MAGYAR ZOLTÁN,
MAGYAR ZOLTÁN,
MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Én is köszöntöm a szakma képviselőit. Elöljáróban azt el kell mondanom, hogy bár a kormány részéről senki nem követi a vitát, de azért a jegyzőkönyv kedvéért legalább jelzem, hogy a Jobbik valószínűleg támogatni fogja ezt a javaslatot. (Dr. Bitay Márton Örs felé:) Ha jól látom, már államtitkár úr is megérkezett, tehát akkor jelzem felé, hogy eddig úgy néz ki, hogy támogatni tudjuk ezt a javaslatot. Vannak hozzá kritikai észrevételeink, és a módosító indítványainkat csütörtökig benyújtjuk, reméljük, hogy konstruktívan állnak majd hozzá.
Így részleteiben nem mennék bele azért itt minden szakmai apróságba, de három dolgot szeretnék körülírni, ami egyébként közhelynek fog számítani, és szerintem minden frakció egyetért ebben, hogy legalább három olyan sarokpontja van annak, hogy a magyar halgazdálkodásnak milyen irányba kellene elmozdulnia, és mik azok a sarokkövek, amelyek mentén érdemes lenne a jogszabály-módosításokat folyamatosan felülvizsgálni, hogy hogyan állnak ezeknek a céloknak a teljesítésében, és azok szerint aztán később akár módosítani vagy finomítani is.
Elkeserítő, és ezt egyébként már bizottsági ülésen is említettem, hogy hazánk adottságaihoz képest mennyire minimális részben járul hozzá a horgászat például a turizmushoz; tehát hogy hazánkról még mennyire nem terjedt el az, hogy egyébként horgászparadicsom is lehetne a világban. Jó lenne, ha egyszer sikerülne feltennünk a világtérképre ilyen szempontból Magyarországot. Tudom, hogy ez nem ennek a törvénynek a feladata, számtalan egyéb pályázati lehetőséget kell megnyitni, illetve a többi ágazattal való összehangolása is fontos a területnek, de azt hiszem, hogy itt még sok teendőnk van. Ezzel az állításommal pedig azt is elfogadtam, hogy azt az irányt, amit 2010 óta látunk, hogy a horgászatra helyeződik a hangsúly az ipari halászattal szemben, a Jobbik mindig is támogatta, a kormány minden ilyen irányú kezdeményezését elfogadtuk és támogattuk.
A másik fontos pillér az az őshonos halaknak, fajoknak a kérdése, és azoknak egyáltalán az élőhely, az ikrázási lehetőségek biztosítása és egyfajta természetvédelmi szemlélet, de erről majd Egyed Zsolt képviselőtársam fog részletesebben beszélni. Tudom, hogy szintén nem feltétlenül csak ennek a törvénynek a keretében lehet ezt kezelni. Ugyanakkor az is elkeserítő, hogy mondjuk, a magyarországi sütödékben, akár a Balaton körül, akár bárhol máshol az országban gyakorlatilag lehetetlen legális fogásból származó magyar hallal találkozni, és azt hiszem, hogy egy átlag városi lakost, egy átlag magyar állampolgárt talán ez az, ami leginkább érdekel és felháborít. Jó lenne, ha erre vonatkozóan is komolyabb előrelépések történnének.
Hibás koncepció lenne szerintem az, hogyha a horgászat által megfogott halakat természetesen szabadon lehetne értékesíteni, mindannyian tudjuk, hogy ez miféle rablóhorgászathoz vezetne, és senki nem erről beszél, amikor a halnak legálisan a sütödékbe való eljutását hiányolom, és efelé szeretném egy kicsit eltolni a mai vitát.
Úgy gondolom, hogy az ökológiai és szelektáló halászatnak sincs rendesen rendezve a helyzete, hiszen az itt kifogott halaknak az útja sem tiszta számomra, hiszen visszahelyezni a vízbe nem lehet, és törvényesen eladni sem.
(14.40)
Jó lenne, ha erre is valamiféle megoldást adnának, hiszen az ilyen halászatok során megfogott halat halgazdálkodási joggal rendelkező értékesíthetné. Mind a tájidegen, mind az őshonos halak tekintetében szerintem egy megfontolandó változtatás lehetne.
Érdemes lenne talán itt megemlíteni még azt, amit egyébként a vadászati törvényben már mondtam, a kormoránproblémát. Tudom, hogy sok szervezet küszködik a kormoránnal és annak a gyérítésével. Itt feltétlenül jó lenne a korábbi enyhítéseknél egy még enyhébb szabályozást hozni, hiszen például, ahogy a korábbi vitában is mondtam példaképpen, egy vadásztársaság területére a halászati területet kezelő nem is tud jelenleg bejutni. Jó lenne, ha mondjuk, a vadászati társaság tájékoztatása is elegendő lenne ahhoz, hogy ezt a kormorángyérítést el tudja végezni a saját területén az illetékes.
