magának, ha Kövér Lászlóhoz hasonlítanák, hiszen a Kádár-rendszer utolsó fél évtizedében minden tekintetben nagyobb volt a sajtószabadság, mint napjainkban.
Tisztelt fideszes Képviselőtársaim! Bár önöket ez a tény nyilván a legkevésbé sem zavarja, Orbán Viktor és Kövér László 1988 és 1990 között nem az állampárt, hanem csak azok vezetői ellen küzdött. Orbán Viktornak egy baja volt a rendszerrel, hogy nem ő vezette. Amint erre lehetősége nyílt, olyan állami párt-médiabirodalmat épített fel, amely Kim Dzsongun ízlésétől sem állna távol. A határ számára is a csillagos ég! Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)