Szintén jó lenne arról hallani, hogy az FM horgászati és halgazdálkodási főosztályán felhalmozódott, állítólag most már 600 millió forint körüli tétellel mi lesz, és mikor írják ki rá azokat a pályázati lehetőségeket, amelyeket most már két éve ígérgetnek. Ugye, ez a 2 ezer forintos jegyekből befolyt összeg. Örülünk annak is, hogy van állami halőrzés, de azért az mégiscsak egy megmosolyogtató dolog, hogy ez tíz fő egy ekkora országban. Ez még megyénként is érdekes lenne, hát még országos szinten. Tehát erre mindenképpen választ kellene kapnunk. Értem én, hogy halvédelmi tevékenységre lehetne majd ezt az összeget fordítani, de tényleg, mikor jön el végre ez a lehetőség. Úgy tudom, jelenleg talán 15 olyan szervezet van, aki tudott erre sikeresen pályázni, de például a természetes vizeken folytatott halgazdálkodásban érintettek ebből a lehetőségből eddig ki voltak zárva.
Lehet, hogy ez most már idejétmúlt kérdés, de feltétlenül szeretnék rá választ kapni, hogy a horgászszervezetekkel mi a helyzet, hogy ők hogy fognak tudni majd pályázni esetleg itt, a MAHOP vagy a KEOP-nak a különböző szintjein vagy pályázatain, mert tudom, hogy ebből volt vita, hogy Brüsszellel szemben ez esetleg le lett-e bokszolva, vagy hogy állunk. Nagyon érdekelné ez a horgászszervezeteket, mert akik engem megkerestek, ők bizony erről nem lettek tájékoztatva.
És én is felhívnám arra a figyelmet, hogy nehogy véletlenül csúszás legyen a jogszabály elfogadásában, mert két-három hónapos szabadrablás is, ami a vizeken bekövetkezhet ennek következtében, visszafordíthatatlan károkat okozna, és ezt feltétlenül el kell kerülni. Ebben a Jobbik ezúton is felajánlja a segítségét, mert ez lenne a legrosszabb forgatókönyv, azt hiszem, mindegyikőnknek.
Szintén nagyon aggasztó és egy nagyon súlyos problémára hívja fel a figyelmet, hogy alaposan körbejártam a kérdést, és Magyarországon egyetlenegy olyan halfeldolgozót sem találtam, ami nyereséggel működne. Nem ezen jogszabálynak kell ezt sem kezelnie, de ha már ez a téma, akkor beszéljünk erről is őszintén, hogy miként lehetséges az, hogy ilyen adottságokkal rendelkező országban nem találok egyetlenegy ilyen halfeldolgozót sem.
A busaproblémát is érdemes lesz említeni, itt majd Balatonban jártas kollégám, Kepli Lajos tesz fel kérdéseket, mert ez egy időzített bomba, amit jó lenne, ha kezelnénk is, mert jelenleg nem látom a módját.
A hallépcsővel kapcsolatban is lenne kérdésem, ugye, hazánkban is volt néhány próbálkozás, vegyes sikerekkel zárultak ezek a projektek, de van-e valamiféle mérőszám, vagy van-e valami iránymutatás arra vonatkozóan, hogy a jövőben milyen hallépcsőket és hova kell majd építeni, hiszen, ahogy mondtam, vegyesek a tapasztalatok. Nem mindenhol működik megfelelően. Viszont azt látjuk, hogy ahol működik, ott tényleg van értelme, és vannak még olyan szakaszok, ahol ezt feltétlenül fel kell vetni, és van egy nemzetközi vonatkozása is.
Korábban többször kaptam ígéretet arra különböző államtitkároktól, hogy a Vaskapu kérdéskörét is felvetik nemzetközi fórumokon, hiszen korábban, nem is olyan régen, ugye, emberi léptékkel nézve is óriási jelentőséggel bírt Magyarországon a tokok jelenléte. Most azokra a fajokra gondolok, amelyek az életük nagyobb részét a tengerben töltik, és csak ívni járnak fel a Szigetközbe vagy a Tiszahátra. Ezeknek a feljutását mikor fogjuk tudni biztosítani, mikor lesznek olyan nemzetközi szerződések, amelyek esetleg rákényszeríthetik déli szomszédainkat arra, hogy erre újra lehetőséget biztosítsanak? Elképesztően megnövelné a magyar horgászat presztízsét is egyébként, hogyha ez végre megvalósulhatna újra.
Az ívásra alkalmas helyeknél is komoly hiányosságok vannak. A Szigetközben két projektet volt módom végigkísérni. Mindkettő nagyjából hatmilliárd forint értékben igyekezett élőhelyet javítani a halak szaporodása számára, de olyan abszurd esetek álltak elő, amikor az egyik projektben kitermelt jó minőségű folyami kavicsot a másik projekt számára nem lehetett felhasználni, aki pedig mondjuk, nagy mennyiségben igényelte volna ezt, mert Brüsszelben olyan agyrém szabályozásokat hoztak - hogy az egyiket nyilvánvalóan számlával igazolni kellett, a másiknak meg nem keletkezhetett bevétele az adott projektből -, hogy ezeknek az újratárgyalása vagy észszerűsítése is minden bizonnyal a kormány feladata lenne. Mert sokkal többet ki lehetett volna hozni ezekből a milliárdokból a halak, a horgászemberek számára, ha észszerűen vannak felhasználva. Szeretném, ha ezekre is sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnénk.
(Móring József Attila
elfoglalja a jegyzői széket.)
elfoglalja a jegyzői széket.)
Összességében zárszóként, ahogy elmondtam, magát a jogszabályt tudjuk támogatni, de igyekeztem néhány apró területet vagy kicsit nagyobbat is felvillantani, hogy érzékeltessem azt, hogy mennyi teendő van még ezen a területen, és hány rokon- vagy ehhez közel álló jogszabályt kell még ahhoz módosítani, hogy egy olyan országban élhessünk, ahol valóban a horgászaton keresztül számtalan más ágazat és rengeteg vidéken élő magyar ember jut majd munkahelyhez és boldoguláshoz azáltal, hogy, mondjuk, ezt a sporthorgászatot megfelelően tudja űzni.
Összefoglalóan, mi jobbikosok akkor lennénk boldogok, ha olyan országban élhetnénk, ahol például ezek a tokok szabadon feljárhatnának ívni, és újra benépesítenék a vadvizeinket, ha Magyarország felkerülne újra, illetve ez itt talán nem helyes, akkor inkább úgy mondom, hogy felkerülhetne a világ horgásztérképére. Jó lenne, ha olyan területeket, mint a fokgazdálkodás vagy a vizeink szabályozása vagy a vidéki munkahelyteremtés mind-mind be lehetne integrálni ebbe a területbe. És azért ne felejtsük el azt, hogy a hagyományőrző halászatnak is meg kell találni a szerepét, a lehetőségét. Tudom, tapasztaltam, hogy egyébként nyugat-európai turisták mennyire vágynának arra, hogy kézzel megfogható élménnyé váljon számukra egy-egy hagyományőrző halászat. Ennek azért a létét jó lenne megőrizni, természetesen szabályozott, szigorú keretek között, mielőtt még államtitkár úr azt mondja, hogy a Jobbik a halászatot akarja visszahozni, vagy annak a pártján áll a természetes vizeken. Természetesen nem erről van szó, de nagyon jó lenne, ha erre minden lehetőséget biztosítanának. Nem szeretnénk, ha csak egy skanzenben mutogatott tevékenység lenne már ez a hagyományos, hagyományőrző módon végzett halászat.
Szintén felhívnám arra a figyelmet, hogy jóval nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az invazív fajok kérdésre halak, rákok tekintetében, de akár a kagyló-kat is említhetném, amivel kapcsolatban szintén attól tartok, hogy ennek a problémakörnek a bonyolultsága és az a fajta anyagi ráfordítás, ami szükséges lenne ennek a folyamatnak a mérséklésére vagy egyáltalán a monitoringozására, arra a kormány nem fordít sem figyelmet, sem anyagi eszközöket, pedig visszafordíthatatlan károkat okoz a jelenlegi folyamat egyébként. Az őshonos fajtákat már említettem, szintén jó lenne, ha a lehető legtöbb ilyen fajunk lekerülne a védett, fokozottan védett kategóriából, ha olyan élőhelyfejlesztések jöhetnének létre és olyan halgazdálkodás folyna Magyarországon, ami ezen fajoknak a hosszú távon fennmaradó fejlődését és szaporodását biztosítja.
Ezzel zárnám a soraimat, és ahogy ígértem, összességében tudjuk támogatni a jogszabályt, módosító indítványainkat pedig időben benyújtjuk. Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiból.)
